adrenalin

izomlázam van, de rendesen. pedig nem voltam lent mostanában a konditeremben. mindezt "passzív sportolással" sikerült elérni. S. többször felajánlotta már, h elvisz egy körre a motorjával (böhöm nagy dög, ezer köbcentis sportmotor). érdekelt is, meg féltem is, mint állat. na tegnap mégis rávett, úgyh bukó, dzseki fel, és indulás. már az első száz méteren feltettem magamnak a kérdést, h elment e az eszem és reménykedtem, h fönt maradok a motoron. feszítettem minden izmomat, és nem bírtam megszólalni sem egy ideig. öt perc után azért kezdtem megszokni azt a furcsa libegést.(egyénként elég érzékeny vagyok a labilis mozgásokra. pl. a vidámpark nekem mindig is "büntetés" volt, mert az is tele van ilyen furán mozgó gépekkel)
a gyorsítás, a fékezés és a kanyarodás viszont tényleg félelmetes. kanyarnál minden porcikám tiltakozott a bedőlés ellen, ezért állandóan ellentartottam, de a végére már kezdtem bízni, h nem fogunk felborulni. állítólag alig dőlt a gép, én meg úgy éreztem, h mindjárt leér a térdünk :)))) és a sebességet is rosszul érzékeltem. 80 körül mentünk leggyorsabban, én azt kb. 110-120-nak éreztem.
örültem mikor megérkeztünk, ugyanakkor iszonyat izgalmas is volt, dolgozott az adrenalin.
aztán T. is elment egy körre. mikor visszaértek, Ő is hasonlóképpen nyilatkozott. ők azért gyorsultak egyet, brrrrr.
hazafelé az autóban is a közös élményről beszélgettünk :)