foghíjasan

nem, senkinek nem tört ki a foga, csak egyel kevesebben vagyunk egy napig. és amikor bárki hiányzik itthonról, akkor mindig olyan fura, olyan szokatlan, olyan más. Ádám 'ottalvós' buliba ment az iskola után, mi meg fáradtan hazaballagtunk a tengernyi csomaggal.
itthon olyan idilli délután volt, hogy be kellett volna keretezni. Simon Lukáccsal játszott, Virág Apával olvasta az utolsó fejezetet a HP-ből, hogy este lehessen mozizni. (az a szabály, hogy előbb el kell olvasni, utána lehet megnézni :)
én meg tettem-vettem a konyhában, közben szólt a háttérben az R.E.M., ami régen nagy kedvencünk volt, de teljesen elfelejtettük.
tegnap este a színház után beültünk a ZING-be, és olyan jó zenék mentek. teljesen belelkesültünk, hogy ezeket a gyöngyszemeket meg kell mutatnunk a gyerekeknek. A Kispálon és a Rolling Stones-on túl is van zene :D

dzsungel

olyan volt a hét, mintha egy sűrű dzsungelből kellett volna kijutni. sok megoldandó feladat, jelenlét, észben tartás. én meg csak kaszaboltam a tennivalókat egy bozótvágóval. és tegnap eldőltem délután. sosem alszom napközben, az alvásidő egyenlő az én-idővel, vagy a háztartási feladatokkal. tegnap viszont tudatos döntést kellett hoznom, mert hátra volt még egy szülői és utána rohantunk a színházba. nem így terveztük előre. a szülői értekezletek valahogy mindig rosszkor vannak. de odaértünk, ott voltunk mindenhol.
és persze ez volt a farsang hete, plusz másik szülői hét elején, plusz bevállaltam egy próba munkát, amit szintén a héten készítettem el. és mivel napközben, Lulu mellett esélytelen komolyabb munkába belefogni, maradtak az éjszakák.

de nagy öröm, hogy a sok dolog ellenére ott lehettem a baba-mamán, kész lett a jelmez, amikorra terveztem és nem utolsó nap reggel vittem be a suliba. Simon rendkívül hálás volt és ezért minden percet megért. majd gyorsan kiszámolta, hogy hány darab jelmez elkészítése vár még rám a következő években, majd megnyugtatott, hogy ezt már igazán kibírom :D mondjuk nem panaszkodom, mert én szoktattam rá őket és még élvezem is a folyamatot, csak ne lennék ilyen utolsó pillanatos ember.