az első maci :))))

ma, amikor betoppantam a csoportszoba ajtajába, hogy vinném a lányomat, elém penderül az egyik kissrác és közli, hogy "ma megcsókoltam Virágot". mondom: "tééényleg?? :)"
nem volt idő foglalkozni a témával, mert Simon odakint hisztizett a folyosón, Virinek meg nem akaródzott félbehagyni a játékot.
aztán a hazafelé bandukolás közben - két hisztietap között - rákérdeztem kicsi leányzómnál a dologra. Ő vigyorogva mesélte, hogy "igen, J. itt csókolt meg - a szájára mutatva"
"na szép" - gondoltam magamban :D este megemlítettem T-nek, aki kuncogva csak annyit mondott: "na megvolt az első smaci", Viri pedig bólogatva hozzátette: "igen, megvolt az első maci." :D:D:D

Virág új szava

"Anya, én irtantó gyorsan megyek föl a lépcsőn."

zenezene

hamar elszállt ez a pár hét és tegnap este végre elérkezett a koncert estéje. jajj, de jó volt, rengeteg-rengeteg ember. meg is beszéltük T-vel, hogy milyen szuper nekünk, hogy Nagyiék vállalták a gyerekeket a hétvégére és kicsit lazulhattunk, és egy különleges koncertélménnyel is gazdagodtunk.
most várjuk a decemberi Budapest Bár-t, amire négyesben megyünk Hugicámékkal. de jó lesz majd.

kikapcs

ha már pihenés, kicsit nosztalgiázok, milyen programokon kapcsolódtunk ki T-val tavaly és idén.
két éve télen voltam színházban sok-sok év kihagyás után. rögtön bele is szerelmesedtem ebbe a világba, hangulatba, úgyhogy 2010-ben színházba járók lettünk. szülinapomra is színházjegyet kértem, illetve azt, hogy vigyázzanak a gyerekekre a családtagok. T. már csak röhögött, hogy minden hónapra találtam színházi programot. a legtöbb darabot a Madáchban láttuk, tök jó, hogy 10 percre van gyalog. de a többi színház is könnyedén megközelíthető, jó ez a belváros :)
összegyűjtöm, leginkább csak magamnak, hogy mi mindenben volt részünk. volt, amit kétszer is láttunk :))
Édeskettes hármasban, Ivanov, József (musical), Spamalot, Sors bolondjai, És mennyi szerelem, Pletykafészek, Diploma előtt, Rómeó és Júlia, Kövek a zsebben, Ördöglakat, Csoportterápia, Ahogy tetszik. Ez utóbbit az Új színházban láttuk, Huszár Zsolttal először és sajnos utoljára. minden előadásról tudnék ódákat zengeni, mindegyik másért tetszett. de a lényeg, hogy tényleg kikapcsol, ellazít, szórakoztat, vagy épp elgondolkodtat.
A múlt hétvégén ötösben mentünk színházba. A gyerekekkel rengeteget hallgattuk a Józsefet, és már rágták a fülünket egy ideje, hogy menjünk el. Nagyon elvarázsolta őket az előadás, Virág felemelt kézzel tapsolt, énekelte a szöveget, Simon kommentálta, hogy mi fog épp következni és végig táncolta ülve, Ádám meg nagyfiúsan, de végig vigyorogva ült nagy szemekkel (pedig előtte nagyon nem akart jönni, mert kicsit agyonhallgattuk és már unta).

És a másik nagy szerelem a zene.
Májusban voltunk David Helfgott zongorakoncertjén. Nem igazán lehet szavakba önteni. Az életéről készült film évekig a kedvencem volt. És itt volt és játszott.
Júliusban eljutottunk egy Budapest Bár koncertre a Vajdahunyad várba. Akkor láttuk őket először élőben és teljesen levett a lábamról :) gyönyörű közegben, szuper zene, hihetetlenül tehetséges zenészek. A vén cigány számnál megállt a levegő is, annyira átélte az énekes és a zenészek. Abszolút maradandó élmény volt. Múlt héten újra voltunk egy koncertjükön és végre teljes létszámban jelen voltak. sok-sok igazán remek művész, köztük jópár, akikre itt figyeltünk fel igazán.
novemberben pedig Quimby-re megyünk.

stop tábla

az elmúlt néhány hét zsúfolt, rohanós, néha stresszes volt, de megcsináltuk. minden elkészült időre, mindenki odaért, ahová kellett. még a betegségeket is sikerült megoldani. Simon Nagyinál gyógyult, aztán a többiek a hétvégén. mi, felnőttek meg lábon kihordva.
persze, hogy az ilyen lábon kihordott dolgok előbb utóbb visszaütnek. hiába szedtem 2 hete antibiotikumot, most ledöntött újra. és mivel nem értek a szép szóból, a szervezetem úgy döntött, hogy legyen láz is, különben nem veszem komolyan. így a héten igyekszem kipihenni a szeptemberi hajtást.
kicsit átrendeződött megint a menetrendünk. nagyon fura, hogy a tavalyi évhez képest, kevesebbet vagyunk itthon, pedig tényleg közel van az ovi is, és az iskola is. csak a munka jóval több és mostmár a gyerekekért is két helyre kell menni és néha estére marad egy kis lecke is. néha jó lenne főzni is, a takarítást meg ne is említsem.
most azt mondom, hogy 3 gyerek mellé ez már kicsit sok, és nem azért mondom, mert lusta vagyok, hanem azért, mert sok területen kell helytállni és én nem mindig sikerül. kérdés, hogy mi kerüljön háttérbe, hogy a többi ne szenvedjen csorbát.
és igen, önző vagyok, mert néha szeretnék csak úgy ülni és nézni ki a fejemből, olvasni, kikapcsolódni, és ezt este 9 után lehet. az már az én hülyeségem, hogy sajnálom az időt az alvásra. no de nem viccből lett kitalálva az alvás. ha az ember csökkenteni próbálja, egy idő után besokall és jön a betegség.

"Oltsd el a lámpát,
kicsit tedd takarékra az agyad
lassíts le egy percre, ember,
leelőzted magad !"

mostanában sokat hallgatom a Quimby-t :)

ma azt mondta az én nagyfiam az iskola kapujához érve, h "Anya,innen egyedül bemegyek.", majd hozzátette, hogy "ne adjál puszit." láttam, hogy jött néhány osztálytárs...
egyem a szívét, kicsit hamar kamaszodik.
nagyon-nagyon élvezi az iskolát, igazán büszke, hogy a Juliannába járhat. mi meg nagyon örülünk, hogy ilyen jó helyen van.

mókuskerék

nagyon pörög, le kellene lassítani, mert fáradok nagyon..

új vizek felé

köszönöm a kedves érdeklődéseket. én azt hittem, már eltűntem a süllyesztőben :)

az új munkáról nagyvonalakban - pár hónapja kaptam egy megkeresést, miszerint szeptembertől lenne logopédus státusz a gyerekeim ovijában. ez a lehetőség mostanra realizálódott, így a múlt héten, csütörtök reggel rögtön a főnökömnél kezdtem és bejelentettem, hogy eljövök és elfogadom az ovi ajánlatát. 10 percre a lakásunktól, közel az iskolához, családias légkörben kezdhetem az új tanévet. A munkatársak ismerősök lesznek, ugyanúgy, mint a gyerekek nagy része. várom már, hogy milyen lesz, hisz eddig a beszédjavításnak egészen más területén dolgoztam. és kíváncsi vagyok, hogy az ikrek hogyan reagálják le, hogy ott fogok dolgozni.

időközben Ádit is beírattuk az iskolába, a Juliannába. izgalmas évünk lesz.

most viszont nem fog tovább az agyam. pénteken hazajöttem, délután 4-kor elaludtam a kanapén, és másnap reggel 6-ig aludtam. asszem kicsit elfáradtam. folyt. köv.

csütörtökön

felmondtam! nagyon korrektek voltak velem. várom az új munkahelyet, de addig még tanulnom kell sokat, hisz egészen más lesz az a munka.

ezen kívül is rengeteg minden történt velünk az utóbbi hónapokban. igyekszem pótolni.

:)

Simon: Anya, én elektromos fogkrémet kapok a télapótól.
A rágót addig rágjuk, amíg nem van ízlete.

túl vagyok

a fogműtéten. régóta halogatott implantációs műtét ma végre lezajlott, és minden gyorsan és jó hangulatban telt :) már csak a következő két nap ne legyen nagyon gáz. nyárra lesz szép fogam :)

variációk egy témára

mindhárom gyerek betegeskedik, de csak annyira, h oviba nem mehetnek, viszont a közérzetük mondhatni teljesen jó, le kell őket kötni, hogy ne rosszalkodjanak egész nap. úgyh kreatívkodunk minden nap.
régebben készült művek témáit dolgozunk fel más technikákkal :)

Mazsola (januári vacsora, illetve mai farsangi álarc)





Pingvincsalád (a kicsinyeket januárban készítették Apával, a pingvinszülők tegnap készültek, a jobb oldali az Ádié, amit teljesen önállóan vágott ki :))

marcipán

ha már megmutattam a tortákat, elárulom, hogy egyik új hóbortom a süti díszítés, méghozzá színes marcipánmasszával. annyira gyönyörű dolgokat lehet kreálni belőle.
itt van még egy büszkeségem decemberről az ovis karácsonyra:



adventi muffin

szülinaposok és torták 2011

Ádikánk 6 éves lett





a tortát Tomival együtt alkottuk :)

Simon és Virág 4 évesek lettek, Ádi csatlakozott az ünnepeltek táborához :)



Nagyitól kapott torta a jelenlegi kedvenc mesefigurákkal



Virágnak csajos tortát készítettem :-)



Az ovis szülinapra pedig ezt alkottam (Simon jele a körte, Virágé a tulipán)

lányos téma

hallottam egy új találmányról (bár lehet, hogy csak számomra új, ennyire tájékozatlan vagyok), ami megkönnyíti a nők nehéz napjait :) intim tölcsér a becsületes neve. ahogy utánaolvasgattam, nagyon szimpatikusnak tűnik. és mint lelkes szelektív hulladékgyűjtő, a környezetkímélő oldal is igen fontos nekem.
lányok, akik erre jártok, hallottatok már erről, esetleg vkinek tapasztalata erről? lehet emilben is :)

kiraktuk

Ádival kiraktuk a pénteken érkezett 1000 darabos puzzle-t :-) azt hiszem, ha rááll az ember szeme, akkor már egyáltalán nem tűnik nehéznek.
gyönyörű szép lett, ki fogom tenni a falra :)

mégis

még egy postot is szenteltem arra a puzzle-re, amit 2009-ben kaptam volna karácsonyra, de sosem érkezett meg. most újra sikerült venni egyet az ebay-en, és nagyon izgultunk, h ideér e. T. mondta, h ha nem, akkor soha többet nem vásárolunk külföldről.
vártam egy másik csomagot is a vateráról, ami miatt tegnap hagyott is a postás egy értesítőt. T. elment érte, és mikor megérkezett, ott volt a becsomagolt puzzle is a kezében. jujjjj, de nagyon örültem :-)))) tegnap el is kezdtem a kirakást. egyébként Ádival a héten raktunk ki egy másik 1000 darabosat, ami tegnap délelőtt lett kész. nagyon profi segítségem volt, nagyon jó szeme van ezekhez a kirakókhoz.

új hobbi

az elmúlt évben kezdtünk el színházba járni és karácsonyra is sok színházjegyet vettünk. a héten egymás után két nap is színházban voltunk, hála a családjainknak, akik vigyáztak a gyerekekre, és levezényelték az esti menetrendet.
rájöttem, h nekem ez most a legjobb kikapcsolódás, mert itt tényleg leeresztek, nem kattog az agyam ezer más dolgon. és nem mozi, a filmeken az utóbbi időben sorra elalszom, sajnos a moziban is (rendszeresen), így meg inkább nem is megyünk. no nem mintha túl sok értelmes film menne..
a színház meg teljesen elvarázsol. alig várom a következőt. és Tomival megbeszéltük, h néha elmegyek majd a Tesóimmal is. és ezt Hugicám is örömmel támogatja :)
írom a listát, hogy mi mindent lenne jó megnézni

"baleseti jegyzőkönyv"

no nem kell megijedni :) Ádi játszott Nagyival vonatosat és a vonat kisiklott, ők meg helyszíneltek és Nagyi mondta Ádinak, h írja meg a jegyzőkönyvet. Ádi fogott egy papírt és egy ceruzát és leírta az egész mondatot nyomtatott betűkkel: "SZABÓ PÉTER NEM HÚZTA MEG A CSÖRLŐT"
minden nap olvasgat, van, h magának bogarássza a könyveket, van, hogy nekem olvas fel, vagy a diafilmet.
tegnap pedig skype-olt a Keresztapjával :D
egyébként kiderült, hogy az ovis barátjával okítják egymást.

még tavaly

hogy hagyhattam ki a beszámolóból?! Tomi sok-sok év után leszokott a cigiről. néha azért rendetlenkedik, de azért mégis nagy dolog :)))

zúzódás

csak hogy ne unatkozzunk... Ádi szerda reggel szokásos morgásai közben elég hanyagul próbált lejutni a lépcsőn, megbotlott és az utolsó 4 lépcsőfokot superman módjára tette meg, mármint karral előre, csak épp nem felszállt, hanem landolt, méghozzá elég szerencsétlenül, a középső ujjával. visított egy ideig, de rögtön tudta mozgatni, megszorította a kezemet, úgyh elmentünk oviba. délután megnéztem az ujját, megdagadt, úgyh Apával szépen elmentek a kórházba röntgenre. Hál' Istennek "csak" zúzódás, kenegetni kell. huhh

húsztíz

kellene már egy rendes összefoglaló az elmúlt évünkről, ami elég pörgősre sikeredett, újfent. ehhez képest sikerült összesen 20 bejegyzést írni :( annyira lusta vagyok rendesen vezetni a blogot, pedig megérné. és páran még várják is, h adjak vmi életjelet.
január elsején Ádi máris egy évvel idősebb lett.
január végén az ikrek is, ám Virágnak sikerült a kórházban ünnepelnie a 3. szülinapját, mert kijött nála a krupp.
közben a mosógépünk úgy döntött, h nincs kedve egy újabb dolgos évhez, inkább felmondott.
és január közepén akadtam rá arra a lakáshirdetésre is, ami alaposan felforgatta az életünket a következő hónapokban :) február elején aláírtuk az adás-vételit és elindítottuk a hitelkérelmet.
a tesóim találtak melóhelyet.
elkezdtem az ikrek beszoktatását az oviba. és hosszú idő után először szusszantam kicsit. 5 év babázás-gyerekezés után minden nap volt pár órám szabadon, csendben.
kapóra jött a lakás eladás, mert legalább volt motiváció rendbetenni a lakást. a tavaszt lakáshirdetések frissítésével, ingatlanosok elhajtásával, rendrakással töltöttük, aminek április végére lett meg a gyümölcse, sikerült eladni a lakást.
közben 30 éves lettem :)
májusban bejelentettem a munkahelyemen, hogy visszamennék az új tanévtől (na ezt a döntést jól megbántam így utólag, de mostmár evvan)
június végén nekiálltunk dobozba rakni a lakást. első nap a gyerekekkel együtt pakoltuk el a játékok egy részét, aztán rá kellett jönnünk, hogy még mindig nem olyan nagyok, hogy megértsék, hogy most kizárólag bepakolás a feladat és nem a ki-bepakolás. így aztán a gyerekek elmentek nagyizni, én meg reggeltől ájulásig pakoltam. egy-két napig nagyon lelkesen, utána egyre kimerültebben. őrületes meló volt, de sikerült. július 2-án visszajöttek a gyerekek, hogy aludjunk egy utolsót a régi lakásban, aztán másnap jött a teherautó, amit Nagyiékkal megnéztek és aztán elmentek játszóterezni, meg fagyizni. tizenegy férfiember segített a költöztetős fickónak lepakolni, ami egy óra alatt sikerült is (előző nap sok-sok dobozt áthordott Tomi, Apósom és Sógorom). délben már mind a 19-en (ha jól számoltam) az új lakásban tolongtunk és jött a megérdemelt hatalmas adag chilis bab és a giga méretű fazék töltött káposzta, amit Anya hozott.
tényleg igazi csapatmunka volt, mindenki talált magának feladatot. ezúton is nagyon hálásak vagyunk a családjainknak, beleértve a leendő családtagokat is :), az Öcsém haverjainak, akik első szóra jöttek, és nem utolsó sorban templomi barátunknak, aki ránk áldozta egy fél napját, és hozott rengeteg dobozt, és szerzett teherautót.
azt most nem ecsetelném, mekkora káosz egy berendezett lakásba (merthogy így vettük meg) egy másik lakás tartalmát begyömöszölni, de így fél év távlatából megszépült, még az is, hogy a pár hónapos gyönyörűséges étkezőasztalunkon hatalmas karcolás éktelenkedett, amit elég gyorsan sikerült észrevennem és majdnem fel is robbantam miatta (ezt muszáj volt leírnom, kiírnom, bár már beletörődtem).
a gyerekek az első percben beleszerettek az új lakásba, ami számukra egy katedrálisnak felel meg a maga 3.8 méteres belmagasságával és a tágas terekkel.
a költözés után Anya még itt maradt, h segítsen a kipakolásban, takarításban (sajnos a lakás teljes kitakarítására nem igazán jutott idő, mert az albérlők csütörtökön költöztek ki, mi pedig szombaton költöztünk át).
a költözést a július 12-én kezdődő gyülekezeti táborban próbáltuk kipihenni, ami újfent nagyon jó volt. találkoztunk rég nem látott ismerősökkel, a délelőtti csoportos beszélgetések nagyon jók voltak, idén a gyerekek már mind a tábori oviban voltak, sőt szerepeltek is :) és Ádi végre bemerészkedett a medencébe és megszerette a vizet.
a tábor után visszajöttünk Pestre berendezkedni, de kiderült, h a házban gázszivárgás miatt a szolgáltató kikapcsolta a gázt, így se melegvíz, se főzés (pedig hogy örülünk, hogy újra gáztűzhelyünk lesz..) miután kiderült, hogy legjobb esetben is 2 hét, mire megcsinálják, leköltöztünk a gyerekekkel a nagyszülőkhöz.
a társasházba másfél hét után visszakapcsolták a gázt, de kiderült, hogy pár lakásban - többek között a miénkben is - nem szabályos a kémény bekötés, így ráhúztunk még egy hónapot. a gyerekek nagyon élvezték a nagyizást, a kertet. Ádi és Simon meg is tanultak két keréken biciklizni.
augusztus 2-án indultunk a másik gyülekezeti táborba ( pesti gyülekezettel, ahová járunk). velük most voltunk először és rögtön munkatársként, nem csak résztvevőként. délelőttönként a kisovis csoportban foglalkoztunk a gyerekekkel. ja, és ugyanaz volt a helyszín, mint júliusban, így mi már hazamentünk, sőt ötödik éve megyünk oda nyaralni és a gyerekek minden évben nagyon várják, hogy mehessünk.
aztán vészesen közeledni kezdett az aug. 26., az első munkanap. egyébként olyan jól kizártam a dolgot az elmémből, hogy 25-én délután jutott eszembe, hogy hoppá, holnap meló.
szeptemberben megint új szituációval kerültünk szembe, mind az ötőnknek oda kell érnünk a megfelelő intézménybe időre. eddig még mindig sikerült :)
Ádi nagycsoportos lett és szerdánként reggel már a leendő iskolája tornatermébe megyünk tornafoglalkozásra. ezenkívül elkezdte az úszás tanulást is (heti egyszer járunk egy közeli iskolába), az oviban pedig lecserélte a néptáncot sakk szakkörre :)
a tejfogait is lecserélte, egészen pontosan ötöt :)
munkába állásom óta minden hónapban egy hetet beteg voltam. látszik, h itthon voltam, nem vagyok megedződve az iskolai bacikkal és vírusokkal szemben.
november közepén Tomival elutaztunk pihenni egy wellness hotelbe, ami egy erdő közepén van. nagyon szép volt a hely és jó volt a szállás is. de azt senki sem mondta, h az ember fáradtabban jön haza egy ilyen pancsikolós hétvégéről, mint ahogy odament :))) jó volt kicsit kizökkenni a hétköznapokból.

még néhány fontosabb momentum:

tavaly végre rendesen bekapcsolódtunk a gyülekezet életébe. már nem csak az arcok ismerősök, sokakat személyesen is sikerült megismerni, már nem kívülállóként bújunk meg a hátsó padban. a gyerekek is élvezik a vasárnapi gyerekórákat, amit néha mi is tartunk a nyári tábor óta, ahol megkértek minket, hogy év közben is vállaljunk néhány alkalmat.

a gyerekek idén nagy hangoskönyv rajongók lettek, esténként az esti közös mese után még hallgathatnak hangos meséket. annyira tetszik nekik, hogy képesek végighallgatni egy másfél órás történetet is, majd jönnek, h "Anya vége van, rakjunk be másikat!" :-) így aztán újabban csak pénteken és szombaton engedjük, mert hétköznap muszáj időben elaludni.
a könyvekről még: Ádival már komolyabb meséket is olvasunk, pl: a Narnia krónikáiból Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényt, a Ruminit, és most épp a Pán Pétert. nagyon élvezi ezeket a kalandos történeteket.

tavaly többször is eljutottunk színházba, amit jó lenne megtartani, mert bár több szervezés, mint egy mozi, vagy egy vacsora, de nagyon megéri.

Idén is izgalmas évnek nézünk elébe. Ádi szeptembertől iskolás lesz, nyáron esküvő lesz a szűk családban, hugicám diplomázni fog, meg egy titok, amire még sokat kell várni, de egyszer majd elmondom.

a melóról nem írtam most részletesebben, majd azt is megteszem egyszer, bár nem véletlenül kerülöm a témát. majd kifejtem.

Ádi művelődik

"Anya, az van ide írva, hogy KÖLTEMÉNYEI."-mondta tegnap este Ádi, miután elővettük a Petőfi kötetet, hogy elolvassuk az Anyám tyúkját és Ő a könyvjelzőt bogarászta egy fél percig.
Már vasárnap is meg-megállt az utcán táblák mellett és elolvasta. De tegnap különösen büszke volt: "Anya, látod milyen hosszú szót olvastam?!"
pedig messze még az iskola :)