túrák

Majdnem kihagytam, de este eszembe jutott, hogy a kettesben töltött héten egyik napján magunk mögött hagytuk a várost és lenyomtunk egy 11 km-es körtúrát a Pilisben. Mivel akkor volt a nagy hőség, az erdőben nagyon jó volt sétálni, ám néhány szakasz a tűző napon, búzamező mellett, vagy nagyobb tisztáson át vezetett, az nem volt annyira élvezetes. Maga az útvonal sem volt a leggyönyörűbb, de legalább a természetben töltöttünk egy napot.

A nyári hétvégéken többször voltunk már a gyerekekkel is és csodaszép helyeken jártunk, például a Dera-szurdokban és a Holdvilág árok körtúrán. Igazi vadregényes, patakban tocsogós kirándulásaink voltak, igazán kiszakítottak a büdös belvárosi létből, amit egyre kevésbé tudok tolerálni.

nyári élmények sora

Annyi mindent nem örökítek meg, pedig szinte minden napra jut valami történés.

Most csak címszavakban, aztán majd igyekszem kifejteni.

Július  elején kaptunk ajándékba egy gyerekmentes hetet, a nagyok táborban, Lulu pedig a Nagyszülőknél nyaralt és járt úszó-tanfolyamra.
Idén úgy döntöttünk, hogy Budapesten nyaralunk, de úgy, mintha turistaként lennénk itt.
Voltunk Aquincumban szabadtéri előadáson, végigjártuk a Nemzeti Galériát és szuper kiállításokat néztünk meg. Minden nap ettünk valahol valami finomat. Néha még a reggelt is egy hangulatos kézműves pékségben kezdtük. És végre eljutottunk a biatorbágyi Kisvilla-ba is, ami egy igazán varázslatos hely, legszívesebben azonnal odaköltöznék :D
Kertemeztünk T-vel és G-vel. Szóval elég lazán és gondtalanul sikerült eltölteni egy hetet kettesben.

Pár hete voltunk az ikrekkel a Szentendrei Teátrumban a Sztalker csoport előadásán.

És múlt héten csajos estét tartottunk D-vel és Virivel, megnéztük mozivásznon az Álom luxuskivitelben filmet, ami mindhármunk nagy kedvence. Fantasztikus volt, számomra ez az igazi filmes élmény :)

No, sikerült címszavaknál bővebben, de azért a teljesség igénye nélkül, úgyhogy majd folytatom.

AlkalMáté Trupp

A hétvégén a Jurányiban jártunk, egy igazán különleges csemegében lehetett részünk.

Máté Gábor legendás osztályát még akkor kezdtem követni, amikor láttam a tévében egy dokumentumfilmet az egyetemi éveikről. Azonnal szimpatikus lett a csapat, így időről időre követtem a további sorsukat. Tesómmal volt egy abszolút kedvencünk, egy különös, különc srác, aki pont ezzel a furaságával vívta ki a szimpátiát. Láttuk a Motel című darabban a Katonában, illetve egy keszthelyi nyári szabadtéri Shakespeare darabban Quimby-t énekelni. Mindig valami egészen különös hangulat volt körülötte.
Szóval ez az osztály évről évre összeáll, és készítenek egy előadást valamelyik osztálytársukról.
Régóta ácsingóztam az AlkalMáté Trupp valamelyik előadására, de amikor tavaly nyáron megtudtam, hogy idén Czukor Balázs lesz a "téma", nem volt kérdés, hogy jegyet kell szerezni. (Az is megérne egy külön bejegyzést, hogyan sikerült kitartómunkával kétszer két jegyet venni, de inkább az élményről írok.)
Érzelmi hullámvasúton ültünk majd' két órán keresztül. Rendesen sodort magával a darab. Viszonylag sűrűn járunk színházba, de azért kevésnél érzem, hogy tényleg megszűnik a külvilág.
Nagyon szeretem a drámai dolgokat, rálátni a pszichés háttérre, emberek életének eseményeibe és azok hatására. Szívszorító és kacagtató jelenetek váltották egymást. Különösen hatásos volt számomra az ovis szerepeltetés jelenete, vagy a dal, amit a feleségéről énekelt.
A végén az volt az első gondolatom - vagy inkább a második - hogy én ezt 24 órán keresztül tudtam volna nézni. Az első persze az, hogy ez brutálisan jó volt.És milyen kár, hogy a többit nem láttuk. Talán az utolsót sikerül, jövőre.

hétvége az Apátságban

különleges élményben részesültünk, három napot töltöttünk Tihanyban. sosem voltam még ott, csak átutazóban. gyönyörű hely, főleg amikor még alig van ember a környéken. pénteken épp csak lézengett pár turista, az idő is változékony volt, így szinte minénk volt a környék :)
túráztunk a barátlakásokhoz, megnéztük a Levendulaházat, de ami felejthetetlen élmény volt, az az esti körbevezetés az Apátságban és a templomban. Még legkisebbünk is tátott szájjal csodálta és nem aludt el a végére sem.
vasárnap a misén is részt vettünk, ahol épp elsőáldozás ünnep volt. különleges volt számunkra, hisz reformátusok vagyunk, pár alkalommal voltunk csak katolikus templomban - leginkább esküvőn - a gyerekek pedig egyáltalán nem.
hazafelé útba ejtettük a csopaki vízimalmot is, ami sajnos épp nem működött, de így is részletes idegenvezetést kaptunk a malom részeiről, működéséről. nyáron újra visszajövünk majd, mert Vászolyon nyaralunk majd.

a hétvégét egy spontán programmal zártuk. Simonnal elmentünk Bérczesi Robi koncertjére a Szabadság térre. mostanában szinte állandóan Hiperkarmát hallgatok, olyan jó volt élőben is látni, hallani.

spontán programok

vagyis félig spontán, mert tegnap akartam nyakamba venni a várost, hogy megnézzem a Csáth Géza kiállítást a PIM-ben, de egyrészt zuhogott az eső (ez még nem lett volna akadály), másrészt hétfőn vannak zárva a múzeumok. így ma ütemeztem be a kultúrprogramot.
már tavaly is voltam itt, akkor a Balatoni nyár, Írófényképek az 1950-es, '60-as, '70-es évekből kiállítást láttam. szeretek néha egyedül bóklászni, moziba, vagy színházba menni, vagy kiállításon bogarászni.

délután pedig drága kamaszommal mentünk vásárolni. ne egyszerű dolog egy fiúval ruhát vásárolni, maximum akkor sikerül, ha tényleg muszáj és szorít a határidő. nincs mese, lassan jön a konfirmáció, ballagás.. így beszereztük az első zakót. igen fess lett a legény! :D

váratlan

mostanában többször csörrent meg a telefonom, ismeretlen szám a kijelzőn. általában az iskolából vagy az oviból keresnek. jobb esetben valamilyen verseny, vagy egyeztetés miatt, de néha váratlan balesetek is vannak. nyilván pont akkor, amikor épp nálam is halaszthatatlan feladat lenne éppen.
múlt héten is majdnem egyszerre szólalt meg a kapucsengő és a mobil. jött hozzám egy ismerős, közben pedig a tanárnőt hallgattam, amint elmeséli, hogy Ádám leesett a lépcsőn és érte kellene menni, mert nem tud ráállni a lábára. ismerőssel gyorsan megbeszéltük a legfontosabbakat és rohanás a sulihoz, onnan pedig a baleseti. nincs törés, "csak" bokaficam. napról napra próbálom átprogramozni az agyam, hogy 6 hétig most kissé jobban meg kell tervezni a hétköznapokat, mankós gyerek eljuttatása A-ból B-be, majd C-be végül haza és ezek kombinációi.
persze sosem jön jókor egy ilyen eset, de nemsokára nyolcadikos tánc, ráadásul legkisebbünk elment egy hétre "nyaralni" a nagyszülőkhöz, így lenne lehetőség a jövés-menésre. tudom, így is van, csak macerásabb.
persze nem is olyan rég volt, hogy Simon ugrott fel focinál, neki el is tört a lába, és gipszben volt, de úgy látszik ezek az élmények gyorsan halványulnak, mert elfelejtettem, hogy mennyi plusz munkával jár.

hétfő reggel újra ismeretlen hívás. a zeneiskolából hívtak, sajnos rossz hírünk van... jajj, belémhasít, mi van már megint. "Ma reggel Simon dobtanára, a kedves Gábor bácsi hirtelen meghalt." nem bírom felfogni, mi van??? azóta sem, nem akarom elhinni. Simonnak csak annyit mondtak, hogy elmarad az óra. hazajött hamarabb. nem akartam halogatni, gyorsan elmondtam, hogy miért nem tartotta meg az órát Gábor bácsi. sírtunk, aztán bevonult a szobájába. hallottam, mennyire megviseli.

fellélegeztünk

Végre megvolt az összes szóbeli. lezárult ez az időszak is, már csak várakoznunk kell az eredményig. egyszer talán leírom részletesen is.
Hullámzó volt ez az időszak, néha lazábban, néha görcsösebben készültünk, de jól összekovácsolt mindnyájunkat :)
Vannak emlékezetes momentumok, amikre jó szívvel emlékszem, a többin meg túl vagyunk :)
Az egyik legjobb délután az volt, amikor az írásbeli előtti pénteken, délben beültünk Ádival moziba és újra megnéztük a Bohemian Rhapsodyt :)