alaptermészet

a héten előszedtük a gyerekekről készült videókat és igen jól szórakoztunk a feledésbe merült dolgokon.
és szemet szúrt, hogy mennyire olyanok most is, amilyenek piciként voltak. nagyon érdekes volt látni :)

tehetség folytatás

Ádit sosem izgatta igazán a rajzolós-kézműves vonal. sok más dologban tűnt ki inkább, például a számolás iránti rajongásával.
Óvodában kipróbálta a néptáncot, nem szerette, így egy év múlva váltott sakkra. ez viszont telitalálat volt és hál' Istennek ettől a tanévtől az iskolában is indult sakk, így folytatni tudta.
mindig megkérdezem kedden, hogy milyen volt a nap, milyen volt a sakk, amire általában a Jó. választ kapom :) egyik délután mellesleg azt is megemlítette, hogy P. bácsi megdicsért, hogy ügyes vagyok és menni fogok versenyre. Ööööööööö, állam leesett. büszke vagyok.

a másik a sport vonal. hihetetlenül jó a labdaérzéke, már piciként is rácsodálkoztunk a foci tudományára. majd jött a ping-pong, tavaly nyáron pedig a tollas, amit olyan szintre fejlesztett, hogy három felnőttet "fogyaszt el" egy délután alatt. komolyan élvezet játszani vele :)
de az egyensúlyozós dolgokban például nem rohant, sőt kifejezetten frusztrálta, halogatta a két keréken biciklizést (pedig biciklizni korán megtanult) és a korcsolyázást is feladta egy próbálkozás után, annyira kiborította. a víztől félt, sokszor hiszti lett a vége a nagy vizes pancsolásnak.
de nem hagytuk rá ezeket sem. A biciklizés néhány délutánt betöltő próbálkozás után úgy ment, mintha így született volna. a vizet szépen lassan megkedvelte, majd beírattuk úszásra. idén már két helyre jár úszni és a hét elején megint leesett az állam, mert az igazgatóbácsi nekem szegezte a kérdést, hogy támogatnánk-e Ádit a külön úszó órákban, mert vinnék versenyezni, tehetségesnek tartják. Ööööööö, állam újra leesett.
Persze ezeket úgy kell kihúzni, nem egy beszédes gyerek.
Nem gondolom, hogy nagyon sokfelé le kell terhelni egy kisiskolást, szerintem ez még éppen vállalható, de nem tudom, hogy a későbbiekben hogy legyen.
egyébként a korcsolya is sikertörténet lett, mert a tesióra keretében megtanultak korizni és 3 alkalom után nagyon ügyesen ment, ráadásul élvezi is nagyon.

tehetség! tehetség?

foglalkoztat ez a kreativitás dolog. szerintem mindenkiben benne van, gyerekkorában biztosan, aztán legfeljebb elkopik, más irányba terelődik a figyelem. van olyan gyerek, akit biztatni kell, és van, aki magától is állandóan alkotni akar.
amint már írtam, nálunk van ilyen is, olyan is. ami motoszkál most bennem, hogy mit lehet kezdeni az alkotó beállítottsággal. kell e foglalkozni ezzel, vagy majd halad a maga útján.
most azt mondom, hogy jó lenne valami kreatív műhely után nézni, mert én ehhez kevés vagyok, mostanában se időm, se ihletem :(
rengeteg rajz, festmény gyűlt össze, külön tárolót üzemeltem be ezeknek, de a héten totál maguktól kollázst is készítettek.
megmarad ez? vagy csak akkor, ha utánamegyünk?
de persze azt is kérdés, hogy olyan dolog-e ez, ami említésre való, vagy csak felfújom. nincs igazán viszonyítási alapom, maximum az óvodai faliújság. és ott is simán lehetek elfogult. de az óvónők véleménye is ez és a családban is többen rábólintottak.
most azt mondom, hogy nagyon erre a területre specializálni nem szeretném, lásd ilyen tagozatos iskola, de mindenképp jó lenne valami szakkör, ahol egy jó szakember terelgetné, hozná elő ami még rejtve van.
mostanában sok csodás, hihetetlenül kreatív ember blogjára találtam rá. rögtön olyan nagy kedvem lenne nekem is folytatni, vagy újba kezdeni. sajnos a munkába állás teljesen megtörte a lelkesedésemet. ráadásul a munkám is megköveteli a kreatívságot, de valahogy olyan nyögvenyelős. a múltkor elővettem a mozaikos dobozaimat és azon tűnődtem, vajon mikor fogok újra alkotni. jó lenne..
addig meg gyönyörködöm a gyerekek munkáiban, amiben hihetetlen fantázia van.

műhelymunka

az van nálunk a betegeskedés közepette. Simon és Virág kreativitása nem ismer határokat. reggeli helyett is képesek rajzolni, vágni, ragasztani és pillanatok alatt gyönyörű dolgok kerülnek ki a kezük alól.
Virágnál magától jött ez a rajzolás, Simonra meg átragadt, de Simiben egyébként is van egy nagy adag kreativitás, amit élvezettel szemlélek. jó lenne valahogy segíteni ebben továbbfejlődni, nehogy elhalványuljon. majd elküldöm őket J-hoz Hollandiába alkotótáborba ;)
Simon tegnap reggel éppen egy kis füzetecskét készített magának, és lazán közölte, hogy "Anya, ha nagy leszek kézműves leszek, művész leszek!" :D
egyébként az oviban is folyton ámuldoznak rajtuk, hogy mennyire benne vannak mindenféle alkotó tevékenységben és Simon ráadásul nagyon kitartó is, Ő marad ott végig az óvónővel, és sok ötlete is van egy-egy munka megvalósításához.
egyetlen hátrány, hogy a nagy kreativitás mellé rettentő makacsság is párosul és néha totál alkalmatlan időben akar valamit készíteni, és igen nehezen érti meg, ha ennek megálljt parancsolunk olyan hétköznapi dolgok miatt, mint például elindulás valahová, vagy lefekvést.
egyébként értem én, hogy akkor kell, ha jön az ihlet, de sajnos nincs lehetőség ennyire lazára venni a napi rutint. na majd nyáron.

zagyva

néha benézek ide, hátha írtam valamit :D

a fejemben zakatolnak a megörökítendő gondolatok, csapongva, rendszertelenül. mostanság halogatok, szinte mindent, aztán eszembe jut, hogy miket terveztem és frusztrál. nem kellene tervezgetni. vagy legalábbis mindent egyszerre akarni.

na már megint nem tudok írni, csak fejben fogalmazok, aztán husssss.

de azért egyszer írok a mesékről, mert azt tényleg tervezem régóta.