november 23.

hajnali 2 óra 33 perc. 3430 gramm, 53 cm. gyönyörű fekete hajú kisfiunk született :)

a keddi "majdnem szülés" után nagyon csalódott voltam, pénteken már itt is jeleztem, hogy menőkém van. a gyerekek délután elutaztak Nagyiékhoz. Mi elmentünk moziba, utána még bevásárolni is :) aztán éjfélkor végre elindulhattunk.

9 éve is mozi után, 7 éve étterem után mehettünk szülni :) hála Istennek, hogy mindig volt még egy kis időnk kettesben, nem kellett izgulnunk, hogy ideér-e valaki vigyázni a többiekre, volt idő összekészülődni, kicsit befelé figyelni.

megírom majd hosszabban, csak mindig várok az ihletre, meg a csöndre :)

mennék már

szuggerálom, h sűrűsödjenek már. jó lenne menni. kedden már majdnem, aztán leállt.

37. hét

igen, megérkeztünk a célhoz, még át kell szakítani a célszalagot, ami mostmár jöhet bármikor :) érzem is, hogy készülődik valami.. no majd meglátjuk, doki nem akart jósolni, jól is teszi. majd jön, amikor úgy érzi, de mától szabad a pálya.

36

hát ide is eljutottunk. ma a 36. betöltött hét! a 26. heti kórházazás annyira távolinak tűnik, mintha nem is ebben az évben lett volna. mondjuk ez az egész terhesség olyan, mintha nem 9 hónap, hanem legalább két év lenne.
néha totál jól bírom és nem érzek semmit, máskor hirtelen jönnek jóslók. nagyjából megvan minden, de még semmi nincs teljesen készen. nekem még ezer terv a fejemben, befejezetlen dolgok, úgyhogy várhat még a fiatalember.
persze a tesók ezerrel bezsongva, csak én viselem kicsit nehézkesen a pörgést.
sűrűsödnek az orvosi kontrollok, ez az, amit a hátam közepére sem, de tudom, hogy kell , meg fontos, csak az utazás nem hiányzik.

fogorvosos élmény

Virikével tegnap ellátogattunk egy gyerek fogorvos nénihez, mert hipp-hopp lett egy lyuk az egyik rágófogán (nem értem, hogy tudott ilyen gyorsan kilyukadni)
mondtam Virinek, hogy meg kell mutatnunk a fogát, nehogy nagyobb baj legyen és azóta várta az időpontot. végig csacsogta az utat, míg sétáltunk odafelé. bátran beült a székbe, doktornénivel végignézték a műszereket, majd teljes bizalommal óriásira nyitotta a száját. gyorsan kifúrták, Viri egy mukkot nem szólt (én sokkal jobban izgultam :D ugyeugye a rossz beidegződések..).
és negyed óra múlva már hazafelé sétáltunk. nagyon boldog volt, hogy kapott gyurmát a fogába :) aztán megbeszéltük, hogy még nem szabad enni egy ideig, vigyázni kell a tömésre és utána is a másik oldalon kellene megrágni a vacsit.
vacsi közben egyszer csak felkiált: "Anya, én jobb szájas vagyok. mindig ezen az oldalon akarok rágni, pedig ott most nem szabad."
hát úgy nevettem. milyen ötletesek a gyerekek.

örülök, hogy semmi rossz élménye nem volt, sőt, büszkén mesélte a fiúknak itthon, hogy milyen királyság a fogászat. irigykedtek is a bátyók rendesen.

otthon

pénteken délután hazajöttem. kevés lett a hely a kórházban a kettős front után, így elengedtek. a feladat változatlan, sok-sok fekvés egészen a végéig. holnap töltöm be a 30. hetet. jó lenne még 8 hét egyben.

óriási a kontraszt a kórház és az itthoni lét között. péntek estére rettenetesen kimerültem a sok ingertől. de óriási volt az öröm. a gyerekek meglátták az ablakból, hogy itt fekszem és alig hittek a szemüknek. anya két és fél hét után hazatért :)

szokom az inzulinozást, néha kiborulok a diéta miatt, pedig eddig nem volt vele sok bajom. türelmetlen lettem sajnos, kicsit megborultam, remélem hamar túljutok ezen.

kórház

kellene már irni, 10. napja vagyok már a "szanatóriumban". egyelőre bionytalan, hogy kiengednek-e. és pont ez a bizonytalanság teszi nehézzé. próbálok derüs maradni, de nem könnyü.
a gyerekeknek nem tudunk, nem merünk mondani semmit a hazamenetelről, pedig nagyon izgatja őket...

nyűgös

lemerített a múlt hét, az iskolakezdés összes gyönyörűségével. maradt még erre a hétre is, fel kellett fognom, h erősen korlátozottak a lehetőségeim :(
ma már komolyan irigykedtem azokra a járókelőkre, akik tudnak normál tempóban, esetleg kissé sietve menni. no és a futás, hát az most elérhetetlennek tűnik. lassan fogadom el, h lelassultam..

Virág három nap után okozott egy kis ijedtséget. csütörtök hajnalban T. végülis bevitte a Bethesdába, mert annyira fájt a hasa, h kezdtem pánikolni egy esetleges vakbélgyulladás miatt. hál' Istennek nem találtak semmit, de a hét második felében itthon maradt velem.

ma újra teljes létszámban vonultunk fel a suliban. még a hétkezdő áhítatra is vissza tudtam menni és nagyon jó volt, úgyh beépítem a heti programba :)

úgy látszik, h a gyerekeknek már jól esik a suli, a rendszer az életükben. nyár végére kicsit elfáradtak a nagy szabadságban.

Simon ugyanolyan lelkes, mint augusztus elején. közben persze volt egy átmeneti megingás, amikoris közölte, h sem iskolás, sem óvodás nem óhajt lenni :D
most roppant lelkiismeretes, várja az újabb és újabb feladatokat. és izgatottan várja, h menjünk el megnézni a vívó szakosztályt, mert szeretne járni. megbeszéltük, h ha úgy dönt, h szívesen csinálná, akkor egy évet végig kell csinálni. kíváncsi vagyok tényleg bejön-e neki.

Virág túl precíz, így a feladatvégzés tempóján még van mit gyorsítani. egyébként nagyon jól érzi magát a suliban, sokkal pörgősebb a gyerekek között, mint az oviban. remélem barátkozósabb lesz, mert eddig elég jól elvolt egyedül is. és így, h a következő tesó is fiú, jó lenne ha találna egy barátnőt.

Ádám már olyan nagyfiú. de azért még bújós is. most a szakkörök számán gondolkodik, alig tud választani, annyi félét sportolna :) csak a kötelességek, feladatok megjegyzése okoz némi problémát. kissé figyelmetlen lett mostanában, mondhatni rettentő szórakozott, néha flegma is, szóval kezd kamaszodni.

suli, suli, suli

igen, háromszor. tegnap az ikrek szülői értekezletén ülve tudatosult, hogy akkor tényleg mindhárman iskolások, és kőkemény meló ez az iskolakezdés. három napja éjszakába nyúlóan feliratozok, pakolok, stb. reggel úgy ugrok ki az ágyból, mint, akit puskából lőnek, mert félek, h visszaaludnék :)
mára kissé elfáradtam, de még mindig van feladat.

jövő augusztusra már most megírom az ütemtervet!

szeretnék mostmár hátradőlni és csak hallgatni az élménybeszámolókat. tegnap este 7-ig tartott az első maratoni szülői, utána már nulla energiám volt, Simon és Virág pedig üveges szemekkel dőltek jobbra-balra.

érdekes lenne, ha emellett még dolgoznék is. de hétfőtől táppénzre mentem. sajnos fizikailag nem vagyok toppon, így mostantól gondoskodó anya üzemmódban működöm :) állandóan sütnék-főznék a kis családomnak finom vacsikat, finomságokat tízóraira, vagy csak úgy. kicsit vicces ez így a szigorú diéta mellett.

negyedik

útban a kistesó, szinte már csak a blog nem tudja :D

izgalmas tanév elé nézünk. szeptembertől már három iskolás gyerekünk lesz és karácsonyra már hatan leszünk.

én három év meló után újra főállásban leszek anyuka. ennek megfelelően újra előtört kreatívkodó énem, amit iszonyatosan élvezek. és nem utolsó sorban eltereli a figyelmet a sok terhességi nyavalyáról.

remélhetőleg a blog is felélénkül.