9 év után újra Lenny Kravitz

Tegnap este a három naggyal koncerten voltunk. Újra szenzációs élményben volt részünk. Tátott szájjal nézték, hallgatták Lennyt. És úgy, hogy ők is aktívan zenélnek még inkább beleélték magukat.
A teltházas aréna is fantasztikus látványt nyújtott. Ennyi embert még nem nagyon láttunk egyszerre.
Bízom benne, hogy örök élmény lett számukra is. Nekem másodszor is az volt :)

Kép és további képek innen.

lányos este

Egyetlen leánykám szépen lassan felcseperedik, és így új lehetőségek nyílnak meg előttünk. Ahogy engem, úgy Őt is beszippantotta a színház és a könyvek varázslatos világa.
A héten újra kettesben mentünk színházba és megnéztük a Háború és békét.
Én már láttam pár hete az egyik Hugicámmal és teljesen levett a lábamról. Így nem kellett sokat győzködni, hogy újra megnézzem. És most is úgy jöttem ki, bármikor újra nézném.

Az utóbbi időben tényleg hetente voltam színházban. Igazán hálás vagyok, hogy van rá lehetőségem. Fantasztikus élményekkel lehetettem gazdagabb. És alig várom a következő előadást.

És a Hamletről még nem is írtam. Tval és Nagyfiúval hármasban néztük meg. Ütős darab, zseniális színészekkel. Nálam telitalálat volt. Szeretem a nem szokványos előadásokat és ez sok szempontból különleges volt.

creep

és ha már említettem a korábbi bejegyzésben, ki is teszem az aktuális kedvencet, ami az egyik darabban is elhangzott, nem is akárhogyan.

ezt a feldolgozást most találtam és nagyon megtetszett

színház hétvége film színház könyv zene

az utóbbi hét meghatározó élményei. tél végi hangulatomhoz választva.

pénteken megnéztük A Félkegyelmű bemutatóját. Hatással volt. Emészteni kell. El is kezdtem olvasni és Radiohead-et hallgatni :)

hétvégén a karácsonyi ajándékunkat kaptuk meg egy pihenős hétvége formájában. igazi kikapcs volt, távolt a nyüzsgéstől.

hétfőn egy mozival zártuk a kimenőnket és megnéztük a Három óriásplakát Ebbing határában filmet. Nagy kedvencem Frances McDormand és Woody Harrelson. csillagos 10-es a film. Lassan, csöndben magába szippant.

kedd este spontán színházaztunk a Sógornőmmel. Mondjad, Atikám! a Pesti színházban. Nehéz megszólalni utána. "Megfacsarta ez a fiú a lelkemet.." írják róla egy kritikában. valóban lélekfacsaró, szuggesztív előadás, ami bemászik a fejekbe, szívekbe. meg kell nézni újra!

Dosztojevszkij mellé Hamlet is betársult. pár nap különbséggel kezdtem bele. Van egy hülye szokásom. nem tudok egyszerre egy könyvet olvasni. párhuzamosan futnak a szálak a kezemben és a fejemben.

és felfedeztem zenéket, végre kihasználom a spotify adta lehetőségeket és amikor tehetem a háttérben, vagy útközben a fülemben megy valami.

Volt már egy olyan évünk, amikor rengetegszer jutottunk el színházba. most újra kezdjük felfedezni a varázsát. és már most igen hosszú a listám, hogy miket szeretnék még látni a közeljövőben.

pillanat

vannak olyan snittek, amikre mindig emlékszünk, akár jó, akár rossz élmény volt.

ma délután zenét hallgatva rollereztem a zord budapesti télben. napok, vagy talán hetek óta ez a szürkeség, minimális napsütés. csak a latyak, rideg hideg, fázik minden porcikám. nem vágyom kint lenni, emberek között lenni. sokszor csak monoton rovom az utcákat, elintéznivalóim után futok egykedvűen. az emberek is morcosak, vagy üveges tekintettel bambulnak, nyomkodják a telefonjaikat
de rájöttem, hogy mennyire más ugyanez zenével. mosolygok, pedig csak annyi változott, hogy a fülemben duruzsol valami dallam, dalszöveg. közben a hideg eső, vagy hó csapódik az arcomba, folyik a könnyem a hidegtől, pedig nem sírok. örülök!
még kesztyűt sem húztam, a szétfagyott ujjaimat is érezni akartam.
kár, hogy elengedett kézzel nem lehet rollerezni, mert most azt is kipróbáltam volna.
a mai ilyen snitt volt. belevésődött a porcikáimba.