megható és örömteli

7 óra 11-kor csörög a mobilom. A kijelző a B. nagyszülők számát jelzi. 92 éves nagyapám olyan friss és üde a vonal másik végén, hogy öröm hallani. csodálatos, hogy mennyire naprakész, Ő köszönti először a 7 éveseket :) azt hiszem, irigylésre méltó, ha valaki ilyen szép kort élhet meg és emellett szellemileg és fizikailag is aktív lehet. Papa minden nap tornázik, és a téli hónapokra tudatosan talált magának elfoglaltságot, hiszen a kert nem ad most munkát, feladat nélkül pedig jön a depi, abból meg a testi bajok. nagyon büszke vagyok a Nagyapámra!

szóval épp a telefon csörgés előtt agyaltunk azon, hogy pontosan mikor születtek az ikrek. bevallom, elő kellett venni a kiskönyveket, mert nem tudtam fejből. Simon most is kihangsúlyozta, hogy ő 5 perccel hamarabb jött a világra, ez neki nagyon fontos :D

Ádi meg elmúlt 9. egyszerűen hihetetlen. mondtam neki, még ugyanennyi és felnőtt lesz.. de az nem lehet, ez a 9 év nagyon elröppent ám!

tervek és nyavalya

annyi ötletem, tervem van. fokozatosan szeretném rendbe tenni a lakást. lényeg a fokozatosságon, apró lépéseken van, mert Lukács egyre többet van ébren és igényli a társaságot :) no meg mindig közbe jön valami -ma például egyre ramatyabbul kezdtem érezni magam.. eddig csak brutál nátha volt, ehhez jött a végtag és ízület fájdalom, ami kezdett gyanús lenni, úgyhogy gyorsan a hideg is rázni kezdett, hogy véletlenül se jusson eszembe belekezdeni a mai napra szánt feladatokba-, de a három iskolás is ad bőven tennivalót és szívem szerint sütögetnék is (fejemben kavarognak a szülinapi torta ötletek).

tegnap elkészült Lukácsnak a mesefal, mert azt vettük észre, hogy nagyon szereti nézegetni a szép színes dolgokat, képeket. még dumál is nekik néha és hangosan sikongat hozzá :) nagyon édes, én meg jól szórakozom.

viszont a karácsonyfa még teljes pompájában, a gyerekszoba horror, a többit nem is említem. no majd szépen lassan, elvégre hová rohanjak, a munka megvár. most előbb gyógyuljak.

rapid randi

tegnap este T. hugicám meglepett. betoppant, és elengedett minket vacsizni.
gyerekek be az ágyba, mese, puszi.
 Lukácsnak etetés, pelenkázás, (űber nagy rotyogtatás), majd még egy pelenkázás (közben mindent összepisilés, mint aki érzi, hogy a szülei készülnek valahová), átöltözés, még egy etetés és elindultunk kettesben kedvenc indiai éttermünkbe.
még nem csapták ránk az ajtót, hogy "bocsi, de nemsokára zárunk", úgyhogy gyorsan rendeltünk mindenféléket és degeszre ettük magunkat.
közben tudtunk nyugodtan beszélgetni :) persze Lukács csinálta itthon a showműsort, úgyhogy szegény tesóm kedvére sétálgathatott vele. áldozatkészségéért ezúton is ezer hála :)

csajos program kettecskén, avagy ruci(k) Jucitól

hónapok (!) óta ígérgettem Virinek, hogy újra elmegyünk kedvenc turinkba, a Nemruciba, de sajnos a kórház, majd fekvés és végül a gyerekágy miatt elmaradt. mostanság úgy éreztem, hogy egyre nagyobb szükség van egy igazi anya-lánya programra, és ebben Apa is teljes mellszélességgel támogatott, úgyh csütörtökön bejelentettem Virinek, hogy pénteken, ha hazaérnek a suliból, elmehetünk kettesben, ahová szeretne. rögtön rávágta, hogy akkor vigyünk kockacukrot is :D (igen, ez így homályos: szóval a turi a Csendes kávézóban van, ahol a múltkor ittunk habos kakaót és adtak hozzá egy kockacukrot, de Viri kevesellte, ezért most biztosra akart menni)

megetettem Lukácsot és nyakunkba vettük a várost. végre volt idő végig hallgatni az élménybeszámolókat, nem vágott közbe senki. beültünk a Cserpes Tejivóba egy habos kakaóra és péksütiztünk mellé. aztán irány a turi. nagy örömünkre Juci is épp bent volt, meg is örült nekünk és sorra mutogatta a választékot. alapvetően felnőtt cuccok vannak, de sikerült találni Virinek három szuper darabot. különleges hely ez az aprócska butik, mindig vidám leszek, ha ott járok. kiscicám tüzetesen végignézett mindent, beleértve a dekorációkat, ami számára azért elég elvont :)
az új szerzeményekkel boldogan sétáltunk haza, mindkettőnket feldobott ez a kis kiruccanás.

itthon a fiúk is jól elvoltak, leszámítva Lukács hasfájását, ami átmenetileg megzavarta a bulit.

régi új ízek

a diétában az volt a legkiborítóbb, hogy szinte mindenben van cukor, így nagyon sok dolog volt tiltólistán.
nyáron attól szenvedtem, h csak mértékkel ehetek gyümölcsöt (pl. egy nektarin tízóraira), pedig nagyon kívántam volna.
hiányzott a tej, joghurtok mértéktelen fogyasztása (na jó, nem mértéktelen, de nem is 1-1 deci)
sóvárogtam a reggeli müzli után. és a lekvárok és méz is tiltólistás volt. lekvárból mondjuk néha-néha ettem diabetikusat, de a méz.. (tudom, abból is van pótló, de a fogyasztható mennyiség ennél is minimális)

szóval tegnap este boldogan ettem a kedvenc müzlimet finom hideg tejjel. utána pedig mézes sajtot, mmmmm. és várom a nyarat, és egész nap gyümölcsökkel tömöm majd a fejem.

tegnap még jókedvemből egy tortát is összedobtam. örült a pereputty :)

de azért nem fogok féktelenül dőzsölni, továbbra is jó lenne megtartani dolgokat a diétából. csak az a számolgatás nem hiányzik, meg az időre evés.

egyébként pár hónap alatt kitapasztaltam, hogy melyik diab cuccok finomak, azokat ezután is fogom enni. pl. a lipóti pékség diab péksütijei. vagy a müller drogéria diab édességei. és van egy tuti cukormentes cukrászda is, mennyei sütikkel :)

kontollok

kedden megejtettük a nőgyógyászati kontrollt, tegnap pedig a cukorterhelés. először mozdultunk ki kettesben Lukáccsal hosszabb távra. nagyon ügyes volt a kislegény, szinte végig aludta a 2 órás procedúrát, egyszer etettem közben. pedig az asszisztens nem örült, hogy babával mentem, de hát ez van, így tudtuk megoldani.
jövő héten még egy csípőszűrés és letudjuk az orvosi köröket.

Lukács gyönyörűen gyarapszik, már majdnem 6 kiló :) nagyon szeret enni. én vagyok a cumi is (nem igazán fogadja el a cumit, a kezét meg még nem tudja szopizni, bár néha próbálkozik)
 a múlt hét végén elkezdett nézelődni célzottabban (kezét, színes játékokat), néha nagyokat vigyorog.

ha nem fáj a hasa, nagyon jól elvan, a nagyon nyúzzák folyamatosan, mert ha itthon vannak, egymás kezéből kapkodják ki. nagyon-nagyon szeretik. Ádi közölte is, h "anya, jó volt, amikor megszülettek az ikrek, de most még jobb, hogy Lukács is megszületett."

Simon a fő-fő fürdető segítségem, ki sem lehet hagyni az eseményből. vetkőzteti, öltözteti ügyesen. ha nagyon sír, felveszi, megnyugtatja. tv-t is úgy néz, hogy a hasára fekteti Lukácsot és az sem izgatja, ha bömböl ezerrel.
a múltkor jól meg is lepett minket, mert elvitte a szobájukba és feltette az ágyára (magasított ágy). pislogtunk erősen :D

ja, és szuper lett a cukor eredményem, jipííííí

mérlegen

nem, nem a szülés utáni súlyomról szeretnék értekezni :)

az elmúlt évről jutott eszembe pár gondolat. bár túl sok időm nem volt elcsöndesedve végiggondolni, de ami rögtön eszembe jutott azt "elteszem", megosztom.

szilveszter éjjel körülbelül 23.55-kor, már félálomban voltam, amikor bevillant, hogy évekkel ezelőtt, kedves szomszédainkkal búcsúztattuk az évet és bedobtunk egy körkérdést: mi volt a legjobb, illetve a legrosszabb idén. lehet, hogy közhelyesnek hangzik a kérdés, mégis jó és hasznos is visszanézni szerintem.

nos, nekem az első gondolatom az volt, hogy nem jót, vagy rosszat keresek benne, egyszerűen csak hálás vagyok. sok-sok megoldandó feladaton, próbán vagyunk túl és örömteli dolgokban is bőven volt részünk. jó látni, hogy hogyan változtunk, változtak a dolgaink ezek hatására.

nem tudok elég hálás lenni a sok segítségért családjainknak, akik a kritikus időszakokban szó nélkül igyekeztek helyt állni.

nagyon büszke vagyok Tomira, aki rengeteg melója mellett, derűsen állt mellettem a sok nyavalyában, viselte a terhesség nyűgjeit és szórakoztatta a gyerekeket, vagy küzdött a házimunkával.

tavaly szilveszterkor nem is sejtettük, hogy idén karácsonyra már hatan leszünk :) 

olyan messze van már a tavalyi január, vagy a tavasz, amikor még dolgoztam, az ikrek még ovisok voltak és még sorolhatnám. sok változást történt nálunk. nem is tudom, volt e olyan év, amikor ennyiféle napirendem volt. kialakult a munka melletti rendszer, aztán volt a szünidei, később jött a kórház és utána a fekvős időszak és most újra kisbabás hétköznapok vannak, amit nagyon élvezek. igyekszem nem rágörcsölni a tennivalókra, igény szerint megy minden :) persze fejben néha túltervezek, de aztán apránként minden megvalósul, ami nem, az meg majd legközelebb.

idén például kimaradt a karácsonyi lakásdekorálás,  még az ajándékokat sem tudtam becsomagolni (csak ajándéktáskába dobáltam be) és a nagytakarítás is kimerült a porszívózásban. sütöttem néhány apró sütit, de semmi extra. nem volt különösebb ünnepi menü, de így is finomakat ettünk.

Anya segítségével az utolsó pillanatban mégis lettek eladható portékák a karácsonyi vásárra, ami elsősorban azért volt fontos, mert az ikrek hihetetlenül lelkesek voltak (ez volt az első vásáruk).

idén is eljutottunk az iskola adventi koncertjére. Lukács addig Nagyapával bulizott :)

Nagyi jóvoltából (aki vigyázott Lukácsra) megleptük a gyerekeket egyik délután és Tomival kettesben mentünk értük, majd sétáltunk egyet a kivilágított Andrássyn, ami már hagyományosnak mondható nálunk. és utána beültünk vacsizni a mekibe ötösben. 

az utóbbi hónapokban sehová nem tudtunk ötösben elmenni, így nagy élmény volt mindannyiónknak. a gyerekekből meg csak dőltek az élménybeszámolók.

minden este sikerült leülni adventezni, együtt énekelgetni. idén már kánonnal is próbálkoztunk :) olyan jó, hogy rengeteg éneket ismernek a gyerekek. és különösen jó érzés volt, hogy Ádám csillogó szemmel és nagy vigyorral  nyugtázta a szokásos adventi házikókat a falon. jó, hogy vannak saját hagyományaink és hogy fontosnak tartják a gyerekek.

a fenyőhöz oda se jutottam, mire kettőt pislogtam, összerakták és feldíszítették.

rendhagyó karácsony volt azért is, mert sehová nem mentünk, mi fogadtunk mindenkit, hogy ne kelljen Lukácsot rángatni ide-oda. A szünetben szinte nem is volt olyan nap, hogy ne jött volna valaki.

a téli szünet előtt kicsit aggódtam, hogy mivel töltjük majd a két hét szabit, mennyire pörögnek túl a gyerekek, de tegnap megállapítottuk, hogy nagyon jó volt. persze voltak súrlódások, de a nagyok végre nem vernek ki az ágyból hajnalok hajnalán (Lukácsnak meg elég, ha az ágyban megetetem :)) szóval sokáig aludtunk, aki nem, az játszott a nappaliban. 

a gyerekek három napra elmentek nagyizni, mi meg hármasban szusszantunk. hát fura volt kis családnak lenni. túl nagy volt a csönd :D szerintem Lukácsnak is feltűnt..

jajj, biztosan sok mindent lehetne még leírni, a lényeg, hogy nagy ajándék, hogy így értékelhetem a mögöttünk álló évet.