otthon

pénteken délután hazajöttem. kevés lett a hely a kórházban a kettős front után, így elengedtek. a feladat változatlan, sok-sok fekvés egészen a végéig. holnap töltöm be a 30. hetet. jó lenne még 8 hét egyben.

óriási a kontraszt a kórház és az itthoni lét között. péntek estére rettenetesen kimerültem a sok ingertől. de óriási volt az öröm. a gyerekek meglátták az ablakból, hogy itt fekszem és alig hittek a szemüknek. anya két és fél hét után hazatért :)

szokom az inzulinozást, néha kiborulok a diéta miatt, pedig eddig nem volt vele sok bajom. türelmetlen lettem sajnos, kicsit megborultam, remélem hamar túljutok ezen.

kórház

kellene már irni, 10. napja vagyok már a "szanatóriumban". egyelőre bionytalan, hogy kiengednek-e. és pont ez a bizonytalanság teszi nehézzé. próbálok derüs maradni, de nem könnyü.
a gyerekeknek nem tudunk, nem merünk mondani semmit a hazamenetelről, pedig nagyon izgatja őket...

nyűgös

lemerített a múlt hét, az iskolakezdés összes gyönyörűségével. maradt még erre a hétre is, fel kellett fognom, h erősen korlátozottak a lehetőségeim :(
ma már komolyan irigykedtem azokra a járókelőkre, akik tudnak normál tempóban, esetleg kissé sietve menni. no és a futás, hát az most elérhetetlennek tűnik. lassan fogadom el, h lelassultam..

Virág három nap után okozott egy kis ijedtséget. csütörtök hajnalban T. végülis bevitte a Bethesdába, mert annyira fájt a hasa, h kezdtem pánikolni egy esetleges vakbélgyulladás miatt. hál' Istennek nem találtak semmit, de a hét második felében itthon maradt velem.

ma újra teljes létszámban vonultunk fel a suliban. még a hétkezdő áhítatra is vissza tudtam menni és nagyon jó volt, úgyh beépítem a heti programba :)

úgy látszik, h a gyerekeknek már jól esik a suli, a rendszer az életükben. nyár végére kicsit elfáradtak a nagy szabadságban.

Simon ugyanolyan lelkes, mint augusztus elején. közben persze volt egy átmeneti megingás, amikoris közölte, h sem iskolás, sem óvodás nem óhajt lenni :D
most roppant lelkiismeretes, várja az újabb és újabb feladatokat. és izgatottan várja, h menjünk el megnézni a vívó szakosztályt, mert szeretne járni. megbeszéltük, h ha úgy dönt, h szívesen csinálná, akkor egy évet végig kell csinálni. kíváncsi vagyok tényleg bejön-e neki.

Virág túl precíz, így a feladatvégzés tempóján még van mit gyorsítani. egyébként nagyon jól érzi magát a suliban, sokkal pörgősebb a gyerekek között, mint az oviban. remélem barátkozósabb lesz, mert eddig elég jól elvolt egyedül is. és így, h a következő tesó is fiú, jó lenne ha találna egy barátnőt.

Ádám már olyan nagyfiú. de azért még bújós is. most a szakkörök számán gondolkodik, alig tud választani, annyi félét sportolna :) csak a kötelességek, feladatok megjegyzése okoz némi problémát. kissé figyelmetlen lett mostanában, mondhatni rettentő szórakozott, néha flegma is, szóval kezd kamaszodni.

suli, suli, suli

igen, háromszor. tegnap az ikrek szülői értekezletén ülve tudatosult, hogy akkor tényleg mindhárman iskolások, és kőkemény meló ez az iskolakezdés. három napja éjszakába nyúlóan feliratozok, pakolok, stb. reggel úgy ugrok ki az ágyból, mint, akit puskából lőnek, mert félek, h visszaaludnék :)
mára kissé elfáradtam, de még mindig van feladat.

jövő augusztusra már most megírom az ütemtervet!

szeretnék mostmár hátradőlni és csak hallgatni az élménybeszámolókat. tegnap este 7-ig tartott az első maratoni szülői, utána már nulla energiám volt, Simon és Virág pedig üveges szemekkel dőltek jobbra-balra.

érdekes lenne, ha emellett még dolgoznék is. de hétfőtől táppénzre mentem. sajnos fizikailag nem vagyok toppon, így mostantól gondoskodó anya üzemmódban működöm :) állandóan sütnék-főznék a kis családomnak finom vacsikat, finomságokat tízóraira, vagy csak úgy. kicsit vicces ez így a szigorú diéta mellett.