kilátások

 A pandémia kezdete óta nem jártam erre. Anyucikám kérdezte, hogy megvan e még ez a napló. örömmel látom, hogy még nem tűnt el.

ahogy két éve írtam, a bezártságból sokszor az erdőbe menekültünk és egyre inkább érett a gondolat, hogy meneküljünk ki véglegesen a belváros zajából, bűzéből. ehhez jött még az előttünk álló nyolcadikos felvételi és az óvodai ballagás. mikor, ha nem most?!

sokáig tartott a keresés. hónapokig Buda déli része felé nézelődtünk, majd egy városi séta miatt keveredtünk Hűvösvölgy közelébe. azonnal megdobbant a szívem. ez a környék egy csoda. de jó lenne..

egyetlen hirdetést dobott ki az ingatlanportál, ami nekünk szóba jöhetett.

2021. augusztusban költöztünk be. azóta is csak ámulok és hálát adok minden nap, hogy itt élhetünk.

mai jó

Virivel sétáltunk egyet kettesben.
az úgy volt, hogy pár napja kinéztem egy inget kedvenc ruhabizományim webshopjában (például ez is a karantén egyik szuper eredménye, hogy mostmár online is elérhető. mondjuk nem pótolja a személyes találkozást és a ruhák helyszínen történő végig lapozgatását. nekem már az is egy kikapcs-élmény.)
szóval aludtam rá kettőt, de továbbra is nagyon tetszett, így ma reggel megvettem. mivel a boltocska negyed óra séta, személyes átvételt kértem és sétálgattunk egyet. kicsit fura a sok bezártság után embereket látni. ilyenkor mindig eszembe jut a kórházban töltött egy hónap. akkor is fura volt újra kimenni emberek közé.
néha már az is jó, ha az ember kiszakad a sok "zaj" közül, amit 6 ember képes produkálni. pedig nagyrészt béke van itthon, de akkor se lehet egyedül az ember és ez a magamfajta embernek sok. én nagyon szeretek egyedül lenni és most ebből jut kevés, de már egész belejöttem a másfél hónap alatt. nincs is kedvem visszamenni dolgozni. most már van egy kialakult rendünk. megvan, hogy melyek a takarítós napok (pl. szerda este mindig rendbeteszem a nappalit, mert másnap online fejlesztő óra van :D). és vannak főzős napok. tegnap szinte ki sem jöttem a konyhából. a csütörtök délelőtt annyira sűrű, hogy esélyem sem lenne főzni, így előző nap főzök több napra.
és teljesen rákattantam a sütésre. a szülinapra kapott pékséges könyvből már jópár dolgot sikerült elkészítenem, a család nagy örömére. van, hogy egyszerre több tésztát is dagasztok, kelesztek.
nem könnyű ennyi embert napi szinten etetni, de eddig sikertörténet. talán 3-4-szer rendeltünk, egyébként saját kaját eszünk. olyan jó, hogy újra visszatért a kedvem a főzéshez. a munka mellett ez tényleg púp volt a hátamon, hisz sokkal kevesebb időt voltam itthon, de azt a kevés időt is a konyhában kellett töltenem.
most meg 3 fogásos ebédeket eszünk. na jó, desszert nem mindig van, de akkor vacsira készül valami extra :) ma például hazafelé beugrottunk a zöldségeshez és hazajött velünk egy kiló friss eper is. kénytelenek voltunk összedobni egy hatalmas adag gyümölcssalátát :)
egyébként a friss zöldség, gyülmölcs hiányzik leginkább, hisz nagyon ritkán megyünk boltba, 2, vagy inkább 3 hetente van nagyobb bevásárlás és sajnos a friss zöldségeket nincs hol tárolni, nincs kamra, vagy pince.
ahogy jön a jó idő, úgy vágyom egyre inkább egy kis kertbe, ott picit könnyebb lenne, de egyelőre beérem az erdei túrákkal is :) a múlt heti is egy csoda volt. szívem csücske a fenyves, és az út fele egy ősfenyvesen át vezetett. igazi töltődés volt

néha elfogy a derű

ez volt az első hétvége, amikor kicsit elfogytam. most maradt el először a hétvégi túrázás, hiányzott az erdő.
aztán pénteken szépen felmostam az egész lakást, rendbetettem a konyhát. kaja kész, fini mediterrán kenyér is kisült. de mi ez a csöpögő hang?! a mosogató lefolyója megadta magát, alatta beázott a szekrény és minden, ami ott volt. persze a csillogó-villogó padló 5 perc alatt full mocsok.
semmi gond, az ikea ugyan bezárt, de van online rendelés. jaaaa, hogy nem tudnak több rendelést felvenni, túlterhelt a rendszer.
szombaton irány a barkácsáruház, van alkatrész. itthon kibontás után láttuk, hogy több helyen el van törve, király. addigra persze bezártak a boltok.
és mindeközben két "zsák bolha" gyerekünk - akik több hete húzzák egymás agyát - úgy dönt, hogy harcművészeti bemutatót tartanak, aminek a végén Lulu homloka nekicsapódott a beépített szekrény fém fogantyújának. 10 mp után visítás. homlok lecsekkolás. elvágta a szemöldökét 3-4 mm mélyen.
ennyit kértem.. hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy balesetire kelljen menni. no nem is mentünk. jegelés, majd ragasztás. persze az itthoni sebtapaszok semmit nem értek, úgyhogy az ügyeletes gyógyszertárból szereztünk sebösszehúzót és lesz egy maradandó emlék a karantén 5. hetéről.

remélem a következő 5 hét újra felszállóág lesz.

hála 6

a karantén fejleszti a kreativitást :) írtam már, hogy szeretünk társasozni. nem csak mi hatan, hanem a tágabb család is, ezért ha hazamegyünk a szüleinkhez, tesókhoz, akkor esténként is nagy társaspartikat csapunk. most ezek is nagyon hiányoznak, ezért úgy döntöttünk, keresünk online lehetőséget. van is egy szuper oldal, ahol egy asztalnál több helyről tudunk játszani, miközben beszélgethetünk is. így szoktunk időről időre solo-zni.
kedvenc játékaink közül egyet nem találtunk ezen az oldalon, ezért tovább agyaltunk. és jelentem, sikerrel vettük az akadályt, leteszteltük a saját fejlesztésű skype activity-t :D nagyon jó móka volt.

szintén nagy kedvenc nálunk a szabaduló szoba. találtunk is online verziót. de ebből a játékformából nincs sok lehetőség a neten, ezért beszereztünk néhány itthon játszható szabadulós, rejtvényfejtős társast. szuper csapatépítő program.

hála 5

pár hónapja egészen más terveim voltak erre a napra, de nem búsulok, hogy más lett.
Lulu megajándékozott egy 6 órás ébresztővel.
T. és Simi elintézték a heti nagy bevásárlást. közös főzés, közös ebéd, majd T. és Viri elkészítették a palacsintatortát (erre már olyan régóta vágyom). délután még dolgozni is tudtam kicsit.
vacsira rendeltünk finom pad thai-t, ami a legnagyobb kedvencem (és hetek óta először nem kellett vacsit készíteni).
közben jöttek mentek a telefonok, üzenetek, videochat-ek számomra kedves emberektől.
kaptam egy szuper puzzle-t, jó kis karanténprogram :D
este folytattuk Luluval az erdő meséit a tábori ágyikóban összebújva (készített egy kis kuckót egy tábori kislámpával, ez az esti mesélős helyünk).
most meg várom, hogy kitaláljuk, mit társasozzunk. szóval jó kis nap volt.

hálás vagyok, mert idén is felhívott a Nagypapám, aki két nap múlva 98 éves lesz.

és szeretettel emlékezünk G. bácsira, aki épp egy éve hirtelen fejezte be földi pályáját :(( olyan sokszor emlegetjük.

hála 4

tegnap olyan későn jutottam volna az íráshoz, hogy inkább halasztottam, de ötletem volt, hogy mit írnék.
hálás vagyok a sütés-főzés lehetőségéért. ami azért is vicces, mert egy jó ideje inkább nyűgnek éltem meg. bár még nem írtam, de január 2. óta félállásban dolgozom (ezt majd egy külön posztban megírom), viszont a három nagyobb gyerekünk hazajár enni, így folyamatos stressz volt, hogy mikor és mit főzzek, hogy legyen mit az asztalra tenni nap mint nap. a mindennapos főzés egyetlen pozitívuma az volt, hogy így én is ettem rendesen, mert ha csak magamra kellett volna főzni, akkor tuti hagyom  az egészet.
egyébként nem a tevékenység esett nehezemre, hanem a kitalálás, bevásárlás. a fejem tele volt ötletekkel, de legtöbbször a hosszabb elkészítést igénylő dolgokat szerettem volna főzni, amire meg nem volt időm. ebből fakadóan mindig frusztrált ez a téma.
most viszont annyi mindenre jut idő, akár Luluval, akár T-val. tegnap pedig épp Ádámmal készítettünk csodás túrós batyukat (ez volt a házi feladat :D, mármint a főzés)

és ha már evés. az külön ajándék, hogy a család naponta háromszor ül le együtt enni, ami eddig csak este sikerült, illetve hétvégén.

hála 3

milyen gyakran mondogattuk, hogy mindig tele van az összes hétvégénk, alig tudunk "csak úgy" pihenni, vagy kirándulni.
pedig a tavalyi évben mi is megszerettük a túrázást, nyáron és ősszel is eljutottunk egy-egy erdei sétára. és most, hogy olyan monotonok a hétköznapok, levegőn akkor vagyunk, ha 2-3 óránként szellőztetünk, vagy leszaladunk a boltba, esetleg megyünk egy kört biciklivel, most még inkább vágyunk ki a természetbe.
egy hónapja minden szombaton elindulunk és szebbnél szebb helyeket fedezünk fel. van időnk rá. nem vár itthon halaszthatatlan feladat. egy-két szendvics, alma, víz és már indulhatunk is töltekezni. annyira csodálatos a teremtett világ, minden fűszál, toboz, zubogó patak. hosszan sorolhatnám. sokszor meg is állok túra közben és csak csendben szemlélődök, hallgatom a neszeket. hálás vagyok, hogy tehetjük.

szerettünk volna kertes házat, télen keresgettünk is hetekig, de végül nem vágtunk bele. most nem bánjuk, jól van ez így, hogy nem most kell lakáscserével küzdeni. persze nagyon jól jönne a kert ebben a karanténban, de így legalább ki kell szakadnunk a városból. a ház előtt bepattanunk az autóba és meg sem állunk valami távoli erdőig.

persze ez így csalás, hisz nem #maradjotthon kompatibilis, de a hétköznapokban nagyon komolyan vesszük, hogy itthon vagyunk mindannyian. ennyi kimozdulás pedig kell a testünknek és a lelkünknek is. és igyekszünk olyan helyre menni, ahol nem találkozunk sok emberrel.