sok

vannak időszakok, amikor erősen feszegetjük a határainkat, próbálunk minden napot csúcsra járatni, beleszuszakolni millió dolgot abba a kevéske 24 órába, amiből egy nap áll. aztán kipukkanunk. kudarc. szégyen. elfelejteni fontos dolgokat, találkozót, amit ráadásul én javasoltam, megbántani és megbántva lenni. tanítást kapni és pont az ellenkezőjét csinálni. és közben tudni, hogy ez így gáz. ááááááállj már meg ember, hülye vagy?!

évkezdés, szokásos őrület. előre tudjuk, még készülünk is rá, amivel tudunk. aztán jön és leterít. csorognak a hetek, a fáradtság már hatványozódik. néha elszaladnék jó messzire, hogy aztán mosolygósan visszajöhessek. és csak nevetnék, mert NEVETNI jó.

jön egy újabb hét. zsúfolt lesz, csak úgy, mint az előző 3-4. és jó lenne nem csak kibírni, hanem élvezni is.

                                                                     ***

kicsit konkrétabban - meglehetősen kontrasztos volt a hétvége.
szombaton szuper előadást hallgathattam a női csendesnapon az "otthon melegé"-ről. rajtam múlik. igen. és elbukok újra és újra. ha nem figyelek oda a töltekezésre. és akkor meglehetősen rossz reklám vagyok Istennek.
szombat délután leánybúcsú. a végén buli keresés. rá kell jönnöm, hogy rémesen távol áll tőlem a belvárosi éjszaka. éjfélkor Lukács hazaszólít és én boldogan bújok oda a kismanóhoz és érzem az otthon biztonságát.
vasárnap szolgálat a kisoviban, 19 kisovis megszelidítése a feladat. sikerül, élvezzük és rettenetesen elfáradunk a végére. és persze a délutánban már nem sikerül visszafogni a mérhetetlen fáradtság okozta feszültséget.

most újra erőt kell meríteni és nekivágni a hétnek. van még hova fejlődni :)

ősz

odakint ömlik az eső, sötétszürke az ég, amerre csak nézek. becsuktam az ablakokat is, mert már befelé is esik. Lukács és Virág -aki beteg, ezért itthon van- még alszik. csak a fiúkat sajnálom. ebben az időben itthon kellene maradni, társasozni, filmet nézni egy meleg dunyha alatt :)
T. tegnap rendben hazaért, hálát adok, hogy nem ma jönnek.
komótosan sikerült megreggelizni. vajas kifli, forró csoki. tudok élni, T. szerint.
ideje munkára fogni a termoszt. véget ért a nyár. azért remélem lesz még vénasszonyok nyara, reggeli csípős hideggel és napközbeni perzselő napsütéssel. október 4-re mindenképp, hogy gyönyörűséges esküvője lehessen kicsi hugicámnak.

minden évben eszembe jut az a néhány évvel ezelőtti ősz, amikor picik voltak az ikrek és Debrecenben voltunk. nagyokat sétáltunk, ködös, füstös levegőben. azt a hangulatot jajj, de szeretem.

és nosztalgiázok a tavalyi őszről is. egy éve ilyenkor kórházban pihentem. még most is élénken élnek bennem az élmények, egyszer meg is írom. érdekes tapasztalás volt, kicsit szürreális, mintha az egészet kívülről néztem volna, mintha nem is velem történt volna. most meg itt szuszog ez a kis csoda. jön-megy, pakol, gagyog, lépten-nyomon mosolyt csal az arcunkra.