karácsonyi őrület

"Nyakunkon a karácsony, pedig a szívünkben kellene lennie."


Én igyekszem kivonni magam a karácsonyi tolongásból, elkerülni a forgalmas vásárokat, üzleteket, de így is megcsap a szele. És én is frusztrált vagyok az ajándékkereséstől, temérdek iskolai és egyéb programtól, tennivalótól.
Idén én is elcsúsztam az adventi előkészületekkel, ami az itthoni hangulatra is rányomta a bélyegét. Ezt sajnálom a leginkább. De pontot tettünk a végére és igyekszünk megélni az adventi várakozás időszakát békességgel.

Ma félretettem az elintézendők listáját és elmentem baba-mama körre. Jó volt megállni. Bár tudnánk a karácsony valódi okára figyelni a sok lényegtelen helyett. Jó lenne a gyerekeknek ezt továbbadni.

Lulu és az ovi

A legkisebbünk is közösségbe került. no nem mintha eddig elzárva tartottuk volna a külvilágtól, de mégis egy teljesen új világba csöppent. Apa szerint innen már a nyugdíjig nincs megállás :D

lassan egy hónapja ízlelgeti az új szerepét és tegnap másodjára betegedett le. vegyesek az érzései. a kezdeti lelkesedés mára elillant és átváltott "anyahovámégy?" bizonytalansági állapotba. nem mondom, hogy épp nem egy hullámvasúton ülünk. picit nehezen viselem az érzelmi kicsapongásait. de tudom, hogy jó helyen van, így ezt próbálom sugározni felé is, hátha egyszer elhiszi :)

a tanévbe lassan belerázódunk. lassan. még nem sikerült tökéletesen megtanulnom, hogy melyik nap mi az állandó program, de májusra biztosan menni fog. a három nagy zenél, ez lett idén 'a különóra'. többet nem engedélyezünk. időben ez is bőven sok. de jó látni, hogy szeretik. és ezért mi is szívesen hozunk áldozatokat.

!

"Engedd csendben megértenem

minden, mi történik velem,

voltaképp csak áldást rejt,

Isten hibát sosem ejt."

most

"Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj."

olyan jó, hogy olyan munkát találtam, amiben csak a szemem és a kezem foglalt, de a fülem másra is nyitott, mint a gép zakatolására. ma hallgattam, figyeltem és megerősítést kaptam abban, hogy ne írjak panaszt, ne méltatlankodjak, ne a vélt/valós igazságtalanságok határozzanak meg. 
kitavaszodott. napsütés. boldogság. ez a mérleg egyik nyelve. betegség. betegség. betegség. ez a mérleg másik nyelve. nem mindenki. beosztjuk. panaszkodnék, de nem teszem. ne ezzel legyen tele ez az oldal se.

próbálok haladni, remélem kapok hozzá erőt.

újabb nagy nap

megérkezett a legifjabb családtag, öcsikém édesapa lett :)
az egész család együtt izgulta végig a neten és telefonon felváltva.
a gyerekek nagyon örülnek, hogy újabb unokatestvérük született. Papa, illetve Apa és Anya ötszörös dédszülő/nagyszülők, mi pedig újra nagybácsi és nagynéni lettünk T-val :)

Isten hozott kicsi P!

foghíjasan

nem, senkinek nem tört ki a foga, csak egyel kevesebben vagyunk egy napig. és amikor bárki hiányzik itthonról, akkor mindig olyan fura, olyan szokatlan, olyan más. Ádám 'ottalvós' buliba ment az iskola után, mi meg fáradtan hazaballagtunk a tengernyi csomaggal.
itthon olyan idilli délután volt, hogy be kellett volna keretezni. Simon Lukáccsal játszott, Virág Apával olvasta az utolsó fejezetet a HP-ből, hogy este lehessen mozizni. (az a szabály, hogy előbb el kell olvasni, utána lehet megnézni :)
én meg tettem-vettem a konyhában, közben szólt a háttérben az R.E.M., ami régen nagy kedvencünk volt, de teljesen elfelejtettük.
tegnap este a színház után beültünk a ZING-be, és olyan jó zenék mentek. teljesen belelkesültünk, hogy ezeket a gyöngyszemeket meg kell mutatnunk a gyerekeknek. A Kispálon és a Rolling Stones-on túl is van zene :D

dzsungel

olyan volt a hét, mintha egy sűrű dzsungelből kellett volna kijutni. sok megoldandó feladat, jelenlét, észben tartás. én meg csak kaszaboltam a tennivalókat egy bozótvágóval. és tegnap eldőltem délután. sosem alszom napközben, az alvásidő egyenlő az én-idővel, vagy a háztartási feladatokkal. tegnap viszont tudatos döntést kellett hoznom, mert hátra volt még egy szülői és utána rohantunk a színházba. nem így terveztük előre. a szülői értekezletek valahogy mindig rosszkor vannak. de odaértünk, ott voltunk mindenhol.
és persze ez volt a farsang hete, plusz másik szülői hét elején, plusz bevállaltam egy próba munkát, amit szintén a héten készítettem el. és mivel napközben, Lulu mellett esélytelen komolyabb munkába belefogni, maradtak az éjszakák.

de nagy öröm, hogy a sok dolog ellenére ott lehettem a baba-mamán, kész lett a jelmez, amikorra terveztem és nem utolsó nap reggel vittem be a suliba. Simon rendkívül hálás volt és ezért minden percet megért. majd gyorsan kiszámolta, hogy hány darab jelmez elkészítése vár még rám a következő években, majd megnyugtatott, hogy ezt már igazán kibírom :D mondjuk nem panaszkodom, mert én szoktattam rá őket és még élvezem is a folyamatot, csak ne lennék ilyen utolsó pillanatos ember.

gondolat

Egy tegnap felfedezett alkotó rakta ki az alábbi idézetet. Nagyon tetszik.


"Válaszd azt az életformát és azt a feladatot, amelyben szeretőbb emberré válsz!" - Keresztes Szent János -

énidő avagy szöszmötölés hasznosan

elhatároztam, hogy a héten felélesztem a varrós blogot és megírok pár elmaradt bejegyzést. egész jól haladtam, szinte repkedek.
most, hogy Lulu nincs itt, foglalkozhatok egy kicsit az dolgaimmal.
reggel pikk-pakk rendbe raktam a lakást, gyors fürdőszobaszervíz, mosás, hajtogatás, mosogatás, hogy tiszta lappal indulhassak.
végre szórakozhattam a fotógéppel, kitaláltam, mit milyen környezetben kapok lencsevégre. nagyon élveztem.
a lakásfelújítás további rejtett ajándékokkal szolgál. a konyhából csak egy pici szeletet mutattam, de az egész lakás olyan lehetőségeket rejt és akkor még nem mentem ki a gangra. ezek a nagypolgári házak olyan szépek a hatalmas belmagassággal, tekintélyt parancsoló nyílászárókkal. ráadásul amióta kiköltöztünk a gang felőli oldalról az utcafronti részbe, egész nap fényárban fürdőzünk.
és annyi szépséges tárgy van, ami jó alap a fotózáshoz. most méginkább észreveszem őket. és jön az ihlet.

rutin

Lulu nagyizik. Tegnap kettesben vonatoztak egyet. Van pár napom. Hirtelen tele lesz a fejem, hogy ezt is kellene, meg azt is kellene, sok-sok lemaradás, halogatott dolog, ja, hogy pihenni is kellene?! az valahogy mindig a sor vége, attól mindig lelkiismeret furdalásom lesz. Persze pihenek, csak nem feltétlenül úgy, hogy közben fel is töltődöm, inkább elbénázom az időt, mert nincs szoros napirend, ami rákényszerít, hogy ne ússzam el. 

Szilveszterkor pár napot szusszanhattunk. Akkor igenis rákényszerítettem magam, hogy ne takarítsak, ne főzzek, ne pakolásszak, csak dőljek el és élvezzem a semmittevést. Erre nekem jobb esetben kell egy nap, addigra valamelyest átáll az agyam. De persze ott motoszkál, hogy annyira nem kell belelazulni, mert holnap után jönnek vissza és nagyon nehéz lesz felvenni a fonalat és felpörgetni magam 120-ra.

Most nincs teljes lazulás, mert a nagyokkal délután a megszokott menetrend van, zongora, suli után maradék lecke, olvasás, vacsi, de mégis más, hisz egyel kevesebben vagyunk és ráadásul Lulu pont abban a korszakában van még, hogy majd' egy egész felnőtt társaságot igényel.

Azért jót mosolyogtam ma reggel magamon. szépen elpakoltam mindent, kést az asztalról, nehogy megkaparintsa a legkisebb, visszazártam a spray kupak biztonsági zárját, bezártam a nagyok szobaajtóit és még sorolhatnám. igen, a rutin :) de legalább biztonságban vagyok :D

2015

halogatom, pedig fontos lenne. ne maradjon nyom nélkül.

jó volt. sűrű volt. dolgos volt. hullámzó volt. boldog volt.

visszanézve az elmúlt évekre, minden év egyre jobb, jó irányba változunk, tovább csiszolódunk, fejlődünk. több időt fordítottam a lelki épülésemre is, de még mindig nem eleget. és kitartok a test erősítésében is, bár volt kihagyás, de igyekszem újra felvenni a fonalat.

Ádám 10 éves lett, és felsős és kiskamasz és továbbra is érzékeny, és nagyon oda kell rá figyelni és rengeteget beszélgetni.

Simon és Virág is keresik a helyüket, de még máshogy lázadnak. Simon nagyon összenőtt Ádival, de távolodott Virágtól, kevesebbet ikreskednek. Virág zárkózottabb lett, elvarázsolt művész :)
Lulu kinyílt, önálló és játszópajtás. élvezetes lett Vele a közös játék, kirándulás. a közös főzés egyelőre neki nagyobb öröm, mint nekem :D

Az idei év az olvasás éve volt. Végre beiratkoztunk könyvtárba. Ádám a nyáron elfogyasztotta mind a 7 HP-t, és sok egyéb könyvet. annyira gyorsan olvas, hogy az elképesztő. de ennél is nagyobb öröm, hogy szereti a könyveket.
Simonnal elkezdtünk rendszeresen hangosan olvasni, ami nagyon meglendítette, végre van benne sikere és ez nagy öröm. nem beszélve a közös időtöltésről. persze nyilván nehéz, mert nem tudunk mindenkivel 1 órát olvasni minden este, de igyekszünk a lehető legtöbbet szánni rá.

Felújítottunk is. szinte egész nyáron be volt csomagolva a lakás, még az iskolát is meglehetős káoszban kezdtük, de olyan szépen kisimult minden és a végeredmény nagyon szuper. élvezzük, szeretjük, amilyen lett, sokkal élhetőbb, praktikusabb. a gyerekeknek saját kuckó, mindenki el tud vonulni, ha arra van szüksége. és valljuk be, egy nagycsaládban ez jogos igény :)

Érkeznek az újabb családtagok, babaeső várható 2016-ban.

és az advent. hát az nagyon jó volt. kialakított hagyományaink mellé sikerült kicsit most is újítani. az adventi naptárunk igazán mókás lett. a zoknikban rejlő lego pedig az egyik legjobb ajándék volt idén. sikerült időben találni egy szettet, amiről fokozatosan derült ki, hogy mi lesz belőle.
de ennél is jobb volt, hogy tényleg minden este le tudtunk ülni együtt, énekelni, Bibliát olvasni, és beszélgetni. és közben rácsodálkozni, hogy mennyi gondolat van a gyerekekben.
durván sűrű volt a december, néha megrettentem a feladatok mennyiségéről, de minden hét végén megállapítottam, hogy minden elrendeződött amikorra kellett.
a karácsonyi vásár is siker volt, sokat készültünk rá, de megérte.
és a családon belüli ajándékozást is megújítottuk, húztunk, így nem éreztem azt, hogy az egész advent egy rohanás és ajándékhajkurászás. egy-egy embernek kitalálni, megtalálni, elkészíteni annyival másabb. jó volt látni az örömöt.
24-én este hatan ünnepeltünk és kibontottuk a hála üveget, ami advent alatt telt meg. nagy élmény volt felolvasgatni, kinek milyen örömei voltak. nagyon sokat nevettünk.

kevesebb volt a rohangálás is az ünnep alatt, nálunk vendégeskedett mindkét család, aztán mi is útra keltünk. a két ünnep között még egy kis lakás fabrikálás is belefért, Apa és drága Öcsikém unszolására, és hatalmas röhögésbe fulladt egy-egy feladat elvégzése. már rég mulattam ilyen jót.

A gyerekek nagyizhattak is. Mi pedig az év utolsó napján kettesben jöttünk vissza és tartottunk egy csendes, de roppant feltöltős szilvesztert G&J-vel.

moziba is eljutottunk többször is, ami most újra olyan jó volt, rég leszoktunk róla. és valamennyi film élmény volt.
sőt, 26-án színházban is voltunk Anya és a három lánya. ilyen még sosem volt és nagyon örültem, hogy összejött, pedig már lemondtam róla, amikor mégis lett jegy.

az év elején tudtunk kicsit pihenni. bár annyira nem életszerű számomra a semmittevés, hogy rendesen időbe telik leereszteni úgy, hogy közben ne érezzek lelkifurdalást és ne akarjam az összes elmaradt teendőmet pótolni.
sorozatot néztünk és kaját rendeltünk és picit barkácsoltunk is, mert azt muszáj :))) teljesen elkapott a lakásszépítés áramlat.

mindenről lehetne regényeket mesélni, bizonyára írtam volna, ha mindről külön-külön poszt születik. biztosan ki is maradt, de most ezt is jó volt összegezni.

miért nem írok?! de tényleg, miért?

mostanában találtam pár blogot, amit gyorsan el is mentettem a blog mappába. jó odamenni, olvasgatni, inspirálódni :) de jó lenne nekem is legalább hetente egy "lábnyomot" hagyni.

ott a másik blog is, az alkotós, ami újfent téli álmot alszik.

közben szinte kivétel nélkül minden nap eszembe jut, hogy mi lesz, ha Lulu is óvodás lesz. hogyan tovább?! bár megfogadtam, mikor még egészen picike volt, hogy 3 éves koráig nem frusztrálom magam ilyen kérdésekkel, lassan egy éve ezen rágódok. közben érzem, hogy lesz valahogy, tudom, hogy valahol pont én kellek (sőt, van hova visszamennem, akkor mit rinyálok). csak az a nyomaszt, hogy nem érzem, hogy a pedagógus pálya lenne továbbra is az én utam. nem vágyom vissza.

néha összeszedem magamban, hogy mit mondanék egy állásinterjún, milyen is vagyok, mik az erősségeim. precíz, kreatív, lelkes, pepecselős, maximalista. alkotni vágyom.
ugyanakkor látva a sok kézműves alkotót elbizonytalanodom. olvasom a blogjaikon, mennyi munkát tesznek bele. és ez nem csupán a termék elkészítése, az csak egy szelet. a marketing, na az! az rengeteg energia és idő. nem értek ehhez, és bátorságom sincs hozzá. én "csak" alkotnék, de abból nem lehet megélni, naprakésznek kell lenni, résen kell lenni.

nekem családom van, ez adott. ez engem boldogít. van feladatom, kitölti a mindennapokat. most. és még jó pár évig. de közben pár órára jó lenne másban is felmutatni valami eredményt. olyat, amit tényleg szeretek csinálni, ami feltölt.

sajnos nem igazán van nekem való 4 órás munka. amit eddig csináltam, arra meg legalább annyit kell készülni, mint amennyit dolgozom a gyerekek között.

hát így vagyok én mostanában, ilyen útkeresésben.

nagy nap

nagyon izgatott vagyok :)))

                                                                   ***

Megszülettek!!! Két csodás ember, két csodás gyereke. egészség, boldogság, hurrá!
Nagynéni és nagybácsi lettünk :D