mosógép

3 hét után végre jött a szerelő az alkatrésszel, amit tegnap ki is cserélt és hang alapján a gép működött is. én kifizettem és örömmel raktam be egy mosást, h na végre, nem kell kézzel mosni, meg a szomszédba járni mosni, meg hazaküldeni a szennyes ágyneműadagot.
elmentem az ikrekért az oviba, majd hazaérve szomorúan és dühösen állapítottam meg, h bizony a gép ugyanúgy nem centrifugáz és nem forgatja a dobot. gyors telefon a szerelőnek, aki szerint akkor egyéb baja is van a gépnek. a szervíz már bezárt akkorra és miután kötelező bejelenteni és csak akkor küldik ki újra a szerelőt, ezt buktuk.
fortyogtam, h jobb lett volna rögtön új gépet venni, mint kifizetni a 30 ezret szerelésre, de a csávó állította, h ez a gond és csere után jó lesz.
T. ma reggel vitatkozott egy sort a szervízzel, úgyh azt ígérték, h kijönnek és megcsinálják ingyen, vagy visszaadják a pénzt. viszont erre is keddig várhatunk, akkor már éppen egy hónapja lesz, h nincs mosógépünk, ami egy öttagú családnál saras télvíz idején nem túl nagy móka.
este már nézegettük, h milyen gépet kellene venni, de most jövő hétig várunk.
5 éve, az akkor 5 éves gépünk adta fel a harcot, akkor rögtön lecseréltük újra, de Apa végülis megszerelte, és azóta is használják. azért elég gáz, h egy mosógép 5 évet bír :(((

karácsonyi ajándékom

kedvenc sorozatomból loptam az ötletet és elkészíttettük az étkező falára. nagyon tetszik és nincs zsúfoltság a szekrényben.
sajnos az a bizonyos puzzle, amit megnyertünk az ebay-en sosem ért ide :(( pedig a feladó elküldte és olyan rendes volt, h visszafizette a pénzt, de én jobban örültem volna a puzzlenak.

az első farsang

Ádi tavaly beteg volt a farsang idején, úgyh az első farsangolás rögtön hármas rajttal indult. megbeszéltük a gyerekekkel, h kinek a bőrébe szeretnének bújni. első variáció: mindhárman pillangók szerettek volna lenni. csapó kettő: Ádi indián, Simon barlangi pók, Virág pillangó. ez a verzió sokáig tartotta magát, de a farsang előtti estén még változtattunk. Ádi kitalálta a királyt, erre Simon is, akkor Ádi inkább mégis indián, Virág pedig átváltott katicára.
miután betegesen szeretek mindent az utolsó pillanatra hagyni, a gyerekek lefektetése után kezdtem neki a jelmezek megtervezéséhez és legyártásához. még jó, h rengeteg féle alapanyag van itthon (szenvedélyesen gyűjtöm a kreatívkodáshoz szükséges kellékeket, de mostanság igencsak elhanyagoltam az efféle tevékenységet).
Virág jelmeze hamar elkészült, a piros lapot felragasztottam a szárnynak használt alkalmatosságra, rá a pöttyök és egy egyszerű fejdísz (van hajráfos csápja is, de nem viseli el a fején).
Simon jelmezéhez levágtam a függöny alját, megvarrtam, bele a kötő, majd a már meglévő királyi koronát vontam be alufóliával.
Ádi jelmezéhez kerestem egy terepzöld nadrágot és felsőt, filc anyagot varrtam a nadrág és a ruhaujjak oldalaira, majd bevagdostam, még egy fejdísz és a hőn áhított nyíl is elkészült, de ekkor már másnap volt. azóta sem tudom kialudni magam :)
reggel nagy volt a boldogság, mikor meglátták a kész műveket.

megtöröm a csendet

vagy nincs mit írni, vagy annyi van, h már azért nincs kedvem leülni írni. ezért csak gyűjtöm-gyűjtöm a fejemben a millió gondolatot, zúg tőle az agyam, és a legjobb lenne kivetni ide.
címszavakban: ovibeszoktatás, lakásnézés, Titi új állása, mosógép bedöglés, krupp és kórházazás, lakásvásárlás, újra ovibeszoktatás, szennyeshegyek, hó, hó és hó és sár és sok-sok szennyeshalom.

a héten alszik ott az oviban mindhárom gyerek, így ez az első hét, h egyedül vagyok itthon. és persze a fejem még zizzentebb az "aztsetudom mihez kapjak" érzéstől. a családom azt kéri, h pihenjek már végre, nekem meg lelkiismeretfurdalásom van, h de hát az meg milyen már. no meg folyton érdeklődik minden ismerős, h akkor most mit is fogok csinálni pontosan. nos, ha pedagógus pályára megyek, akkor szeptembertől mennék vissza, ha nem, akkor meglátjuk. lassan lecseng a beszoktatós időszak, megszokjuk az új rendet, meglátjuk, h mennyire lesznek betegesek így az elején (azért nem rohanok vissza, h aztán folyton táppénzre rohanjak). kissé elvesztettem az önbizalmamat meló terén, nagyon kiestem.

szóval az ovibeszoktatás 2.0 jól alakult. első nap ott maradtam, pár percekre kijöttem, de Virág mindig a nyomomban volt. Simon ügyesen elvegyült, csak a tornafoglalkozásnál nem akart beállni, inkább bújt hozzám. Ádi viszont iszonyat bohóckodást nyomott le, azt hiszem engem "tisztelt meg".
második nap már kijöttem negyed órára, Virág zázendített, én meg hallgattam kintről, aztán visszahívtam, mert már Ádi is sírt. gyorsan megnyugodtak, aztán újra kimentem, Virág is ügyesen beleegyezett. aztán a sétánál én is mentem velük. Virág nagyon nem szereti, h fogni kell vki kezét, szeret önállóan közlekedni, ezt még meg kell szoknia.
harmadik nap volt egy kis visszaesés. olyan napirend volt, h nem tudtam kijönni, mert nem volt dadus, aki foglalkozott volna a sírós gyerekeimmel, a foglalkozásoknak meg menni kellett.
negyedik nap reggelinél kijöttem, aztán elmentem a környéken sétálni. megbeszéltük az óvodavezetővel, h ha nagy gáz lenne, rám csörögnek. Virágnak kifejezetten jót tett, h nem voltam az épületben, végre Ő is elvegyült, néha eszébe jutottam, de meg tudták vígasztalni. amikor visszaértem épp Simon ordított. sajnos jön az utolsó két rágófoga, úgyh gyorsan kapott egy kis nurofent és meg is nyugodott. megint elmentem velük sétálni, aztán ebédnél kijöttem. ez a kaja téma egyelőre elég necces. Ádi is nagyon válogat az óvónők szerint. Virág egész jól eszik, Simon meg szinte semmit, olyankor kenyeret ebédel.
5. nap reggeli után eljöttem és délre mentem vissza, ügyesek voltak.
no most a hazajutás az elég embertpróbáló volt, pedig Titi is jött segíteni. de álmos és éhes gyerekekkel nagyot sétálni a buszhoz, sáros, csúszós utakon, aztán buszozni... (főleg, h Ádi is jött velünk. nem akartam erőltetni az ott alvást, mikor a tesókat hazahoztuk és így legalább tutira aludt). általában 2 körül tudtam ágyba tenni őket, mert még itthon ebédeltek egyet. viszont utána 5-ig aludtak :)
egyik reggel még odafelé is buszoztunk, mert az autót meg műszakiztatni kellett.
szóval első hét kipipálva, vártuk a következő hetet, amikoris következett az ottalvás kipróbálása. de közbejöttek dolgok.
közben még a beszoktatással párhuzamosan - szerdán a mosógépem az aznapi 3. mosásnál bemondta az unalmast és nem centrifugázta ki a ruhákat. este pedig színházba mentünk T-val (sajnos elnéztük a parkolási időt, úgyh mikuláscsomag várt a szélvédőn :((()
másnap néztük meg a kinézett lakást, amit előző héten találtam. a nyári majdnem lakásvétel óta nem is nézegettük a hirdetéseket. most kíváncsiságból körülnéztem a választott kerületben, ami rögtön megtetszett. megmutattam T-nak is és pár nap gondolkodás után felhívta az ingatlanost, h megnéznénk.

pénteken kijött a mosógép szerelő és közölte, h minimum egy hét mire beszerzi az alkatrészt és kb. 30 ezer lesz :(((( azóta eltelt másfél hét és semmi. a kézzel mosás egy ritka fárasztó házimunka. hál'Istennek szuper szomszédaink most is kisegítenek ahol tudnak, úgyh oda járok centrifugázni, meg egyszer-egyszer mosni is.

Virág a hét végére picit benáthásodott és volt egy kis hőemelkedése. szombat éjjel arra ébredtünk, h ugatva köhög és nagyon sír, mert megijedt a fulladástól. gyorsan betekertem a paplanba és nyitottuk rá az ablakot (pár nappal előtte beszélgettem az egyik dadussal, aki mesélt a gyerekei kruppjáról, így képben voltam) T. gyorsan utánanézett a neten, h tényleg az lehet e, én meg hívtam az ügyeletet, h hová vigyük. T. bevitte a közeli gyerekkórházba, ahol fel is vették Őket az osztályra.
szép kis szülinapi ajándék. pont aznap ünnepeltük volna a hároméveseket.
délelőtt gyorsan megcsináltam ezt-azt, közben megérkezett Nagyi, akit hajnalban riasztottunk, h jöjjön, ha tud. aztán bementem leváltani T-t a kórházban. Anyósom hétfőn délben váltott le egy pár órára, amíg rendbeszedtem magam itthon (húúúúú, de jól esett a zuhany). a fiúk közben oviban, Simon aznap aludt ott először. délután megvártam Őket, míg hazajönnek, kicsit játszottunk, aztán vissza a kórházba. óóóó, azt a hokedlin alvás, mekkora élmény volt.. Virágnak egyébként már vasárnap délelőttre elmúlt a krupp, hála a 15 fokos szobának. viszont lázas lett, ezért nem engedtek haza. és mivel még hétfőn éjjel is belázasodott, kedden nem akartak hazaengedni, mert a szabály az, h meg kell várni a 24 óra láztalanságot. saját felelősségre hazahoztam, különben ott lettünk volna még 3-4 napot. szinte repültem, mikor T. értünk jött és elhagyhattuk a kórházat. Kisbogár meg egy hős volt végig, csak a végén már nagyon unatkozott, pedig vittem mindenféle játékot. kapott egy hercegnős újságot, azzal rengeteget játszott.
szerdára Simon is benáthásodott, így csütörtök-péntekre Őt is itthon tartottam.
és hétfőn végre teljes létszámban mehettünk oviba. Virág reggel még nyavalyog kicsit, h maradjak ott, de gyorsan elterelik a figyelmét, a két fiú meg puszi és ölelgetés után szaladnak be a csoportba, vissza se néznek :) az ottalvással sincs gond, az ikrek ügyesen alszanak, ébredésnél szoktak sírni, gondolom nem tudják, h hol vannak. egyedül az evés a kritikus, de ezzel nem tudunk mit csinálni, itthon jól bereggeliznek, délután meg kieszik a hűtőt :)
ezzel párhuzamosan történtek a dolgok a lakás-fronton. 28-án néztük meg a lakást, ahol az ingatlanos említette, h ha hitelt vennénk fel a megvételhez, akkor gyorsan kell dönteni, mert febr. 5-ig tudjuk beadni a hitelkérelmet ahhoz, h 20% önerővel vehessük meg a lakást. itthon végiggondoltuk, T. pénteken beszélt a hitelügyintézővel és úgy tűnt, h lehetetlen a vállalkozás: előteremteni a 20% önerőhöz a hiányzó pénzt, összeszedni mindent a hitelhez és megegyezni a külföldi eladóval az árban. ráadásul ahogy számolgattuk a jelenlegi hitel és az új hitel törlesztői igen magasak lettek volna. de a mérleg másik oldalán ott volt az ovitól gyalog negyed órára lévő kétszer akkora 4 és fél szobás, duplakomfortos, felújított lakás. aztán eszünkbe jutott, h a lakást jelenleg albérlők lakják és mint kiderült, az albérleti pénz nagyjából fedezné a törlesztőrészletet, amíg el nem adjuk a mi lakásunkat. gyors telefonálgatás. sikerült kölcsönkérni, aztán összekapartuk a foglalót az ingatlanosnak, amit szombaton le is tettünk és innentől volt egy hetünk, h csak mi tehessünk ajánlatot. az email elment az eladónak, aki másnapra küldte a választ és rögtön igent mondott az ajánlatunkra, nyertünk 900 ezret és ráadásul teljes bútorzattal adja ide. kedden pedig repülőre ült és szerdán délután már az ügyvédnél ültünk, h aláírjuk az adás-vételit.
az egész olyan hihetetlen még most is, de hiszem, h nem véletlen volt, egyszerűen ez volt az a lakás, ami nekünk volt rendelve és ezért nem jött össze az a másik. fura lesz a belvárosban lakni, de bízom benne, h tényleg kevesebbet ülünk majd autóban, tömegközlekedésen. a jelenlegi szomszédainkat és ezt a hatalmas belső udvart sajnálom itt hagyni, de ezt az áldozatot hozzuk most meg a több helyért, ami már ránk fér.

a másik nagy örömünk pedig, h Titi megkapta az állást, amit szeretett volna. 3 napot izgultunk végig együtt. a beszoktatós hét előtti héten hívták, h hétfőn lenne az első körös interjú, amin sikeresen szerepelt, így délután már tudtuk, h csütörtökön mehet a második körre. és ott is kitűnt a jelentkezők közül, úgyh délután kapta a telefont, h felveszik és következő héten kezdhet. nagyon-nagyon örültünk :)
a hétvégén sikerült albérletet is találnia, közel a munkahelyhez és mivel ismerős adja ki, nem is túl drágán.

és ha már örömhírek, akkor bepótolom nagy mulasztásomat, mert még azt sem írtam le, h az öcsikém okleveles gyógymasszőr lett a múlt év végén és a megpályázott helyet januárban el is foglalhatta és azóta Ő is dolgozó ember lett. egyébként karácsonyra kaptam Tőle egy 60 perces masszázst :) jól megkínzott, de jó volt :)

Nagyon büszke vagyok Rájuk!!!!

és hálás a szívem, h az utóbbi két hét sok zűrös dolga között kaptunk erőt, és türelmet és sok segítséget. és reméljük, h hamarosan jön a tavasz is és nem kell ennyit öltözködni, meg fázni és mi is újult erővel vágunk neki az előttünk álló izgalmas hónapoknak.

és ha vki lakást keres, akkor itt van egy eladó :))))))))))))