miért nem írok?! de tényleg, miért?

mostanában találtam pár blogot, amit gyorsan el is mentettem a blog mappába. jó odamenni, olvasgatni, inspirálódni :) de jó lenne nekem is legalább hetente egy "lábnyomot" hagyni.

ott a másik blog is, az alkotós, ami újfent téli álmot alszik.

közben szinte kivétel nélkül minden nap eszembe jut, hogy mi lesz, ha Lulu is óvodás lesz. hogyan tovább?! bár megfogadtam, mikor még egészen picike volt, hogy 3 éves koráig nem frusztrálom magam ilyen kérdésekkel, lassan egy éve ezen rágódok. közben érzem, hogy lesz valahogy, tudom, hogy valahol pont én kellek (sőt, van hova visszamennem, akkor mit rinyálok). csak az a nyomaszt, hogy nem érzem, hogy a pedagógus pálya lenne továbbra is az én utam. nem vágyom vissza.

néha összeszedem magamban, hogy mit mondanék egy állásinterjún, milyen is vagyok, mik az erősségeim. precíz, kreatív, lelkes, pepecselős, maximalista. alkotni vágyom.
ugyanakkor látva a sok kézműves alkotót elbizonytalanodom. olvasom a blogjaikon, mennyi munkát tesznek bele. és ez nem csupán a termék elkészítése, az csak egy szelet. a marketing, na az! az rengeteg energia és idő. nem értek ehhez, és bátorságom sincs hozzá. én "csak" alkotnék, de abból nem lehet megélni, naprakésznek kell lenni, résen kell lenni.

nekem családom van, ez adott. ez engem boldogít. van feladatom, kitölti a mindennapokat. most. és még jó pár évig. de közben pár órára jó lenne másban is felmutatni valami eredményt. olyat, amit tényleg szeretek csinálni, ami feltölt.

sajnos nem igazán van nekem való 4 órás munka. amit eddig csináltam, arra meg legalább annyit kell készülni, mint amennyit dolgozom a gyerekek között.

hát így vagyok én mostanában, ilyen útkeresésben.