AlkalMáté Trupp

A hétvégén a Jurányiban jártunk, egy igazán különleges csemegében lehetett részünk.

Máté Gábor legendás osztályát még akkor kezdtem követni, amikor láttam a tévében egy dokumentumfilmet az egyetemi éveikről. Azonnal szimpatikus lett a csapat, így időről időre követtem a további sorsukat. Tesómmal volt egy abszolút kedvencünk, egy különös, különc srác, aki pont ezzel a furaságával vívta ki a szimpátiát. Láttuk a Motel című darabban a Katonában, illetve egy keszthelyi nyári szabadtéri Shakespeare darabban Quimby-t énekelni. Mindig valami egészen különös hangulat volt körülötte.
Szóval ez az osztály évről évre összeáll, és készítenek egy előadást valamelyik osztálytársukról.
Régóta ácsingóztam az AlkalMáté Trupp valamelyik előadására, de amikor tavaly nyáron megtudtam, hogy idén Czukor Balázs lesz a "téma", nem volt kérdés, hogy jegyet kell szerezni. (Az is megérne egy külön bejegyzést, hogyan sikerült kitartómunkával kétszer két jegyet venni, de inkább az élményről írok.)
Érzelmi hullámvasúton ültünk majd' két órán keresztül. Rendesen sodort magával a darab. Viszonylag sűrűn járunk színházba, de azért kevésnél érzem, hogy tényleg megszűnik a külvilág.
Nagyon szeretem a drámai dolgokat, rálátni a pszichés háttérre, emberek életének eseményeibe és azok hatására. Szívszorító és kacagtató jelenetek váltották egymást. Különösen hatásos volt számomra az ovis szerepeltetés jelenete, vagy a dal, amit a feleségéről énekelt.
A végén az volt az első gondolatom - vagy inkább a második - hogy én ezt 24 órán keresztül tudtam volna nézni. Az első persze az, hogy ez brutálisan jó volt.És milyen kár, hogy a többit nem láttuk. Talán az utolsót sikerül, jövőre.