frissítés

hónapok óta halogatom, de végre feltöltöttem egy könyvtárat friss nyári képekkel.

hétvégi ereszdelahajam

T. hugicám csütörtökön sikeres államvizsgát tett. innen is gratula és üdv a klubban :))))
eme jeles eseményt és még néhány szülinapot, névnapot, érettségit, vizsgaidőszak végét ünnepeltük a hétvégén, tesók és párjaink.
a csapat fele péntek délután vonatozott fel Pestre, a másik csapat már itt várt a főhadiszálláson. vacsorára összedobtunk egy jó kis sajtfodue-t, gyros husit és salátát. majd zenét hallgattunk, míg fel nem jött az alsó szomszéd (cikiiiiiii!), utána visszafogtuk magunkat és el is álmosodott a nép.
másnap már fél 7-kor kipattantak a szemeim (sajnos nem tudok sokáig aludni akkor sem ha megtehetem). majd szépen lassan mindenki magához tért, komótosan megreggeliztük és elindultunk a budaörsi outletbe. el is ment a délután. mire hazaértünk kezdhettük is a nagyüzemi vacsoragyártást. készítettünk kétféle salátát(currys tojássalátát és kaliforniai salátát) és grilleztünk egy jó adag kolbászt. aztán elkezdődött a szépítkezés és "melegítés" a bulira. kicsit nehezen született meg a döntés, h hová menjünk, de végül sikerült elindulni.
a buli nehezen indult be, fél 12-kor még kettő ember táncolt a tánctéren és elég gáz zenéket játszott a dj. én már kezdtem álmosodni, a fiúk elmentek csocsózni. aztán egy óra múlva elindult a tánc is. onnantól 3-ig roptuk. nagyon pörgős buli kerekedett (80as-90es évek disco, pop, rock). háromnegyed 4-kor estünk be az ágyunkba. a szemeim háromnegyed 10-kor kipattantak :( délben pedig elindultunk vissza a gyerekekért, akikre a szüleim vigyáztak. délutánra totál kóma voltam, de muszáj volt pörögni a gyerekekkel. 8-kor én is mentem aludni velük.
szóval jó volt nagyon, csak kellett volna még 2 nap kipihenni :-) no és persze vasárnap reggel már nagyon hiányoztak a gyerkőcök. nagyon örültek, mikor megérkeztünk, Simontól még margarétacsokrot is kaptam :)

két hét múlva indulunk a sátoraljaújhelyi táborba, augusztusban pedig jön a várva várt biciklitúra. nagyon várom mindkettőt!

újra itthon

két hét után újra hazaérkeztünk.
az utazás elég gáz volt, Virág félúttól hazáig ordított, belehergelte magát egy csúnya hisztibe, úgyh nem álltunk meg, mert talán még most is ott győzködnénk. szegény fiúkat sajnáltam, akik kénytelenek voltak hallgatni, én meg majd felrobbantam.
itthon aztán mindenki ment pancsolni a kádba, h lehűljenek kicsit. T. meg elment melózni. engem meg várt egy jó kis meglepetés... a nappali egy részét ellepték a hangyák. a hétvégi buli után elfelejtettük levinni a szemetet és egy nap alatt jöttek is rá a kis rohadékok. hú, de ideges lettem. nem elég az utazás, még ez is. pedig egy nyaralás után így is van dolog bőven, plusz ebédet is kellett gyártani.
de megoldottam. lett ebéd, miközben kivettem a gyerekeket a kádból, takarítottam, megágyaztam, altattam.
egyébként meg még nem pihentem ki a hétvégét, úgyh legszívesebben punnyadnék egész nap.

szerdán történt

délutáni alvás után összekaptuk magukat a gyerekekkel és elindultunk meglátogatni a dédszülőket. alig mentünk 20 métert, amikor Ádi és Virág megbotlott és orra estek. nagyon szerencsétlen helyzet volt, mert fogták egymás kezét és Ádi másik kezében is volt egy csomag, így nem tudott kitámasztani a kezével, hanem egy az egyben pofára esett. Virág szerencsére "csak" a térdét horzsolta le. én mögöttük mentem Simonnal, hallottam, h Ádi nagyon rázendít, majd megfordult, de nem láttam semmit, mert tenyerével eltakarta a száját. aztán elvette és ömlött a vér. gyorsan belenéztem a szájába, mozgott a felső metszőfoga, áááááááá. irány a fogászat. még jó, h Anya is jött velünk, úgyh én ölbe kaptam Ádit és nyomás, az ikrek meg jöttek utánunk Nagyival. gyorsan lemostuk a száját, 5 perc után elállt a vérzés, de nagyon megijedt, amikor mondtam, h el kell menni orvoshoz. miután bementünk a doktorbácsihoz, megnyugodott, nagyon bátran viselkedett. (utána kérdeztem, h mitől fél a legjobban. azt mondta, h attól, h nem leszel ott velem a kórházban.
kiderült, h nem veszíti el a fogát "csak" kimozdult a helyéről, az erős vérzés inkább amiatt volt, h durván kicsattant a felső ajka, de azt se kellett végül összevarrni. lefertőtlenítették és egyelőre nincs mit tenni. minden evés után kamillával kell öblögetni és másfél hétig nem haraphat.
szegénykémnek mindig a foga bánja. egy éve a másik metszőfogára esett, az el is szürkült már, most meg a másik, egészséges fog :((((

Lenny

június 15-én elérkezett a koncert napja. sosem voltam igaz nagy koncerten, max. amolyan szórakozóhelyes 50 ember csápol bulikon voltam. ehhez képest most sem voltam besózva, nem hallgattuk előző napokban az albumait.
este vacsoráztatás és fürdetés közben gyorsan átöltöztem, egy kis smink és indulás. az előzenekar már játszott, mikor elfoglaltuk a helyünket. pár szám után szüneteltek, aztán jött egy másik előzenekar. az elég béna volt, úgyh unalmunkban néztük, hogyan telik meg a csarnok. az előzenekarok nem igazán hangoltak rá a koncert feelingre, annál inkább a színpad, miután lehúzták a lepleket a hangszerekről. volt idő gyönyörködni, mert utána még 30-40 percig állítgatták a hangtechnikát. aztán 9 óra 5-kor sötét lett és bekapcsolták a fényeket. engem már az is lenyűgözött, az utána következő show pedig...
még most is itt van előttem a kezdés. a zenekar tagjai még félhomályban elfoglalták a helyüket, elindult a zene, villogott minden, káprázott a szemem és Lenny elindult a lépcsőn a színpadra. a szöveg kezdetére ért a mikrofonhoz, majd pár sor után levette a napszemüvegét, a közönség meg robbant.
profin összeállított show-t láthattunk, tökéletes látvány, tökéletes hangosítás, tökéletes zene.
tartottam tőle, h az eddigi koncerteknél tapasztalt "ez bizony nem olyan, mint otthon a cd-n" hangzás lesz, ehelyett alig volt különbség, de az élő hang még néhány lapáttal rátesz az élményre.
a koncert első felében néhány ismertebb sláger és sok szám volt a legújabb albumról, a második részben pedig egymást követték a nagy slágerek.
a buli szépe lassan indult be, kicsit noszogatni kellett a közönséget, h tapsoljon, csápoljon, de aztán már ment az ugrálás, éneklés. fura volt ülve végignézni, végig járt a lábunk, de vmiért most nem volt meg bennem a késztetés, h lemenjek a dühöngőbe.
a koncert elején jókat vigyorogtam Lenny tánckultúráján és ámultam a számomra különc viselkedésén. igazi showman és nagyon szimpatikus sztár, aki annyira dobta az arcát, amennyire egy ekkora sztártól elvárnám. több mint két órás koncertet adtak, fél órás ráadással. (és nem tettek különbséget a hely és a nézőszám miatt. ezzel nem a vidéket akarom degradálni, de tényleg hihetetlen, h egy évvel a fővárosi koncert után igent mondtak a debreceni fellépésre és igazán színvonalas koncertet adtak. sőt! még meg is köszönték a közönségnek, h ebben a nehéz gazdasági helyzetben is költöttek arra, h meghallgassák. Ők pedig kitettek magukért.)
és hogy még fokozzam az ömlengést, nálam a csúcs az I'll Be Waiting volt, amit zongorán adott elő. Ezt be is teszem ide:





A Let Love Rule is nagyon ott volt a közönségénekeltetéssel és a zárószám (Are You Gonna Go My Way), igazi reszelős rock 'n' roll volt és úgy felpörgetett miket, h muszáj volt elmenni még kajálni egyet éjfél körül, mert aludni úgysem tudtunk volna :)
óóóó, tudnám még sorolni. végül csak annyi, h ha Lenny jön, akkor mi remény szerint újra megyünk.
Köszönjük Lenny!

XXX

A képet itt találtam. Nézelődjetek, nagyon jó képek!!!

Virág megállapítása

A filúk nem lánok. A lánok lánok. :))))

mi van a táskámban

húúú, nem is tudom, mikor kaptam ezt a "feladatot". sokszor eszembe jutott, de sosem volt hozzá kedvem. de amikor legutóbb étteremben voltunk és zsebkendő helyett egy kisgatyát sikerült előhúznom, eldöntöttem, h csak azért is megírom. nagyon kellett röhögnöm az éttermes sztorin. jellemző, h a táskám tartalmának fele a gyerekekhez kötődik. persze sosincs időm rendesen kiselejtezni a táskát, így ha sietünk, csak kidobom, amit épp nem oda illőnek találok, de csak felületesen :)

szóval két táskát használok rendszeresen. télen a hátizsákomat, nyáron egy válltáskát.
táska kiborít, lásuk: tárca, ami tartalmazza a személyes iratokat, mindenféle vevőkártya, bérlet, jegyek, fényképek. telefon, kulcsok, zsebkendő, rágó, szőlőzsír, napszemüveg tokban, piperés táska, amit nemrég találtam egy turiban és azóta jön velem mindenhová (amíg nem volt, a táska alján kószált a szemceruza, szemöldökcsipesz, kistükör, fésű, körömcsipesz. most kiegészítettem néhány sminkes cuccal, fülbevalókkal és Virág csatjaival :))
van még itt toll, mp3 lejátszó, Budapest zsebtérkép, kiskanál, szívószál, hátha szükség lesz rá :)
nem szokott benne lenni, de most itt lapul egy idei calzedonia katalógus. ha nem hordhatok bikinit, legalább a nyálamat csorgatom :)

(a hátizsákban pedig jegyzetfüzet, tavalyi zsebnaptár, gyerekek orvosi kiskönyvei, kézkrém, körömlakk.)

és hogy miért volt nálam egy kisgatya?? május 25-én elkezdtük a szobatisztaság projektet másodszor is :) de erről majd egy újabb bejegyzésben írok.

Ádi

Simon

Virág

adrenalin

izomlázam van, de rendesen. pedig nem voltam lent mostanában a konditeremben. mindezt "passzív sportolással" sikerült elérni. S. többször felajánlotta már, h elvisz egy körre a motorjával (böhöm nagy dög, ezer köbcentis sportmotor). érdekelt is, meg féltem is, mint állat. na tegnap mégis rávett, úgyh bukó, dzseki fel, és indulás. már az első száz méteren feltettem magamnak a kérdést, h elment e az eszem és reménykedtem, h fönt maradok a motoron. feszítettem minden izmomat, és nem bírtam megszólalni sem egy ideig. öt perc után azért kezdtem megszokni azt a furcsa libegést.(egyénként elég érzékeny vagyok a labilis mozgásokra. pl. a vidámpark nekem mindig is "büntetés" volt, mert az is tele van ilyen furán mozgó gépekkel)
a gyorsítás, a fékezés és a kanyarodás viszont tényleg félelmetes. kanyarnál minden porcikám tiltakozott a bedőlés ellen, ezért állandóan ellentartottam, de a végére már kezdtem bízni, h nem fogunk felborulni. állítólag alig dőlt a gép, én meg úgy éreztem, h mindjárt leér a térdünk :)))) és a sebességet is rosszul érzékeltem. 80 körül mentünk leggyorsabban, én azt kb. 110-120-nak éreztem.
örültem mikor megérkeztünk, ugyanakkor iszonyat izgalmas is volt, dolgozott az adrenalin.
aztán T. is elment egy körre. mikor visszaértek, Ő is hasonlóképpen nyilatkozott. ők azért gyorsultak egyet, brrrrr.
hazafelé az autóban is a közös élményről beszélgettünk :)