stop tábla

az elmúlt néhány hét zsúfolt, rohanós, néha stresszes volt, de megcsináltuk. minden elkészült időre, mindenki odaért, ahová kellett. még a betegségeket is sikerült megoldani. Simon Nagyinál gyógyult, aztán a többiek a hétvégén. mi, felnőttek meg lábon kihordva.
persze, hogy az ilyen lábon kihordott dolgok előbb utóbb visszaütnek. hiába szedtem 2 hete antibiotikumot, most ledöntött újra. és mivel nem értek a szép szóból, a szervezetem úgy döntött, hogy legyen láz is, különben nem veszem komolyan. így a héten igyekszem kipihenni a szeptemberi hajtást.
kicsit átrendeződött megint a menetrendünk. nagyon fura, hogy a tavalyi évhez képest, kevesebbet vagyunk itthon, pedig tényleg közel van az ovi is, és az iskola is. csak a munka jóval több és mostmár a gyerekekért is két helyre kell menni és néha estére marad egy kis lecke is. néha jó lenne főzni is, a takarítást meg ne is említsem.
most azt mondom, hogy 3 gyerek mellé ez már kicsit sok, és nem azért mondom, mert lusta vagyok, hanem azért, mert sok területen kell helytállni és én nem mindig sikerül. kérdés, hogy mi kerüljön háttérbe, hogy a többi ne szenvedjen csorbát.
és igen, önző vagyok, mert néha szeretnék csak úgy ülni és nézni ki a fejemből, olvasni, kikapcsolódni, és ezt este 9 után lehet. az már az én hülyeségem, hogy sajnálom az időt az alvásra. no de nem viccből lett kitalálva az alvás. ha az ember csökkenteni próbálja, egy idő után besokall és jön a betegség.

"Oltsd el a lámpát,
kicsit tedd takarékra az agyad
lassíts le egy percre, ember,
leelőzted magad !"

mostanában sokat hallgatom a Quimby-t :)