túrák

Majdnem kihagytam, de este eszembe jutott, hogy a kettesben töltött héten egyik napján magunk mögött hagytuk a várost és lenyomtunk egy 11 km-es körtúrát a Pilisben. Mivel akkor volt a nagy hőség, az erdőben nagyon jó volt sétálni, ám néhány szakasz a tűző napon, búzamező mellett, vagy nagyobb tisztáson át vezetett, az nem volt annyira élvezetes. Maga az útvonal sem volt a leggyönyörűbb, de legalább a természetben töltöttünk egy napot.

A nyári hétvégéken többször voltunk már a gyerekekkel is és csodaszép helyeken jártunk, például a Dera-szurdokban és a Holdvilág árok körtúrán. Igazi vadregényes, patakban tocsogós kirándulásaink voltak, igazán kiszakítottak a büdös belvárosi létből, amit egyre kevésbé tudok tolerálni.

nyári élmények sora

Annyi mindent nem örökítek meg, pedig szinte minden napra jut valami történés.

Most csak címszavakban, aztán majd igyekszem kifejteni.

Július  elején kaptunk ajándékba egy gyerekmentes hetet, a nagyok táborban, Lulu pedig a Nagyszülőknél nyaralt és járt úszó-tanfolyamra.
Idén úgy döntöttünk, hogy Budapesten nyaralunk, de úgy, mintha turistaként lennénk itt.
Voltunk Aquincumban szabadtéri előadáson, végigjártuk a Nemzeti Galériát és szuper kiállításokat néztünk meg. Minden nap ettünk valahol valami finomat. Néha még a reggelt is egy hangulatos kézműves pékségben kezdtük. És végre eljutottunk a biatorbágyi Kisvilla-ba is, ami egy igazán varázslatos hely, legszívesebben azonnal odaköltöznék :D
Kertemeztünk T-vel és G-vel. Szóval elég lazán és gondtalanul sikerült eltölteni egy hetet kettesben.

Pár hete voltunk az ikrekkel a Szentendrei Teátrumban a Sztalker csoport előadásán.

És múlt héten csajos estét tartottunk D-vel és Virivel, megnéztük mozivásznon az Álom luxuskivitelben filmet, ami mindhármunk nagy kedvence. Fantasztikus volt, számomra ez az igazi filmes élmény :)

No, sikerült címszavaknál bővebben, de azért a teljesség igénye nélkül, úgyhogy majd folytatom.

AlkalMáté Trupp

A hétvégén a Jurányiban jártunk, egy igazán különleges csemegében lehetett részünk.

Máté Gábor legendás osztályát még akkor kezdtem követni, amikor láttam a tévében egy dokumentumfilmet az egyetemi éveikről. Azonnal szimpatikus lett a csapat, így időről időre követtem a további sorsukat. Tesómmal volt egy abszolút kedvencünk, egy különös, különc srác, aki pont ezzel a furaságával vívta ki a szimpátiát. Láttuk a Motel című darabban a Katonában, illetve egy keszthelyi nyári szabadtéri Shakespeare darabban Quimby-t énekelni. Mindig valami egészen különös hangulat volt körülötte.
Szóval ez az osztály évről évre összeáll, és készítenek egy előadást valamelyik osztálytársukról.
Régóta ácsingóztam az AlkalMáté Trupp valamelyik előadására, de amikor tavaly nyáron megtudtam, hogy idén Czukor Balázs lesz a "téma", nem volt kérdés, hogy jegyet kell szerezni. (Az is megérne egy külön bejegyzést, hogyan sikerült kitartómunkával kétszer két jegyet venni, de inkább az élményről írok.)
Érzelmi hullámvasúton ültünk majd' két órán keresztül. Rendesen sodort magával a darab. Viszonylag sűrűn járunk színházba, de azért kevésnél érzem, hogy tényleg megszűnik a külvilág.
Nagyon szeretem a drámai dolgokat, rálátni a pszichés háttérre, emberek életének eseményeibe és azok hatására. Szívszorító és kacagtató jelenetek váltották egymást. Különösen hatásos volt számomra az ovis szerepeltetés jelenete, vagy a dal, amit a feleségéről énekelt.
A végén az volt az első gondolatom - vagy inkább a második - hogy én ezt 24 órán keresztül tudtam volna nézni. Az első persze az, hogy ez brutálisan jó volt.És milyen kár, hogy a többit nem láttuk. Talán az utolsót sikerül, jövőre.