tehetség folytatás

Ádit sosem izgatta igazán a rajzolós-kézműves vonal. sok más dologban tűnt ki inkább, például a számolás iránti rajongásával.
Óvodában kipróbálta a néptáncot, nem szerette, így egy év múlva váltott sakkra. ez viszont telitalálat volt és hál' Istennek ettől a tanévtől az iskolában is indult sakk, így folytatni tudta.
mindig megkérdezem kedden, hogy milyen volt a nap, milyen volt a sakk, amire általában a Jó. választ kapom :) egyik délután mellesleg azt is megemlítette, hogy P. bácsi megdicsért, hogy ügyes vagyok és menni fogok versenyre. Ööööööööö, állam leesett. büszke vagyok.

a másik a sport vonal. hihetetlenül jó a labdaérzéke, már piciként is rácsodálkoztunk a foci tudományára. majd jött a ping-pong, tavaly nyáron pedig a tollas, amit olyan szintre fejlesztett, hogy három felnőttet "fogyaszt el" egy délután alatt. komolyan élvezet játszani vele :)
de az egyensúlyozós dolgokban például nem rohant, sőt kifejezetten frusztrálta, halogatta a két keréken biciklizést (pedig biciklizni korán megtanult) és a korcsolyázást is feladta egy próbálkozás után, annyira kiborította. a víztől félt, sokszor hiszti lett a vége a nagy vizes pancsolásnak.
de nem hagytuk rá ezeket sem. A biciklizés néhány délutánt betöltő próbálkozás után úgy ment, mintha így született volna. a vizet szépen lassan megkedvelte, majd beírattuk úszásra. idén már két helyre jár úszni és a hét elején megint leesett az állam, mert az igazgatóbácsi nekem szegezte a kérdést, hogy támogatnánk-e Ádit a külön úszó órákban, mert vinnék versenyezni, tehetségesnek tartják. Ööööööö, állam újra leesett.
Persze ezeket úgy kell kihúzni, nem egy beszédes gyerek.
Nem gondolom, hogy nagyon sokfelé le kell terhelni egy kisiskolást, szerintem ez még éppen vállalható, de nem tudom, hogy a későbbiekben hogy legyen.
egyébként a korcsolya is sikertörténet lett, mert a tesióra keretében megtanultak korizni és 3 alkalom után nagyon ügyesen ment, ráadásul élvezi is nagyon.