Ádi mondta

egyik reggel az autóban mondta az apjának: " Apa, nekem az ovi a dolgozóm."
bizony, nem ám szórakozásból jár oda, hanem komoly hivatásnak tartja :)))

a héten történt

mivel T. hugicám is visszajött velünk, hétfő este mondta, h nyugodtan menjünk el altatás után vhová. így miután letettük a gyerekeket elmentünk sétálni a bevárosba, a Váci utcára és környékére. tisztára olyan érzésünk volt, mintha külföldön nyaralnánk. és szégyen, nem szégyen, de odakeveredtünk a Bazilika előtti térre, és csak ámultunk, h milyen szép és hogy még sosem jártunk ott. vettünk csavaros fagyit a mekiben és andalogtunk egy órácskát. menyivel jobba értékelem most az ilyen kiruccanásokat, hisz olyan jól esik, ha vki felajánlja, h elmehetünk kettesben.
szerdán a szomszédba voltunk hivatalosak vacsorára. mennyei hamburgert készítettek, utána meg hajnalig sörözgettünk, a fiúk még meccset is néztek.
csütörtök este T. hugicám diplomamunkáját finiseltük éjszakába nyúlóan és másnap sikerült beköttetnie. mostmár nincs visszaút, jöhet az államvizsga.
tegnap délután pedig újra kimenőt kaptunk. a két hugicám elvállalták, h le is fektetik a gyerkőcöket, menjünk és lazázzunk egy kicsit.
(miért érzem azt, h már-már bicskanyitogató, amiket írok, pedig három gyerekünk van és mégis ennyit sikerül kimozdulnunk. mint már írtam, nagyon hálás vagyok, h megadatik ez nekünk, hogy ilyen családjaink vannak.)
szóval nézelődtünk kicsit, vettünk biciklis sisakokat és kaptam egy kosarat is a biciklimre. aztán megéztük a moziban az Angyalok és démonok c. filmet (köszi M. az ajánlást, amit a blogodban olvastam. pár hete még azt mondtam, h nem érdekel ez a film, most meg azt mondom, h ezt kár lett volna kihagyni, mert nagyon-nagyon tetszett!) mozi után hívtak a lányok, h a gyerekek már alszanak (fél 9-kor!!!) úgyh nyugodtan menjünk még bárhová. így beültünk a kedvenc éttermünkbe egy könnyű vacsorára :)

vegyük fel a fonalat

lassan vége ennek a hónapnak is, és rengeteg dolog történt az elmúlt hetekben is. ott jártam, h az ikrek elmentek nyaralni. másnap reggel bementem T-vel a belvárosba, vettem bérletet, feladtam az adóbevallást és komótosan megreggeliztem a mekiben. majd hazajöttem és nekiestem a lakásnak.
végre alaposan port töröltem, pókhálótlanítottam.leszedegettem és rendberaktam a polcokat,többek között az összes játékos dobozt. ablakokat tisztítottam, illetve lemostam a tükrös felületeket, amiből van bőven és talán az dobott a legtöbbet a tisztaságérzeten. kitisztítottam a kádat a fürdőben. a konyhabútort és a konyhacsempét lemostam (ez volt a legfárasztóbb és leghosszadalmasabb, nem véletlen, h húzom már egy ideje. még a konyhai lámpabúrát is lemostam :) T. hugicám pedig rengeteget segített a takarításban.
Ádit hétfőre még itthon tartottam, h kipihenje a háromnapos lázat.
kedden T. hugicámmal együtt mentünk az anyák napi ünnepségre. sajnos Ádi épp érkezésünk előtt burkolt egy nagyot és kicsattant a szája. volt nagy bömbölés és rögtön kitalálta, h ő bizony nem akar ottmaradni, fáradt és menjünk haza. vígasztalni próbáltam, lemostuk az arcát, itattam, aztán kértem, h menjen oda a többiekhez, mert szeretném megnézni, h mivel készültek. (egész héten nagyon várta az ünnepséget) sajnos hajthatatlan volt, mindenképp az ölemben akart maradni. közben a csoport majd' fele is rákezdett kisebb nagyobb hisztire, egyre több gyerek kezdett sírni. szegény óvónőket úgy sajnáltam, mert bizonygatták, h délelőtt nagyon ügyesen előadták a műsort. úgy látszik, h ez az alvás utáni időpont a kiscsoportban még érzékeny időszak. a csoport fele előadta a műsort, ami nagyon aranyos volt, de tényleg csalódott voltam, h nem láthattam Ádit is köztük. persze a műsor felétől már Ő is énekelt halkan az ölemben. az ünnepség végén kaptunk egy szál rózsát és egy sk kerámia szív nyakláncot :)
szerdán ebédre bementem T-hez a munkahely közelébe és együtt ebédeltünk,aztán T. hugicámmal elmentünk shoppingolni. vettem egy nagy fehér kalapot nyárra :) este jött D. hugicám is, mert másnap reggel mentünk turizni hármasban. majdnem három órát voltunk a turiban és szuper dolgokat találtunk. jó kis buli volt.
péntek reggel elindultunk a szülőkhöz. már nagyon hiányoztak a kicsik mindannyiónknak. olyan sokat változtak egy hét alatt is. sokkal ügyesebben, tisztábban beszéltek, a nyaralást is élvezték. nagyon megnyugtató tudni, h jó helyen vannak, jól érzik magukat. és különösen jól esett, h felajánlották a szülők, h elviszik őket, h tudjunk pihenni, vagy épp haladni az elmaradt dolgainkkal.
szombaton átmentünk B-be és este kimentünk megnézni, h hogyan gyakorolnak P. öcsémék a másnapi fellépésre. Ádi tisztára be volt zsongva, mindenképp meg akarta nézni őket, pedig csak sötétedés után mehettünk, mert csak akkor látványos. (P. és haverjai tűzzsonglőrök. szeretek velük dicsekedni, mert nagyon ügyesek és nagyon látványos az előadásuk. majd megpróbálok ide is beszúrni egy videót róluk) sajnos a másnapi fellépést nem tudtuk megnézni, mert vissza kellet jönnünk Pestre.

templomban

mivel az autót most nem annyira hagynánk utcán, busszal mentünk templomba, méghozzá az ikrekkel, kár, h csak az egyik biciklin van gyerekülés, különben bicikliztünk volna, így viszont maradt a bkv. Ádi nagyon sajnálta, h ki kell hagynia a gyerekórát, de Keresztmamával rengeteget énekeltek :)
dilemmáztam, h maradjak e ott a gyerekjátszóban az ikrekkel, mert a múltkor eléggé zokon vették, h ott maradtak nélkülünk, de aztán megbeszéltük Velük, h nemsokára jövünk értük, addig meg ott a sok-sok gyerek és izgalmas játék. és úgy örülök, h így döntöttünk, mert azt mondták, amikor mentünk értük, h ég és föld volt a múltkori alkalomhoz képest.
kár, h a rengeteg betegeskedés miatt szinte alig tudtak jönni a játszóházba, pedig jó lenne, ha beszoknának.
hazafelé persze eléggé kókadtak, így a nyakunkba ültetve sétáltunk a buszhoz :)
most meg elmentek nyaralni, h kicsit ki tudjuk pihenni az utóbbi pár napot-éjszakázást. nagyon hálásak vagyunk, h a szüleink ílyen figyelmesek és felajánlják a segítségüket. enélkül nagyon nehezen menne.

rejtélyes betegségek

a hétfői konditermezés után kedd este is lementünk R-val. erősebb fokozaton és kicsit tovább tekertem. jól esett mozogni. másnap viszont elkezdett fájni a mellkasom, ami nem akart múlni. ráadásul Ádi reggel lázasan ébredt, ami kissé hidegzuhanyként ért, hisz így borult a napi rutin. adott három gyerek: az egyik a betegség miatt nyűgös, a másik kettő meg azért, mert kevesebbet kap belőlem, mint amit megszokott. persze ebéd se volt és kimenni se tudtunk. és mindez még mindig nem téma, de Ádi a délutáni alvásból igen kókadtan kelt. gyors lázmérés, amit végig se vártuk, mert 3 perc után a higanyszál már 40.1-nél járt. gyors telefon T-nek, h ha tud, akkor száguldjon haza. kúp+hűtőfürdő. szegénykém az ikreket is felvisította.
innentől persze nem nagyon ment a láz 38 alá. doktornénivel telefonos konzultáció után a kivárás mellett döntöttünk, mert semmi (!) egyéb tünet nem volt.
este én is ramatyabbul lettem, a mellkas szorítás mellé zsibbadt a karom is, úgyh rákerestem a neten és ezt találtam gastrooesophagealis reflux, ami erős fizikai terhelés esetén is jelentkezhet. no akkor kicsit megnyugodtam, mert ez a mellkasszorítás annyira nem mókás és az ember mindig rosszra gondol. mindenesetre arra jó volt, h tisztában legyek azzal, h ha nyáron napi 30-40 km-t szeretnék tekerni naponta egy hétig, akkor tényleg el kell kezdeni a felkészülést, méghozzá szigorúan fokozatosan bevezetve a terhelést.
de vissza Ádihoz. főhadiszállását áthelyeztük a mi ágyunkba, h szemmel tudjuk tartani. éjszaka is ment a vizes borogatás, nurofen, illetve kúp felváltva.
csütörtökön teljesen jókedvű volt, délelőtt pörgött, sehogy nem lehetett rávenni a pihenésre, pedig 39.3 volt a láza. délutánra persze megint lett 39.9, úgyh T. elvitte orvoshoz, ahol a lázcsillapításon kívül nem tudtak mást tanácsolni.
a pénteket már szinte végig aludta, ekkor már gyanakodtam a három napos lázra.
még szombaton is volt láza, de már nem 39 fölötti, mára pedig pici hőemelkedés maradt és mintha lennének kiütések.
egész héten azon izgult, h kedden lesz az anyák napi ünnepség az oviban és azon ott lehessünk :)
holnap még itthon pihen, aztán ha minden rendben, akkor kedden mehet.
kíváncsi vagyok, h az ikreken is átmegy e, miután ezt vírus okozza és kb. 10 nap a lappangási idő...

beavatás

pénteken ünnepélyesen kipróbáltam a biciklimet. tutira nagyon jó barátok leszünk. szoknunk kell még egymást rendesen, de nagyon örülök, h végül is ezt választottam. heteken keresztül böngésztem, de ez mindegyiknél jobban tetszett.
persze amikor először megláttam élőben, a 28-as kerekeket, háááááát durva. először menni vele is igen fura érzés, de hamar megszoktam.
az autónknak bekrepált az egyik ablaka, így döntenünk kellett, h hogyan jutunk el a péntek esti páros körre. és a büdös busz helyett inkább a biciklizést választottuk. szinte végig van bicikliút, úgyh nagyon jó választás volt.
hazafelé az Andrássy úton jöttünk. hát az nagyon hangulatos volt. T. szerint nagyon arisztokratikus látványt nyújtottunk, én és a bicaj :)))
itt a környékünkön meg hárs és bodza illat kísért végig az út mellett. minden este menni kéne egy kört :)
szombaton pedig kipróbáltam, milyen gyereket vinni biciklivel. Virággal nagyon jól szórakoztunk. nem is olyan nehéz, mint gondoltam. a héten be kellene szerezni a másik ülést is.

bicaj tulajdonos lettem

egy hete bújom a guglit, h megtaláljam álmaim biciklijét és abból is a legolcsóbbat. ma végre körbetelefonálgattam, emileztem a kedvencekbe mentett linkeket és délután nyélbe is ütöttük az üzletet. annyira, h végre sikerült. a múlt héten az "orrunk előtt" vitték el, pontosabban előző nap vette meg vki a kinézett példányt. de közben találtam még olcsóbbat, úgyh kiráááááályság!
gyönyörűséges. össze kell majd szoknunk, mert méretes bicaj, de remélem sokáig boldogítjuk majd egymást. íme:



és el is kezdhetem a felkészülést a nyári biciklitúrára. no meg mehetünk végre ötösben biciklizni.
ma este el is kezdtem az erőnléti edzést. délután összebeszéltünk a szomszédasszonnyal, h menjünk már le a konditerembe altatás után. egyedül egyikünk sem menne, de így akár rendszeressé is válhatna. negyed órát bicikliztünk, még egy negyed órát futottunk/ellipsziseztünk. jó volt. nem fáradtam el, de nem is volt célom most elsőre. és közben jót beszélgettünk, akkor meg ugye repül az idő.

kreszpálya a nappaliban

egy nappal a biciklivásárlás után Simon megtanult biciklizni. történt ugyanis, h Ádi beteg lett, így szerdán már nem ment oviba. mivel ki nem mehettünk, a lakást alakítottuk át kreszpályává. a bejárattól az erkély ajtóig jó hosszú kifutó van, így egész sokat tudták gyakorolni a mozdulatot. Simonnak egy délelőtt alatt rögzült, a hét többi napján pedig tökéletesítette a technikát, megtanult kanyarodni és megfordulni. csúúúúúúcs egy kis pasi :) és büszkén mondogatja, h "én már tudok biciklizni, Virág nem tud."
Ádinak meg meg se kottyan, h 12-esről 16-os bicóra váltott. ha megszokja, akkor jöhet a kétkerekes projekt.
Virágnak is ici-pici hiányzik már, h totál egyedül menjen, csak sokszor megszivatja magát a kontrafékkel.

lány dolgok

Virág a színek közül először a lilát és a rózsaszínt jegyezte meg. vajon miért?
ha lát vmi rózsaszínű dolgot, rögtön megjegyzi, h ez a Virágé, ez az enyém.
a múltkor vettem neki 7 színes bugyit, kibontotta a csomagot, kivette belőle a rózsaszínt és a lilát, a többit meg eltolta :)))
tegnap megvettük a bicikliket, azóta minden második szava: "csocsanin bicikli" :D

Simon úgy döntött...

hogy tud pedálozni, hétvégén a háromkerekű mini biciklin tanulgatta, ma pedig itthon jött ment a traktorral teljesen szabályosan, pedállal hajtva. szerintem a bicóval sem lesz sok gond :)

egészségesen

csak akkor ettem egészségesen tudatosan, amikor muszáj volt. történetesen a terhességi diabétesz hónapjai alatt.
most sem azért teszem, h egészségesebb legyek, ez csak a mellékhatása lehet :)
Apósom "megfertőzött" a csíraevéssel, így egy héten többször is eszek az általa készített retekcsírából. azért eszem, mert nagyon finom, pedig először meg sem akartam kóstolni, de az íze pont olyan, mint a reteké és olyan jó az a kis pikáns csípős íz.
aztá rászoktunk arra is, h midig legyen itthon jégsaláta, amit beledobhatunk a szendvicsbe, vagy összetépjük, vágunk hozzá még pár féle zöldséget és nyakon öntjük a nemrég felfedezett citromos salátaolajjal.
no és a tonhal. többször kéne ennünk. Párizs óta tényleg gyakrabban készítünk tonhalas szendvicset, mert ott az volt a kedvenc kajánk.
a tormát is nagyon megszerettem, illetve újra eszembe jutott, h mennyire szeretem a céklát.

sajnos teszek bőven az egészségem ellen is, mert sok édes kaját eszem, egyre több kávét iszom. teszem ezt rendszertelenül és mindennek a tetejébe nagyon kevés folyadékot iszom :(

Loleláj

ahogy Virág mondja :) múlt héten befejeztem, végignéztem. nagyon tetszett, kicsit szomorú vagyok, h ennyi volt és biztos végig fogom még nézni párszor.
mstmár lehet téykedni alvásidőben, eddig ez volt a program, jó kis kikapcsolódás. amikor Virág felébredt -Ő ébred hamarabb-, bebújt az ölembe és együtt befejeztük a megkezdett részt. nagyon tetszett neki Loleláj :)

bringa

bicikli vásárlási lázban égünk. lassan Simon és Virág is elkezdheti a tekerős pályafutását és nekem sincs. a nyáron körbebicikliznénk a Balatont, de arra nem ártana edzeni kicsit. a neten már kinéztem, most jön a személyes találkozás. izgulok, vajon élőben is olyan szép?! :)

Anyák napjára

Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.

Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.

Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.

nyelvújító

épp azt beszéljük meg T-vel, h kölcsönadjuk az etetőszékeket. gyerekeink játék közben persze hegyezik a fülüket, még ha nem is látszik. és "hallgatózásban" Simon a legprofibb, így ez alkalommal is hirtelen szól közbe, felháborodott hangon: "nem szabad, ez az ENYÉNK!!!" :-)