hó

tegnap reggel örömmel láttuk, h havasak a háztetők, aztán egész nap esett, de csak kevés. de végre decemberben is látunk havat, talán még a karácsony is fehér lesz :)
estére kezdtek megkergülni a kölkök, én meg tőlük, úgyh jól felöltöztönk és lementünk szaladgálni az udvarra. hógolyóztunk, hóangyalkát csináltak. nagyon élvezték, és mi is, h így tetszik nekik. aztán fél óra után feljöttünk, mielőtt átáztak volna a sapkák és fázni kezdtünk volna. olyan jó kis pirospozsgásak lettek :)
már várják, h szánkózhassunk, de ahhoz még nem elég a hó. no és a hóemberépítésre sem alkalmas, de remélem a hétvégén arra is sor kerül.

spontán

délután 1-kor derült ki, h elmarad a mai házi kör, amire már megszerveztük a gyerekfelügyeletet is. Nagyszülők már úton voltak, és felajánlották, h csináljunk más programot, amiért utólag is nagyon hálásak vagyunk.
nem is volt kérdés, mindketten a színház mellett döntöttünk. gyorsan rákerestem a neten, h milyen mai előadásra van még jegy, 20 perc múlva már meg is vettük, pont volt még két hely egymás mellett.
egy nem túl könnyed Csehov darabot néztünk. nem volt átütő számunkra, de már maga az élmény, h színházba mentünk.. évek óta nem voltunk kettesben színházban. no és nekem ezen a héten ez volt a második :))))))))))))))))))))))

és reggel a hó is szállingózott, gyakorlatilag "hóesésben" sétáltunk a templomba :-)

válasz Noriconak

köszönöm :) megmutatom képen:


a fenyőfán lévő számozott hóembereket "költöztetjük" a házikókba.
végre nem csupasz az étkezőrész fala, feldobja ez a sok színes házikó.
a Ti naptárotok is nagyon tetszik! bővítetted még vmivel?

Advent

Ádi november óta kérdezgeti, h "mikor kezdünk már zsákocskázni?"
idén is az utolsó pillanatra hagytam az előkészületeket (koszorú, lakásdíszítés, adventi naptár) aztán levettük a karácsonyi dobozt és pikk-pakk meglett minden. igaz, h a naptárral hajnalig bíbelődtem, de szerintem megérte, mert a nappali dísze lett. íme:



az ikrekkel sütögetünk is mindenféle kekszeket. nagyon élvezik az igazi főzőcskézést. esténként karácsonyi énekeket tanulunk közösen, mindenki kap feladatot (gyertya elfújás, zsákocska bontás, szám felragasztás a házikókra.

miért is?

nem voltunk színházban évek óta. tényleg döbbenet, pedig kikapcsolódásnak talán a legjobb. úgy alakult, h a héten D. hugicám elhívott egy zenés darabra, mert maradt ki pár jegy. először úgy volt, h nem megyek, mert T-nek aznap este lett volna az évzáró vacsora, de előrehozták egy nappal és azt mondta, h menjek el nyugodtan színházba.
így aztán puccba vágtuk magunkat T. hugicámmal és elmentünk. egy negatívum volt csak, h a jegy a "kakasülőre" szólt, így sokszor nem láttuk rendesen, h mi történik a színpad bizonyos részein, de még így is nagy élmény volt. számomra igazán szórakoztató és romantikus darab volt, amit újra meg fogok nézni jó helyről T-vel :)))
és mázli, h épp ezzel a szereposztással láthattam, mert úgy volt, h egy másik színészpáros játssza majd, de én annnyira örülök, h mégsem. jó lenne januárban is ezt a verziót nézni.
és megfogadom, h 2010-ben, ha lehetőségünk nyílik elmenni vhová este, akkor mozi helyett inkább a színházat választom.

megható

Ádi kis barátjának az ovis csoportjában a család témakör van terítéken. kérték az óvónők, h vigyenek a gyerekek fotókat a családról. M. pedig megkérte az Anyukáját, h legyen olyan kép is, ahol Ádival ketten vannak :)))
másfél éve már, h nincsenek napi kapcsolatban, de mégis szoros a kapocs és ez olyan jó.

gasztro

tegnap listát írtam a fejemben kavargó receptekről, amit meg kellene főzni mostanság. az a baj, h a nagybevásárlás nincs összehangolva a heti menüvel. sokat kínlódok, h mi legyen az ebéd, hisz mindennap kell főzni vmit, de ezidáig képtelen voltam heti menüt írni és a jövőben sem fűzök hozzá sok reményt. no meg kissé unom már azt a tizenakárhány kaját, amit forgórendszerben főzök. van egy csomó szakácskönyvünk, elmentett gasztroblogok, amiket persze lustaságból nem követek rendszeresen, aztán mikor unalmamban ránézek már csorog is a nyálam és mindet ki akarom próbálni azonnal. no és ott vannak a saját találmányaink, amik feledésbe merültek, amiket úgy készítettünk, h összedobáltuk a sok maradékot a hűtőből és eszméletlen finom dolgok lettek. de ez a kreatív része, amit nagyon élvezünk, de a gyerekek mellett elég ritkán kerül rá sor.
mostanában igyekszem együtt főzni a kölkökkel, hadd szokják, mert jó móka, csak rengeteg idő kell hozzá.
szóval kéne nekem egy okos program, ami tárolja a nyersanyagokat, de olyan szinten, h mi az ami hamarosan lejár, mi az ami kifogyott és pótolni kell, tehát rögtön bevásárlólistát is ír... a bevásárlás már túl nagy kérés lenne :)))) főzni ne főzzön, azt majd mi.
vettem T-ek még szülinapjára egy gyönyörű recepteskönyvet, ami várja, h megtöltsük az ötleteinkkel.

The Christmas Village

IGEN, IGEN, ÉS IGEN!!!!

a karácsonyi ajándékom, amire nagyon-nagyon vágytam, már tavaly is. limitált példány, alig lehet beszerezni és T. megvette :))))))))))))))))

kreatív hét

az őszi szünet előtti héten az ikrek elmentek nagyizni, így alkotó napokat tartottam. végre elkészültek a székpárnahuzatok (mert ugye télen nem száradnak a párnák, ha kimosom, a huzat viszont roppant praktikus.
elkészítettem az ajtódíszt, mert a filcvirágokat épp ideje volt lecserélni :) (most nagyon megtetszett a filc is, mint dekor alapanyag, csak már így is túl sok technika a hobbim...)

haladtam kicsit mozaik fronton is, bővült a képtár az elkészült munkákkal.

hangulat

úgy vagyok én az ősszel, mint Lorelai Gilmore az első hóeséssel. mindig elkapom a pillanatot, legalábbis úgy érzem :) emlékszem az előző évekre is. olyan jó érzéssel tölt el, amikor beköszönt. a sok meleg nap után jól esik a csípősebb reggel, a frissen begyújtott kémény füstje, a köd, az eső, a színes falevelek, az avar. jól esett belebújni a meleg kabátba és sétálni a hűvös esős időben. ilyenkor mindig fellelkesülök sütés terén is. jöhet a sütőtök, almakompót, narancsos süti, mézeskalács.. előkerült pár hete a termosz, ami midig tele van forró teával. és ma fahéjas csigát sütöttük családilag. nagyon élveztük, jó volt nézni a gyerkőcöket ahogy maszatoltak, kentek, tekertek, nyalakodtak.
jön a hideg, vackolós időszak. kellene sokat olvasni.
csak a szelet utálom, de azt nagyon. fáj tőle a fejem és nem szívesen megyünk ki.

egyébként hímzek, közben pedig Szívek szállodáját hallgatok/nézek, lakberendezek, szortírozok, szelektálok.

otthagyta a fogát

tegnap meglátogattuk volt szomszédainkat. nagyon örültek egymásnak a gyerekek. a rossz idő miatt bent játszottak, de mielőtt indultunk volna haza, kivittük őket motorozni, hadd mozogjanak az autózás előtt. ment a nagy motorverseny és az utolsó körnél balul sült el az előzés. M. bevágott Ádi elé, szegénykém meg repült a motorról és nem sikerült kitámasztani, úgyh foggal érkezett a földre, ami azon percben ki is tört. sajnos nem ez volt az első eset. kétévesen a lakásban motorozott és előre esett foggal a laminált padlóra. akkor úgy megütődött az egyik felső metsző, h el is halt és beszürkült. aztán esett párszor úgy is, h letörtek pici darabok a metszőfogaiból. most nyáron is szerencsétlenül esett, h ismét a fogát ütötte a betonba, de akkor csak kimozdult a helyéről a még egészséges fog. most meg az elhalt fog adta fel a küzdelmet. sajnos nem sikerült megtalálni, pedig a fél utca kereste, de pont az árok parton, füves részen történt. szegénykém úgy néz ki a szája, orra, mint akit összevertek :((((

reklám

régóta szerettem volna ajánlani A. barátnőm hímzős oldalát, ahol mindenféle szépséges hímzett dolgok között lehet nézelődni, ovis jeltől törölközőig. ha még nincs ötleted karácsonyra, itt biztosan találsz kedvedre valót :)

gigakirándulás

Ádi elment Nagyszülőkhöz a hétvégére, mi pedig úgy döntöttünk, h kirándulni megyünk az ikrekkel, de olyan helyre akartunk menni, ahol Ádi már volt többször is, a kisebbek viszont még nem.
délelőtt összekaptuk magukat és elautóztunk a fogaskerekűhöz. a gyerekeknek nagyon tetszett az ötlet, mivel ezerszer elmeséltük már nekik az Anna és Peti könyvből ezt a mesét. elzakatoltunk a Széchényi hegyig, ott átsétáltunk a Gyermevasúthoz, ahol épp akkor kapcsolták a szerelvényhez a gőzmozdonyt :)jó kis füstös utunk volt. a János hegyi megállónál szálltunk le, h felsétálhassunk az Erzsébet kilátóhoz. le a kalappal az ikrek előtt, nyafogás nélkül jöttek, ugrabugráltak, szaladgáltak a hegyi úton, látszott, h nagyon fel vannak dobva. a kilátó épülete gyönyörű. a gyerekek annyira lelkesek voltak, h menjünk fel a zászlóhoz a legtetejére. én a közepéig mertem menni, mert tériszonyom van. onnan T. vitte fel őket külön-külön. Simonnal integettek nekünk, mert mi, csajok addigra lementünk. a lépcsős oldalon sétáltunk vissza a Libegőhöz, majd lelibegtünk a hegyről, ami alapjában véve bizonyára egy fantasztikus élmény.. annak, aki szeret a magasban himbálózni. én meg egyik kezemmel őrülten szorítottam magamhoz Simont, másik kezemmel, meg majd széttrancsíroztam a vaskorlátot :))) még jó, h a kölkök mozdulatlanul ültek az ölünkben és teljes nyugalommal nézelődtek. míg vártuk a buszt, ami levitt az autóhoz, Simon elaludt az ölemben, Virág is Apán lógott, úgyh ránk várt még egy jó kis teljesítménytúra az autóig, miután az alvó gyerekek tényleg kétszer nehezebbnek tűnnek :-)
az autóban kialudták magukat, és délután ugyanúgy pörögtek, mint máskor, csak mi voltunk nagyon fáradtak..
este természetesen a Fogaskerekű és a Libegő mesét olvastuk el.

reset

amikor hosszú ideje nem írok, egyre nehezebb belekezdeni, mert utólag leírni már egészen más, mint friss élményt elmesélni. ezért csak halogatom (nagyon rossz tulajdonságom) és elkezd frusztrálni és nincs hozzá kedvem. így maradt el minden évben a tábori élménybeszámoló, összefoglaló Ádi és most az ikrek szobatisztaságáról és még sorolhatnám. és mit csinálok helyette, sorozatot nézek, netezek, hímzek (ami végre újra rendszeres és ezt az egyet nem bánom).
a táborban is szóba jött vhogy ez, h mennyire nem jól osztjuk be az időnket és ott is mondtam, h bizony csak gyűjtöm magamnak a dolgokat és csodálkozom, h elsüllyedek a sok betervezett, vagy elkezdett, de félbemaradt tennivalóban. és megfogadtam, h teszek ez ellen és nem mindent egyszerre akarok megoldani, hanem szép sorban. és összegyűjtöm a félbehagyott dolgokat és pontot teszek a végére. és tényleg működik, mert olyan jó érzés, ha vmit elvégzek.
úgyh befejezem a hímzést, amiből már alig van vmi, és nekiülök írni, és ha ez is megvan, akkor mozaikozni fogok, mert van egy régóta dédelgetett álmom, h nem "csak" ajándéknak készítek mozaikos tárgyakat, hanem megpróbálom eladni is. és végre eljutottam addig, h elkezdtem feltölteni az eddig készült munkáimat. érdekes, mert erről talán még nem is írtam, pedig elég sok időt töltök vele. és ezúton is köszönet A. barátnőmnek a bátorításért!

sokmindenről

fogok írni. főleg azért, mert a tábor minden évben elsumákolom leírni, pedig egyik fontos eseménye minden évünknek.
jövünk-megyünk, sok a program, lesz mit kipihenni a hideg hónapokban..

rózsaszín minden mennyiségben

Virág rózsaszín ködben él. szintén a táborban történt, h soroltuk, ki melyik csoportban lesz. Ádi az ovis csoportban, Apa és Anya a felnőtteknél, Simon és Virág a bölcsis csoportban. erre Virág: "én a rózsaszín csoportban leszek!" :)

halacskás

a táborban esti áhitaton énekeltünk a tábori énekeskönyvből, ahol az énekek mellett rajzok vannak. Ádi meglátta az ének mellett a halat és felkiáltott: "Anya, nézd! ilyen autónk van. az autó hátulján ugyanis van egy hal jelkép :)

az első emberpár..

este nézegettük a gyerekbibliát, kerestük, h melyik történetet olvassuk. Simon a teremtéstörténetnél rámutat a képre: "Anya, nézd! Ádám és Nagyi." (Nagyit Évának hívják :))

frissítés

hónapok óta halogatom, de végre feltöltöttem egy könyvtárat friss nyári képekkel.

hétvégi ereszdelahajam

T. hugicám csütörtökön sikeres államvizsgát tett. innen is gratula és üdv a klubban :))))
eme jeles eseményt és még néhány szülinapot, névnapot, érettségit, vizsgaidőszak végét ünnepeltük a hétvégén, tesók és párjaink.
a csapat fele péntek délután vonatozott fel Pestre, a másik csapat már itt várt a főhadiszálláson. vacsorára összedobtunk egy jó kis sajtfodue-t, gyros husit és salátát. majd zenét hallgattunk, míg fel nem jött az alsó szomszéd (cikiiiiiii!), utána visszafogtuk magunkat és el is álmosodott a nép.
másnap már fél 7-kor kipattantak a szemeim (sajnos nem tudok sokáig aludni akkor sem ha megtehetem). majd szépen lassan mindenki magához tért, komótosan megreggeliztük és elindultunk a budaörsi outletbe. el is ment a délután. mire hazaértünk kezdhettük is a nagyüzemi vacsoragyártást. készítettünk kétféle salátát(currys tojássalátát és kaliforniai salátát) és grilleztünk egy jó adag kolbászt. aztán elkezdődött a szépítkezés és "melegítés" a bulira. kicsit nehezen született meg a döntés, h hová menjünk, de végül sikerült elindulni.
a buli nehezen indult be, fél 12-kor még kettő ember táncolt a tánctéren és elég gáz zenéket játszott a dj. én már kezdtem álmosodni, a fiúk elmentek csocsózni. aztán egy óra múlva elindult a tánc is. onnantól 3-ig roptuk. nagyon pörgős buli kerekedett (80as-90es évek disco, pop, rock). háromnegyed 4-kor estünk be az ágyunkba. a szemeim háromnegyed 10-kor kipattantak :( délben pedig elindultunk vissza a gyerekekért, akikre a szüleim vigyáztak. délutánra totál kóma voltam, de muszáj volt pörögni a gyerekekkel. 8-kor én is mentem aludni velük.
szóval jó volt nagyon, csak kellett volna még 2 nap kipihenni :-) no és persze vasárnap reggel már nagyon hiányoztak a gyerkőcök. nagyon örültek, mikor megérkeztünk, Simontól még margarétacsokrot is kaptam :)

két hét múlva indulunk a sátoraljaújhelyi táborba, augusztusban pedig jön a várva várt biciklitúra. nagyon várom mindkettőt!

újra itthon

két hét után újra hazaérkeztünk.
az utazás elég gáz volt, Virág félúttól hazáig ordított, belehergelte magát egy csúnya hisztibe, úgyh nem álltunk meg, mert talán még most is ott győzködnénk. szegény fiúkat sajnáltam, akik kénytelenek voltak hallgatni, én meg majd felrobbantam.
itthon aztán mindenki ment pancsolni a kádba, h lehűljenek kicsit. T. meg elment melózni. engem meg várt egy jó kis meglepetés... a nappali egy részét ellepték a hangyák. a hétvégi buli után elfelejtettük levinni a szemetet és egy nap alatt jöttek is rá a kis rohadékok. hú, de ideges lettem. nem elég az utazás, még ez is. pedig egy nyaralás után így is van dolog bőven, plusz ebédet is kellett gyártani.
de megoldottam. lett ebéd, miközben kivettem a gyerekeket a kádból, takarítottam, megágyaztam, altattam.
egyébként meg még nem pihentem ki a hétvégét, úgyh legszívesebben punnyadnék egész nap.

szerdán történt

délutáni alvás után összekaptuk magukat a gyerekekkel és elindultunk meglátogatni a dédszülőket. alig mentünk 20 métert, amikor Ádi és Virág megbotlott és orra estek. nagyon szerencsétlen helyzet volt, mert fogták egymás kezét és Ádi másik kezében is volt egy csomag, így nem tudott kitámasztani a kezével, hanem egy az egyben pofára esett. Virág szerencsére "csak" a térdét horzsolta le. én mögöttük mentem Simonnal, hallottam, h Ádi nagyon rázendít, majd megfordult, de nem láttam semmit, mert tenyerével eltakarta a száját. aztán elvette és ömlött a vér. gyorsan belenéztem a szájába, mozgott a felső metszőfoga, áááááááá. irány a fogászat. még jó, h Anya is jött velünk, úgyh én ölbe kaptam Ádit és nyomás, az ikrek meg jöttek utánunk Nagyival. gyorsan lemostuk a száját, 5 perc után elállt a vérzés, de nagyon megijedt, amikor mondtam, h el kell menni orvoshoz. miután bementünk a doktorbácsihoz, megnyugodott, nagyon bátran viselkedett. (utána kérdeztem, h mitől fél a legjobban. azt mondta, h attól, h nem leszel ott velem a kórházban.
kiderült, h nem veszíti el a fogát "csak" kimozdult a helyéről, az erős vérzés inkább amiatt volt, h durván kicsattant a felső ajka, de azt se kellett végül összevarrni. lefertőtlenítették és egyelőre nincs mit tenni. minden evés után kamillával kell öblögetni és másfél hétig nem haraphat.
szegénykémnek mindig a foga bánja. egy éve a másik metszőfogára esett, az el is szürkült már, most meg a másik, egészséges fog :((((

Lenny

június 15-én elérkezett a koncert napja. sosem voltam igaz nagy koncerten, max. amolyan szórakozóhelyes 50 ember csápol bulikon voltam. ehhez képest most sem voltam besózva, nem hallgattuk előző napokban az albumait.
este vacsoráztatás és fürdetés közben gyorsan átöltöztem, egy kis smink és indulás. az előzenekar már játszott, mikor elfoglaltuk a helyünket. pár szám után szüneteltek, aztán jött egy másik előzenekar. az elég béna volt, úgyh unalmunkban néztük, hogyan telik meg a csarnok. az előzenekarok nem igazán hangoltak rá a koncert feelingre, annál inkább a színpad, miután lehúzták a lepleket a hangszerekről. volt idő gyönyörködni, mert utána még 30-40 percig állítgatták a hangtechnikát. aztán 9 óra 5-kor sötét lett és bekapcsolták a fényeket. engem már az is lenyűgözött, az utána következő show pedig...
még most is itt van előttem a kezdés. a zenekar tagjai még félhomályban elfoglalták a helyüket, elindult a zene, villogott minden, káprázott a szemem és Lenny elindult a lépcsőn a színpadra. a szöveg kezdetére ért a mikrofonhoz, majd pár sor után levette a napszemüvegét, a közönség meg robbant.
profin összeállított show-t láthattunk, tökéletes látvány, tökéletes hangosítás, tökéletes zene.
tartottam tőle, h az eddigi koncerteknél tapasztalt "ez bizony nem olyan, mint otthon a cd-n" hangzás lesz, ehelyett alig volt különbség, de az élő hang még néhány lapáttal rátesz az élményre.
a koncert első felében néhány ismertebb sláger és sok szám volt a legújabb albumról, a második részben pedig egymást követték a nagy slágerek.
a buli szépe lassan indult be, kicsit noszogatni kellett a közönséget, h tapsoljon, csápoljon, de aztán már ment az ugrálás, éneklés. fura volt ülve végignézni, végig járt a lábunk, de vmiért most nem volt meg bennem a késztetés, h lemenjek a dühöngőbe.
a koncert elején jókat vigyorogtam Lenny tánckultúráján és ámultam a számomra különc viselkedésén. igazi showman és nagyon szimpatikus sztár, aki annyira dobta az arcát, amennyire egy ekkora sztártól elvárnám. több mint két órás koncertet adtak, fél órás ráadással. (és nem tettek különbséget a hely és a nézőszám miatt. ezzel nem a vidéket akarom degradálni, de tényleg hihetetlen, h egy évvel a fővárosi koncert után igent mondtak a debreceni fellépésre és igazán színvonalas koncertet adtak. sőt! még meg is köszönték a közönségnek, h ebben a nehéz gazdasági helyzetben is költöttek arra, h meghallgassák. Ők pedig kitettek magukért.)
és hogy még fokozzam az ömlengést, nálam a csúcs az I'll Be Waiting volt, amit zongorán adott elő. Ezt be is teszem ide:





A Let Love Rule is nagyon ott volt a közönségénekeltetéssel és a zárószám (Are You Gonna Go My Way), igazi reszelős rock 'n' roll volt és úgy felpörgetett miket, h muszáj volt elmenni még kajálni egyet éjfél körül, mert aludni úgysem tudtunk volna :)
óóóó, tudnám még sorolni. végül csak annyi, h ha Lenny jön, akkor mi remény szerint újra megyünk.
Köszönjük Lenny!

XXX

A képet itt találtam. Nézelődjetek, nagyon jó képek!!!

Virág megállapítása

A filúk nem lánok. A lánok lánok. :))))

mi van a táskámban

húúú, nem is tudom, mikor kaptam ezt a "feladatot". sokszor eszembe jutott, de sosem volt hozzá kedvem. de amikor legutóbb étteremben voltunk és zsebkendő helyett egy kisgatyát sikerült előhúznom, eldöntöttem, h csak azért is megírom. nagyon kellett röhögnöm az éttermes sztorin. jellemző, h a táskám tartalmának fele a gyerekekhez kötődik. persze sosincs időm rendesen kiselejtezni a táskát, így ha sietünk, csak kidobom, amit épp nem oda illőnek találok, de csak felületesen :)

szóval két táskát használok rendszeresen. télen a hátizsákomat, nyáron egy válltáskát.
táska kiborít, lásuk: tárca, ami tartalmazza a személyes iratokat, mindenféle vevőkártya, bérlet, jegyek, fényképek. telefon, kulcsok, zsebkendő, rágó, szőlőzsír, napszemüveg tokban, piperés táska, amit nemrég találtam egy turiban és azóta jön velem mindenhová (amíg nem volt, a táska alján kószált a szemceruza, szemöldökcsipesz, kistükör, fésű, körömcsipesz. most kiegészítettem néhány sminkes cuccal, fülbevalókkal és Virág csatjaival :))
van még itt toll, mp3 lejátszó, Budapest zsebtérkép, kiskanál, szívószál, hátha szükség lesz rá :)
nem szokott benne lenni, de most itt lapul egy idei calzedonia katalógus. ha nem hordhatok bikinit, legalább a nyálamat csorgatom :)

(a hátizsákban pedig jegyzetfüzet, tavalyi zsebnaptár, gyerekek orvosi kiskönyvei, kézkrém, körömlakk.)

és hogy miért volt nálam egy kisgatya?? május 25-én elkezdtük a szobatisztaság projektet másodszor is :) de erről majd egy újabb bejegyzésben írok.

Ádi

Simon

Virág

adrenalin

izomlázam van, de rendesen. pedig nem voltam lent mostanában a konditeremben. mindezt "passzív sportolással" sikerült elérni. S. többször felajánlotta már, h elvisz egy körre a motorjával (böhöm nagy dög, ezer köbcentis sportmotor). érdekelt is, meg féltem is, mint állat. na tegnap mégis rávett, úgyh bukó, dzseki fel, és indulás. már az első száz méteren feltettem magamnak a kérdést, h elment e az eszem és reménykedtem, h fönt maradok a motoron. feszítettem minden izmomat, és nem bírtam megszólalni sem egy ideig. öt perc után azért kezdtem megszokni azt a furcsa libegést.(egyénként elég érzékeny vagyok a labilis mozgásokra. pl. a vidámpark nekem mindig is "büntetés" volt, mert az is tele van ilyen furán mozgó gépekkel)
a gyorsítás, a fékezés és a kanyarodás viszont tényleg félelmetes. kanyarnál minden porcikám tiltakozott a bedőlés ellen, ezért állandóan ellentartottam, de a végére már kezdtem bízni, h nem fogunk felborulni. állítólag alig dőlt a gép, én meg úgy éreztem, h mindjárt leér a térdünk :)))) és a sebességet is rosszul érzékeltem. 80 körül mentünk leggyorsabban, én azt kb. 110-120-nak éreztem.
örültem mikor megérkeztünk, ugyanakkor iszonyat izgalmas is volt, dolgozott az adrenalin.
aztán T. is elment egy körre. mikor visszaértek, Ő is hasonlóképpen nyilatkozott. ők azért gyorsultak egyet, brrrrr.
hazafelé az autóban is a közös élményről beszélgettünk :)

Ádi mondta

egyik reggel az autóban mondta az apjának: " Apa, nekem az ovi a dolgozóm."
bizony, nem ám szórakozásból jár oda, hanem komoly hivatásnak tartja :)))

a héten történt

mivel T. hugicám is visszajött velünk, hétfő este mondta, h nyugodtan menjünk el altatás után vhová. így miután letettük a gyerekeket elmentünk sétálni a bevárosba, a Váci utcára és környékére. tisztára olyan érzésünk volt, mintha külföldön nyaralnánk. és szégyen, nem szégyen, de odakeveredtünk a Bazilika előtti térre, és csak ámultunk, h milyen szép és hogy még sosem jártunk ott. vettünk csavaros fagyit a mekiben és andalogtunk egy órácskát. menyivel jobba értékelem most az ilyen kiruccanásokat, hisz olyan jól esik, ha vki felajánlja, h elmehetünk kettesben.
szerdán a szomszédba voltunk hivatalosak vacsorára. mennyei hamburgert készítettek, utána meg hajnalig sörözgettünk, a fiúk még meccset is néztek.
csütörtök este T. hugicám diplomamunkáját finiseltük éjszakába nyúlóan és másnap sikerült beköttetnie. mostmár nincs visszaút, jöhet az államvizsga.
tegnap délután pedig újra kimenőt kaptunk. a két hugicám elvállalták, h le is fektetik a gyerkőcöket, menjünk és lazázzunk egy kicsit.
(miért érzem azt, h már-már bicskanyitogató, amiket írok, pedig három gyerekünk van és mégis ennyit sikerül kimozdulnunk. mint már írtam, nagyon hálás vagyok, h megadatik ez nekünk, hogy ilyen családjaink vannak.)
szóval nézelődtünk kicsit, vettünk biciklis sisakokat és kaptam egy kosarat is a biciklimre. aztán megéztük a moziban az Angyalok és démonok c. filmet (köszi M. az ajánlást, amit a blogodban olvastam. pár hete még azt mondtam, h nem érdekel ez a film, most meg azt mondom, h ezt kár lett volna kihagyni, mert nagyon-nagyon tetszett!) mozi után hívtak a lányok, h a gyerekek már alszanak (fél 9-kor!!!) úgyh nyugodtan menjünk még bárhová. így beültünk a kedvenc éttermünkbe egy könnyű vacsorára :)

vegyük fel a fonalat

lassan vége ennek a hónapnak is, és rengeteg dolog történt az elmúlt hetekben is. ott jártam, h az ikrek elmentek nyaralni. másnap reggel bementem T-vel a belvárosba, vettem bérletet, feladtam az adóbevallást és komótosan megreggeliztem a mekiben. majd hazajöttem és nekiestem a lakásnak.
végre alaposan port töröltem, pókhálótlanítottam.leszedegettem és rendberaktam a polcokat,többek között az összes játékos dobozt. ablakokat tisztítottam, illetve lemostam a tükrös felületeket, amiből van bőven és talán az dobott a legtöbbet a tisztaságérzeten. kitisztítottam a kádat a fürdőben. a konyhabútort és a konyhacsempét lemostam (ez volt a legfárasztóbb és leghosszadalmasabb, nem véletlen, h húzom már egy ideje. még a konyhai lámpabúrát is lemostam :) T. hugicám pedig rengeteget segített a takarításban.
Ádit hétfőre még itthon tartottam, h kipihenje a háromnapos lázat.
kedden T. hugicámmal együtt mentünk az anyák napi ünnepségre. sajnos Ádi épp érkezésünk előtt burkolt egy nagyot és kicsattant a szája. volt nagy bömbölés és rögtön kitalálta, h ő bizony nem akar ottmaradni, fáradt és menjünk haza. vígasztalni próbáltam, lemostuk az arcát, itattam, aztán kértem, h menjen oda a többiekhez, mert szeretném megnézni, h mivel készültek. (egész héten nagyon várta az ünnepséget) sajnos hajthatatlan volt, mindenképp az ölemben akart maradni. közben a csoport majd' fele is rákezdett kisebb nagyobb hisztire, egyre több gyerek kezdett sírni. szegény óvónőket úgy sajnáltam, mert bizonygatták, h délelőtt nagyon ügyesen előadták a műsort. úgy látszik, h ez az alvás utáni időpont a kiscsoportban még érzékeny időszak. a csoport fele előadta a műsort, ami nagyon aranyos volt, de tényleg csalódott voltam, h nem láthattam Ádit is köztük. persze a műsor felétől már Ő is énekelt halkan az ölemben. az ünnepség végén kaptunk egy szál rózsát és egy sk kerámia szív nyakláncot :)
szerdán ebédre bementem T-hez a munkahely közelébe és együtt ebédeltünk,aztán T. hugicámmal elmentünk shoppingolni. vettem egy nagy fehér kalapot nyárra :) este jött D. hugicám is, mert másnap reggel mentünk turizni hármasban. majdnem három órát voltunk a turiban és szuper dolgokat találtunk. jó kis buli volt.
péntek reggel elindultunk a szülőkhöz. már nagyon hiányoztak a kicsik mindannyiónknak. olyan sokat változtak egy hét alatt is. sokkal ügyesebben, tisztábban beszéltek, a nyaralást is élvezték. nagyon megnyugtató tudni, h jó helyen vannak, jól érzik magukat. és különösen jól esett, h felajánlották a szülők, h elviszik őket, h tudjunk pihenni, vagy épp haladni az elmaradt dolgainkkal.
szombaton átmentünk B-be és este kimentünk megnézni, h hogyan gyakorolnak P. öcsémék a másnapi fellépésre. Ádi tisztára be volt zsongva, mindenképp meg akarta nézni őket, pedig csak sötétedés után mehettünk, mert csak akkor látványos. (P. és haverjai tűzzsonglőrök. szeretek velük dicsekedni, mert nagyon ügyesek és nagyon látványos az előadásuk. majd megpróbálok ide is beszúrni egy videót róluk) sajnos a másnapi fellépést nem tudtuk megnézni, mert vissza kellet jönnünk Pestre.

templomban

mivel az autót most nem annyira hagynánk utcán, busszal mentünk templomba, méghozzá az ikrekkel, kár, h csak az egyik biciklin van gyerekülés, különben bicikliztünk volna, így viszont maradt a bkv. Ádi nagyon sajnálta, h ki kell hagynia a gyerekórát, de Keresztmamával rengeteget énekeltek :)
dilemmáztam, h maradjak e ott a gyerekjátszóban az ikrekkel, mert a múltkor eléggé zokon vették, h ott maradtak nélkülünk, de aztán megbeszéltük Velük, h nemsokára jövünk értük, addig meg ott a sok-sok gyerek és izgalmas játék. és úgy örülök, h így döntöttünk, mert azt mondták, amikor mentünk értük, h ég és föld volt a múltkori alkalomhoz képest.
kár, h a rengeteg betegeskedés miatt szinte alig tudtak jönni a játszóházba, pedig jó lenne, ha beszoknának.
hazafelé persze eléggé kókadtak, így a nyakunkba ültetve sétáltunk a buszhoz :)
most meg elmentek nyaralni, h kicsit ki tudjuk pihenni az utóbbi pár napot-éjszakázást. nagyon hálásak vagyunk, h a szüleink ílyen figyelmesek és felajánlják a segítségüket. enélkül nagyon nehezen menne.

rejtélyes betegségek

a hétfői konditermezés után kedd este is lementünk R-val. erősebb fokozaton és kicsit tovább tekertem. jól esett mozogni. másnap viszont elkezdett fájni a mellkasom, ami nem akart múlni. ráadásul Ádi reggel lázasan ébredt, ami kissé hidegzuhanyként ért, hisz így borult a napi rutin. adott három gyerek: az egyik a betegség miatt nyűgös, a másik kettő meg azért, mert kevesebbet kap belőlem, mint amit megszokott. persze ebéd se volt és kimenni se tudtunk. és mindez még mindig nem téma, de Ádi a délutáni alvásból igen kókadtan kelt. gyors lázmérés, amit végig se vártuk, mert 3 perc után a higanyszál már 40.1-nél járt. gyors telefon T-nek, h ha tud, akkor száguldjon haza. kúp+hűtőfürdő. szegénykém az ikreket is felvisította.
innentől persze nem nagyon ment a láz 38 alá. doktornénivel telefonos konzultáció után a kivárás mellett döntöttünk, mert semmi (!) egyéb tünet nem volt.
este én is ramatyabbul lettem, a mellkas szorítás mellé zsibbadt a karom is, úgyh rákerestem a neten és ezt találtam gastrooesophagealis reflux, ami erős fizikai terhelés esetén is jelentkezhet. no akkor kicsit megnyugodtam, mert ez a mellkasszorítás annyira nem mókás és az ember mindig rosszra gondol. mindenesetre arra jó volt, h tisztában legyek azzal, h ha nyáron napi 30-40 km-t szeretnék tekerni naponta egy hétig, akkor tényleg el kell kezdeni a felkészülést, méghozzá szigorúan fokozatosan bevezetve a terhelést.
de vissza Ádihoz. főhadiszállását áthelyeztük a mi ágyunkba, h szemmel tudjuk tartani. éjszaka is ment a vizes borogatás, nurofen, illetve kúp felváltva.
csütörtökön teljesen jókedvű volt, délelőtt pörgött, sehogy nem lehetett rávenni a pihenésre, pedig 39.3 volt a láza. délutánra persze megint lett 39.9, úgyh T. elvitte orvoshoz, ahol a lázcsillapításon kívül nem tudtak mást tanácsolni.
a pénteket már szinte végig aludta, ekkor már gyanakodtam a három napos lázra.
még szombaton is volt láza, de már nem 39 fölötti, mára pedig pici hőemelkedés maradt és mintha lennének kiütések.
egész héten azon izgult, h kedden lesz az anyák napi ünnepség az oviban és azon ott lehessünk :)
holnap még itthon pihen, aztán ha minden rendben, akkor kedden mehet.
kíváncsi vagyok, h az ikreken is átmegy e, miután ezt vírus okozza és kb. 10 nap a lappangási idő...

beavatás

pénteken ünnepélyesen kipróbáltam a biciklimet. tutira nagyon jó barátok leszünk. szoknunk kell még egymást rendesen, de nagyon örülök, h végül is ezt választottam. heteken keresztül böngésztem, de ez mindegyiknél jobban tetszett.
persze amikor először megláttam élőben, a 28-as kerekeket, háááááát durva. először menni vele is igen fura érzés, de hamar megszoktam.
az autónknak bekrepált az egyik ablaka, így döntenünk kellett, h hogyan jutunk el a péntek esti páros körre. és a büdös busz helyett inkább a biciklizést választottuk. szinte végig van bicikliút, úgyh nagyon jó választás volt.
hazafelé az Andrássy úton jöttünk. hát az nagyon hangulatos volt. T. szerint nagyon arisztokratikus látványt nyújtottunk, én és a bicaj :)))
itt a környékünkön meg hárs és bodza illat kísért végig az út mellett. minden este menni kéne egy kört :)
szombaton pedig kipróbáltam, milyen gyereket vinni biciklivel. Virággal nagyon jól szórakoztunk. nem is olyan nehéz, mint gondoltam. a héten be kellene szerezni a másik ülést is.

bicaj tulajdonos lettem

egy hete bújom a guglit, h megtaláljam álmaim biciklijét és abból is a legolcsóbbat. ma végre körbetelefonálgattam, emileztem a kedvencekbe mentett linkeket és délután nyélbe is ütöttük az üzletet. annyira, h végre sikerült. a múlt héten az "orrunk előtt" vitték el, pontosabban előző nap vette meg vki a kinézett példányt. de közben találtam még olcsóbbat, úgyh kiráááááályság!
gyönyörűséges. össze kell majd szoknunk, mert méretes bicaj, de remélem sokáig boldogítjuk majd egymást. íme:



és el is kezdhetem a felkészülést a nyári biciklitúrára. no meg mehetünk végre ötösben biciklizni.
ma este el is kezdtem az erőnléti edzést. délután összebeszéltünk a szomszédasszonnyal, h menjünk már le a konditerembe altatás után. egyedül egyikünk sem menne, de így akár rendszeressé is válhatna. negyed órát bicikliztünk, még egy negyed órát futottunk/ellipsziseztünk. jó volt. nem fáradtam el, de nem is volt célom most elsőre. és közben jót beszélgettünk, akkor meg ugye repül az idő.

kreszpálya a nappaliban

egy nappal a biciklivásárlás után Simon megtanult biciklizni. történt ugyanis, h Ádi beteg lett, így szerdán már nem ment oviba. mivel ki nem mehettünk, a lakást alakítottuk át kreszpályává. a bejárattól az erkély ajtóig jó hosszú kifutó van, így egész sokat tudták gyakorolni a mozdulatot. Simonnak egy délelőtt alatt rögzült, a hét többi napján pedig tökéletesítette a technikát, megtanult kanyarodni és megfordulni. csúúúúúúcs egy kis pasi :) és büszkén mondogatja, h "én már tudok biciklizni, Virág nem tud."
Ádinak meg meg se kottyan, h 12-esről 16-os bicóra váltott. ha megszokja, akkor jöhet a kétkerekes projekt.
Virágnak is ici-pici hiányzik már, h totál egyedül menjen, csak sokszor megszivatja magát a kontrafékkel.

lány dolgok

Virág a színek közül először a lilát és a rózsaszínt jegyezte meg. vajon miért?
ha lát vmi rózsaszínű dolgot, rögtön megjegyzi, h ez a Virágé, ez az enyém.
a múltkor vettem neki 7 színes bugyit, kibontotta a csomagot, kivette belőle a rózsaszínt és a lilát, a többit meg eltolta :)))
tegnap megvettük a bicikliket, azóta minden második szava: "csocsanin bicikli" :D

Simon úgy döntött...

hogy tud pedálozni, hétvégén a háromkerekű mini biciklin tanulgatta, ma pedig itthon jött ment a traktorral teljesen szabályosan, pedállal hajtva. szerintem a bicóval sem lesz sok gond :)

egészségesen

csak akkor ettem egészségesen tudatosan, amikor muszáj volt. történetesen a terhességi diabétesz hónapjai alatt.
most sem azért teszem, h egészségesebb legyek, ez csak a mellékhatása lehet :)
Apósom "megfertőzött" a csíraevéssel, így egy héten többször is eszek az általa készített retekcsírából. azért eszem, mert nagyon finom, pedig először meg sem akartam kóstolni, de az íze pont olyan, mint a reteké és olyan jó az a kis pikáns csípős íz.
aztá rászoktunk arra is, h midig legyen itthon jégsaláta, amit beledobhatunk a szendvicsbe, vagy összetépjük, vágunk hozzá még pár féle zöldséget és nyakon öntjük a nemrég felfedezett citromos salátaolajjal.
no és a tonhal. többször kéne ennünk. Párizs óta tényleg gyakrabban készítünk tonhalas szendvicset, mert ott az volt a kedvenc kajánk.
a tormát is nagyon megszerettem, illetve újra eszembe jutott, h mennyire szeretem a céklát.

sajnos teszek bőven az egészségem ellen is, mert sok édes kaját eszem, egyre több kávét iszom. teszem ezt rendszertelenül és mindennek a tetejébe nagyon kevés folyadékot iszom :(

Loleláj

ahogy Virág mondja :) múlt héten befejeztem, végignéztem. nagyon tetszett, kicsit szomorú vagyok, h ennyi volt és biztos végig fogom még nézni párszor.
mstmár lehet téykedni alvásidőben, eddig ez volt a program, jó kis kikapcsolódás. amikor Virág felébredt -Ő ébred hamarabb-, bebújt az ölembe és együtt befejeztük a megkezdett részt. nagyon tetszett neki Loleláj :)

bringa

bicikli vásárlási lázban égünk. lassan Simon és Virág is elkezdheti a tekerős pályafutását és nekem sincs. a nyáron körbebicikliznénk a Balatont, de arra nem ártana edzeni kicsit. a neten már kinéztem, most jön a személyes találkozás. izgulok, vajon élőben is olyan szép?! :)

Anyák napjára

Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.

Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.

Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.

nyelvújító

épp azt beszéljük meg T-vel, h kölcsönadjuk az etetőszékeket. gyerekeink játék közben persze hegyezik a fülüket, még ha nem is látszik. és "hallgatózásban" Simon a legprofibb, így ez alkalommal is hirtelen szól közbe, felháborodott hangon: "nem szabad, ez az ENYÉNK!!!" :-)

koncert

júniusban megyünk Lenny Kravitz koncertre. tavaly is akartunk, épp a házassági évfordulónk napján volt, de inkább a Sógi és Sóga eljegyzését választottuk :)
most pedig T. szülei leptek meg a jegyekkel a szülinapomra.
nagyon örülök :))))

múlt héten..

múlt héten az ikrekkel tettünk egy rövid kirándulást a KIKA-ba, mert ajándékot kellett keresnem. babakocsival mentünk (már alig használjuk, de most muszáj volt, mert nekik nem igazán sétatáv).
gyorsan szétnéztem a földszinten, aztán felmentünk az emeletre és kiszállhattak sétálni. persze a gyerek bútor részleget nagyon élvezték, csúszdáztak, bújócskáztak.
én megjutalmaztam magam egy ebéddel a szülinapom alkalmából, amit persze nem igazán hagytak nyugodtan elfogyasztani..
végig ügyesek voltak, jó volt kiruccanni.
és persze nincs szülinap betegség nélkül. pedig már reménykedtem hét elején, de újra visszajött a nátha, ráadásul én is kaptam belőle, úgyh kissé zsongott a fejem.
T. és Ádi hoztak egy nagy csokor virágot és kaptam egy csomó fényképet. ugyanis sosem hívjuk elő az általunk készített képeket, pedig tervezzük, h beborítjuk a falat a legjobbakkal. most aztán van mit kitenni :)

Simon és a szabályok

este Simon mindenképp azt szerette volna, h én meséljek. beszaladtam a szobába, lekaptam a farmerem és lefeküdtem a matracra. erre Simon felszólító módban: "Bugyiban NEM alszunk!" kérdem én: "akkor miben?" erre Ő: "nadrágban" :))))

hármasban

tegnap este vacsora közben kérdeztem Ádit, h nem furcsa e, h csak hármasban vagyunk. erre Ő: "nem furcsa, jó!" :)
kíváncsi vagyok, mikor kezdenek el hiányozni Neki az ikrek, mert mostanában igencsak össze vannak nőve. este már nehezményezte is, h egyedül van a szobájukban és így nem tud elaludni..

ma reggel hármasban mentünk oviba. jövőre ilyenkor pedig minden reggel öten indulunk útnak. na az lesz még szép kis reggeli készülődés.. :)

pörgős hét

tegnap este jöttünk haza a családlátogatásból hármasban. az ikrek maradtak egy kicsit nyaralni Nagyiéknál, én meg addig próbálom elintézni a felgyűlt tennivalókat.
tegnap este listát írtam, azokról, amiket ma el kell intézni, majd egész délelőtt telefonálgattam. megbeszéltem a hétre néhány gyors találkozót is, és a munkahelyre is benézek.
jó lenne kicsit láblógatni is, de ez a pár nap már megint nem azért van. már az is óriási könnyebbség, h egy gyereket kell terelgetni, aki napközben ráadásul oviban van.
ma meg is csináltattam a kismama bérletet, h minél gyorsabban jussak el ide-oda.

bugyis próba

a délutáni alvás után Virág bugyit kapott, úgy mentünk le a játszóra. egy bő órát voltunk lent, és hazafelé a lépcsőn csorgott be. lecseréltük egy szárazra és megint bírt egy bő fél órát. közben néha ráült bilire, de nem volt eredmény.
lehet, h erőltetésnek tűnik, de pár napot szeretném próbálgatni, h mit szól hozzá. szívesen vette föl délután és a baleset után sem akart inkább pelust.
Simont nem izgatta, h Ő nem kapott. egyszerre csak egy gyerekkel kísérletezek.
annyira szuper ez a meleg idő, h ki kell használni és legalább elindulni az úton. nyáron mindenképp el kell kezdenünk, ha januártól szeretnénk elkezdeni az ovit. márpedig szeretnénk.
Simon meg a fürdés előtt, a fellépőről pisilt a wc-be :-) nagyon büszke volt.
bízom benne, h Ádi is bíztatja majd Őket. annyira jóban vannak most, nagyon atyáskodó lett az ikrekkel, különösen hugicát védelmezi.

grillezés, fondue, vízipipa

tegnap este a pörgős nap után kiköltöztünk az erkélyre és kipróbáltuk az elektromos grillünket és a karácsonyra kapott fondue szettet. kiraktam pár gyertyát, Laci bepácolta a husokat, Dóri finom salátát készített, T. pedig elkészítette a sajtszószt. húúúúú, de szuper vacsora kerekedett. csak ettük és ettünk szép komótosan, a fiúk boroztak, én megittam pár pohárka Bailey's-t. kaja után Dóri elkészítette a pipát és duma közben elpöfékeltük.
tökéletes este volt. idén most ültünk ki először. finom meleg este volt, nyugalom, jó kaják, piák.
egy gubanc akadt csak, a grillsütő bemondta az unalmast a végefelé :( mehetünk reklamálni..
annyira szuper, h beindul a "nyári szezon". tegnap már majdnem olyan volt, mintha egy családi ház teraszán üldögéltünk volna :)))))

alvós kuckó

délutánra Dórit és Lacit vártuk. rendeltünk pizzát. délután a fiúk elvitték a három gyerkőcöt a vasúttörténeti parkba, mi meg nekiestünk a lakás kitakarításának - ablakpucolás, függönymosás, ruhaátszortírozás, kabátmosás.
átrendeztem a gyerekszobát is. történt ugyanis, h péntek este ment a szokásos elalvás előtti őrület. mondtuk a gyerekeknek, h nincs kimászkálás, alvás van. 10 körül mentem betakarni a gyerekeket. eléggé meglepődtem, amikor üresen találtam Virág ágyát, majd a Simonét is. Ádi ágyához lépve pedig majdnem felröhögtem. Ádi középen, az ikrek két oldalról hozzábújva aludtak az egyszemélyes ágyban. végül átpakoltuk a kicsiket, nehogy gond legyen a szűkös helyen.
szóval betelepítettem a kihúzható ágyunk nagy szivacsát az egyik sarokba és ott alszanak most együtt hárman. néha van csetepaté, de nagyon élvezik. miután a kicsik elég gyakran járnak át hozzánk éjszaka, h bújjanak, talán ez a fajta együttalvás segít majd a dolgon.

mi lányok

délelőtt elvittem Virágot bevásárolni. nagyon élvezte, h mi ketten elmegyünk buszozni, mászkálni. amíg bírta, jött gyalog, aztán betettem a hátizsákba, ott meg jól elnézelődött, kommentálta a világot.
először megnéztünk a H&M-be és vettünk róóóóózsaszínű cicás kalapot, hajráfot és kulacsot. Virág minden rózsaszínű és cicás dolgot elhozott volna :)) no meg én is. annyira élvezem, amikor mindenféle csini kelléket vehetek Neki, vagy a fiúknak.
majd bementünk a hipermarketbe és bevásároltunk. vettünk rózsaszínű bugyikat is, készülődve a lassan induló projektre :-)
a pénztár mellett állt egy barbie hintó, amibe pénzt lehet, dobni és mozog. utálom az ilyen lenyúlós dolgokat, sosem dobok ilyenbe pénzt, de beszállhatnak. hát Virág meg volt érte vadulva, nagyon tetszett neki, no meg a maci formájú fagyi automata.
amikor végeztünk, a fiúk értünk jöttek. otthon gyors ebéd a gyerekeknek és fektetés.

állatkert

T. ma hajnalban elutazott. Ádi nem ment oviba, mert nem tudtuk megoldani, h el tudjam vinni és haza tudjam hozni. viszont kitaláltam, h kihasználhatnánk a hamarosan lejáró állatkerti kuponjainkat. megszerveztem Nagyit kísérőnek és reggel, miután megérkezett, elindultunk kirándulni a három gyerkőccel. szép kis menet voltunk. Fiúk motorral, Virág a kis babakocsiban, hátamon a gyerekhordó hátizsák, ha Simon elfáradna.
a gyerekek jól bírták a strapát, jöttek-mentek egész délelőtt. láttunk fókashow-t, mindhárom kölök felmászott a bagolyvár tornyába, ahonnan le se akartak jönni. nagyon élvezték. néha leültünk enni-inni. Ádival felmentünk a nagy szikla tetejére is és élveztük a kilátást, megkerestük az utcát is, ahol lakunk :) a végén még játszótereztek is egyet, Ádi a kötélmászókán kismajmot játszott bátran, ügyesen.három körül értünk haza, jól elfáradva. persze alvás nem nagyon ment, mert hazafelé a kicsik bekókadtak, itthon meg felpörögtek.
Ádival délután még elintéztük a bevásárlást, vettünk színes kartonokat a gyerekszoba dekorációjához, holnap meg kellene csinálni.
gyönyörű idő volt ma, végre jön az állandó jó idő, illatos, friss tavasz. zöld, virágok, napfény. az óraállításnak hála tovább van világos, kezdődik az udvar szezon és várom már a teraszon ücsörgős estéket is. és ma végre kint teregettem :)))
újra tele vagyok élettel, vége a depis évkezdésnek.

A kabát és egyebek

Ma hirtelen felindulásból vettem egy szuperszexi bőrkabátot. lehet, h nem is az, de nekem igen :) múlt héten próbáltam egy csinos mustársárgát, de aztán otthagytam, h még alszom rá egyet. közben megtetszett ez a másik fazon és ma megláttam és beleszerettem.
végre itt a tavasz és lesz egy menő tavaszi bőrdzsekim. fel vagyok dobva :)))

reggel elindultunk az Állatkertbe. parkolóhely keresés közben megláttuk a pénztár előtt várakozó félmillió embert, majd megfutamodtunk. Budakesziig meg sem álltunk. a Vadasparkban is sokan voltak, de valahogy mégis jobb volt. persze nem tudom, milyen lett volna az állatkertben, de büszke voltam magunkra, h pár perc alatt átvariáltuk a napot és az úticélt. rögtönöztünk még egy párat a nap folyamán. a vadaspark után elmentünk ebédelni, majd cipőt keresni a kölköknek. az ikrek mérete hiánycikk, vagy nem tudom mi van, de tele van a polc a megmaradt téli cipőkkel, illetve szandálokkal :(

na megyek, vár a hímzés meg Stars Hollow :)))))))))))

mei tai illetve háti hordozó

lehet, h őrültség, de annyira szeretnék ilyet. kár, h nem olvastam erről akkor, amikor még kisebbek voltak. a kendőnél egyszerűbbnek tűnik, pedig nekem azzal sincs gondom és nagyon szerettem.
lehet, h varrok egyet :)

tömegközlekedés

a múlt héten próbálgatuk az ikrekkel a tömegközlekedést. egyedül nem indulok el Velük, de volt segítségem, így többször is felkerekedtünk.
szerdán vendégségbe mentünk és mivel azon a környéken parkolni elég nehézkes, mentünk busszal. nem kellett átszállni, de eléggé csúcsban indultunk. Ádi motorral, Simon hátizsákban, Virág kendőben. jóóóól megbámultak mindenhol. a három motorral gyorsabbak lettek volna, de utálok motorral tömegközlekedni, mert nem tudok kapaszkodni, úgyh maradt a háton cipelés. jól ment minden. a vendégségben meg jól felpörögtek a gyerkőcök. 8-ra értünk haza, gyors zuhany, altatni szinte nem is kellett.

csütörtökön pedig elmentünk megvenni a T. ajándékát a Déli pályaudvarhoz. buszoztunk, metróztunk, villamosoztunk. Simon itthon azt morogta az orra alatt: "nem akarok", de a helyszínen nem volt gond, csak kicsit ráncolta a szemöldökét. a sport babakocsival és a hátizsákkal mentünk a gyorsabb haladás érdekében, de néha kiszálltak sétálni. Simon nagyon élvezte a mozgólépcsőt. mivel autóm nincs és a közeljövőben sem lesz, tavasztól szeretném gyakorolni a tömegközlekedést a két kisebbel, mert jó lenne mozgolódni, úgy, mint Ádival anno.
hazafelé mindkét gyerek bealudt, Virág kikönyökölt a hátizsákból. elég vicces látvány volt.

házavatós hétvége

szombaton ebéd után indultunk régi szomszédainkhoz, h megnézzük az új otthonukat.
Ádi nagyon be volt zsongva egész héten, várta a nagy találkozást a legjobb barátjával. volt is nagy összeborulás. szinte a hangjukat sem hallottuk vasárnap délutánig.
a ház gyönyörű, tágas, napfényes. kényelmesen elvoltunk benne kilencen is. jó volt végre nyugodtan beszélgetni, sétálni. este ugyan csúfos elalvásba fulladt a felnőtt buli, de a gyerekek úgysem aludtak volna sokáig, így nem fájt annyira a reggel.
éjjel Ádi felébredt és irtózatosat sikított, mert nem tudta hogy hol van. úgy pattantam ki az ágyból, mint akit kilőttek, de szerencsére gyorsan megnyugodott. azért remélem a nyári nyaraltatásnál már nem lesz ilyen gond, mert nagyon tervezik a fiúk, h nyaralnak egymásnál :)
a két nagyfiú egész eltűrte már az ikreket. volt, h négyen hasaltak a vonatpálya körül és nagyokat kuncogtak. de jó lesz már, ha egy-két év múlva az összes gyerek együtt játszik. most azért még a legkisebb eléggé közellenség volt.. :)

március 16.

T 30 éves lett. sikerült a meglepetés, nem számított a tortára, az ajándéknak pedig nagyon örült. fürdésig játszott a három pasi az új távirányítós autóval :)))

a gyerekeknek is sikerült meglepetést szerezniük. pont az ünneplésre lázasodtak be. olyan kár, h Ádi egy-másfél heteket jár csak oviba, aztán jön egy újabb betegség. ma reggel 39.7-re ébredt szegénykém :((

alvótapasz

T-nak vettünk légzéskönnyítő tapaszt, hátha tényleg csökkenti a horkolást. Ádi egyik reggel meglátta rajta és kérdezte, h mire való. T. mondta, h ezzel könnyebben kap levegőt és jobban tud aludni.
másnap a délutáni alvásnál ment a szokásos cirkusz, h nem akar aludni. majd eszébe jutott a tapasz és hívta az apját. "Apa, hozzál olyan tapaszt az orromra, h tudjak aludni." :-)

túl a mélyponton

a múlt heti sztoriból még kimaradt, h T. is belázasodott csütörtök este, de reggelre jobban lett, így elment dolgozni. péntek estére viszont kidőlt és egész hétvégén nagyon ramatyul volt.
és h én se maradjak ki a jóból, vasárnap délre nekem is jött a hidegrázás, hőemelkedés, estére a láz. hétfőn jött a feketeleves, 39.4-re szökött föl a lázam, fájt mindenem. napközben sikerült valamennyire csillapítani, de 38.3 alá nem ment. estére úgy felment a lázam, h már mérni sem volt idő, mert hirtelen rámjött egy fura érzés, olyan "mindjárt elájulok". megrémültem, sírtam, közben irány a kád, hátha a hűtőfürdő használ. T-t megkértem, h maradjon mellettem, mert féltem, h tényleg elvesztem az eszméletem. persze a hűtőfürdő csak langyos fürdőig ment, nem bírtam tovább, az is nagyon hidegnek tűnt. aztán inkább vizes borogattam és aludtam reggelig.
reggel még mindig 38.5-re ébredtem, de délre már csak kis hőemelkedésem volt. Ádit elvitték a Nagyszülők, h tudjak pihenni, és Ádi is tudjon pörögni valakivel, mert Ő már majdnem teljesen gyógyult.
nagyon-nagyon régen voltam ilyen beteg, láz is csak alacsony volt évek óta. főiskolás koromban volt egy tüdőgyulladásom, amikor két hétig majd kipurcantam. no most ez a második helyezett.

betegszoba

fiúk ma is nagyon lázasak voltak. ment a vizes borogatás, meg a pátyolgatás. Virág meg nem bírta, h Ő már jobban van. délutánra újra belázasodott (pedig az antibiotikum szedés óta gyorsan javult)
még jó, h a fiúkat is most jött megnézni dokinéni. kaptak antibiot mindhárman, Virág újat, mert ez nem hat rendesen, hurrááá.
a nappaliban rendeztük be az ápolási központot, egy két méter szer két és fél méteres szivacson fetrengünk öten :) ami egyébként buli, kár, h közben beteg a család.

betegek

mostanra mind a három gyerek. Virág kezdte péntek este, hétvégén lázas volt, aztán hétfőn irány a doki, kapott gyógyszert, mára visszajött az étvágya és ugyanolyan huncut, mint szokott. erre tegnap este Ádi kezdett nyavalyogni, h semmi sem jó, itt fáj-ott fáj. lázmérés és nyertünk. egy újabb adag bacit. és persze éjjel Simon is fölsírt, forró volt a kis drága. ma még csak fetrengtünk, olvastunk, mesét néztünk, fotókat nézegettünk és közben próbáltam beléjük diktálni elegendő folyadékot.
11-re Ádinak 39 fokos láza lett. hűtőfürdő, ami helyett inkább vizes törölközős borogatást kért, majd beájult.
ma van három, egész embert követelő gyerekem, én meg próbálom tartani a frontot. a fiúk bújnának, Virág meg társaságot szeretne a játékhoz.
ebéd nincs, rendeltem pizzát és várom a délutánt.

szalma este

amolyan nőcis estét tartottam, mert T. haverokkal ünnepelt. elaltattam a gyerekeket, aztán leheveredtem a tv elé egy tábla csokival és indult a Gilmore girls maraton :)))3 rész után csináltam egy nagy tál pattogatott kukoricát is, aztán újabb 3 rész. vicces este volt.

szülinaposok

félek

mondogatja Simon mostanában minden erősebb, vagy hirtelen felhangzó zajra.
két hete otthon megijedt egy alacsonyabban szálló repülőtől (tényleg elég félelmetes hangja volt. mivel én épp Virággal voltam elfoglalva, megkértem Petit, a Simon keresztapját, h pátyolgassa már egy kicsit. ugrott is keresztapa nyakába, odabújt hozzá és 5 percig mozdulatlanul lapult. azóta többször is emlegette: félek..repcsi..Peti
fölöttünk felújítanak egy lakást és néha fúrnak. tegnap egész délelőtt a fenekemben voltak, és ha meghallották a fúrót, nagy bömbölésbe kezdtek és Apát hívogatták.
de már a centrifuga és a mosogatógép is félelmetes hangokat ad ki.
remélem hamar elmúlik ez a félős korszak, mert eddig nem volt gond, most vmiért irritálják a hangok.

bocsánatkérés

elég sokszor vesznek össze a gyerekeink. igyekszünk minden konfliktust úgy lezárni, h béküljenek ki a felet, kérjenek bocsánatot, simogassák, öleljék meg egymást, vagy adjanak puszit a harci sérülésre.
Virággal ülünk a kanapén. épp punnyad a lányom és közben a hajamat birizgálja (ez a mániája, h tekergeti a saját, vagy mások haját, és közben szopja az ujjait). egy idő után kezd fájni, mert önkéntelenül is húzza. én feljajdulok és erősebben rászólok, h hagyja abba, mert ez fáj nekem. erre alig hallhatóan motyog vmit többször is, de nekem csak pár perc múlva esik le, h azt mondta: bocsánat
miután rájöttem, össze-vissza puszilgattam, h milyen kis ügyes.

Ádi szöveg

múlt héten figyelmeztetésünk ellenére Ádi többször is leugrott magasról és egyszer kibicsaklott a bokája. nagyon sírt, én meg vigasztaltam, próbáltam lecsendesíteni, elterelni a figyelmét - gyorsan leültünk mesét olvasni..
aznap este odajön és azt mondja: Anya, mesélj már a fájós lábamnak!

folytatás

vasárnap már nehezebben, de azért korán keltünk. T-val elmentünk templomba, Dóri meg kért feladatokat, amit a távollétünkben folytathat.
ebédre értünk haza. ebéd után pedig jött a letisztázás. a gyerekszobából kipakoltunk minden nem oda való cuccot, az ott maradó dolgokat pedig rendszereztük, gyorsan kitakarítottunk, ágyat húztunk. a hálószobával folytattuk, onnan is kiraktunk minden lomot, szétszedtük az ágyat, kidobáltuk az ágy alá gyűjtött vackokat, visszapakoltuk azokat, amit csak itt tudunk tárolni. kitakarítottunk itt is, majd jött a horror. a mindenhonnan összegyűjtött dolgokat kellett szétválogatni. egyik része, használható, de nekünk már fölösleges dolgok, a számunkra is fontos dolgok, amik nem a helyükön voltak, de mostmár lett helyük, illetve a kidobásra ítélt cuccok. az ajtó előtt akkora szemétdombot halmoztunk föl, h ki se nagyon tudtunk lépni a lakásból. a szomszédok csak ámultak :)))
a szemetet is szét kellett válogatni szelektív és sima szemétre. ez a mániám :)
Dórival átválogattuk a gardrób teljes tartalmát, két zsák ruha ment a vöröskeresztnek, amit hétfőn be is raktunk a ruhagyűjtő konténerbe a nagybevásárlás alkalmával. végre áttekinthető a ruhásszekrény. kidobtunk jó pár cipőt is.
egy táska ruhát pedig félretettem a keresztlányomnak, hátha tudja használni.
este 11 körül még összeraktuk az új asztalt is.
hétfőn T. elment dolgozni, mi meg Dórival nekiültünk a nappaliban maradt néhány doboznak. ezen a reggelen már erős motivációra volt szükség, kicsit nehezen indultunk be.
kilomoltam a konyhát is. végre van munkapultom. vettünk praktikus rendszerezőket is, amibe gyorsan átcsoportosítottam a folyamatosan hányódó konyhai eszközöket.
közben mosni is kellett, mert a fürdőszobát kicsit elhanyagoltuk a felújítás miatt.
délután elkezdtük lehordani a szemetet, közben T. hazaért, telepakoltuk az autót is szelektív hulladékkal, amit a nagybevásárlás felé félúton leadtunk. a nagyáruházban már csak kóvályogtunk a fáradtságtól, de muszáj volt még ezt is besűríteni, mert ha itt vannak a gyerekek, akkor macerásabb. és hazaérve még el kellett pakolni a húsokat a fagyasztóba..
terveztünk filmnézős estét, vagy mozit, de sajnos nem fért bele most. kedden délelőtt még nekiestem a hűtő kitakarításának, illetve a konyha takarításának, amit nem is sikerült befejezni. délután pedig meglátogattam egy barátnőmet, aki babát vár és lassan megérkezik a kislánya. vittem Nekik egy adag lány ruhácskát, aminek nagyon örültek.
egyébként most pakoltam el csomó babás cuccot. fura volt bedobozolni. eladni nem fogjuk, mert kell még a családban és mi sem zártuk még le ezt a korszakot.
a karácsonyi dekoráció egy része is most került be a dobozba.
örülök, h végre van nálunk vmiféle rendszer, amit lehet kezelni, nem csak úgy vannak a dolgok a lakásban. így csak le kell vennem adott dobozt és nem kell öt helyen megnézni, amit keresek.
szerdán hajnalban T. kivitt az állomásra és Dórival hazavonatoztunk. alig vártam, h láthassam a kis manókat. a fiúk nagyon vigyorogtak, ölelgettek, Virág meg szívszaggatóan zokogott vagy öt percig a nyakamban (kijött a feszültség, anya végre visszajött).
én vmennyire feltöltődtem azzal, h mást csináltam, alkottam, rendet tettem. a külső rendezettség a lelkemnek is jót tett. persze iszonyúan elfáradtunk a temérdek munkában, de olyan jó látni az eredményt. és hallani a gyerekek reakcióját.
péntek estére T. is jött utánunk. szombaton tartottuk az ikrek második szülinapját. vasárnap átmentünk az én családomhoz, ahol végre teljes volt a létszám, minden tesóm hazajött :) itt is szülinapoztunk egyet, majd délutáni alvás után felkerekedtünk és hazajöttünk.
Ádi itthon körbejárta az egész lakást, mindent jól megvizsgált és boldogan kiáltott fel: "Anya, én pont ilyen lakást szerettem volna! köszönöm a rendet." hát majd megzabáltam. ez volt a legnagyobb dicséret :-)

lakásátalakítás és egyebek

most vettem észre, mennyi rendszeres olvasóm van, én meg így elhanyagolom az írást..
túl vagyunk egy lomtalanítós-lakásátrendezős-berendezős héten, ami nagyon fárasztó, ugyanakkor nagyon sikeres volt. ez a projekt nem jöhetett volna létre önfeláldozó családtagjaink nélkül, úgyh először is Nekik jár köszönet sokadszor is.
január 17-én a délutáni alvás alatt hirtelen úgy döntöttünk, h összepakolunk és hazamegyünk a szülőkhöz. körbetelefonáltuk a családot, h okés e a dolog. 2 óra múlva már az autóban ültünk. először egy szülinapozásra ugrottunk be, majd fél 10 körül ágyba dugtunk mindenkit. másnap T. visszajött Pestre melózni, én meg maradtam a gyerekekkel a szüleimnél. szerdán mentünk át T. szüleihez, és hagytuk végre fellélegezni P-t és Anyát :) a gyerekekben épp dúl a dackorszak, így elég kiborító műsort tudnak nyomni napokig. és én sem voltam épp a helyzet magaslatán. belefáradva nehéz higgadtan kezelni az ilyen zűrös időszakot.
névnapomon Anya és Ádi megleptek egy virágcsokorral és friss kürtős kaláccsal. tényleg meglepetés volt és nagyon megható.
csütörtökön délben felültem egy vonatra és visszajöttem Pestre. ezer éve nem vonatoztam. most kiélveztem a "hosszú" utat, filmet néztem, olvastam. T. várt az állomáson. elindultunk spontán bóklászni, leültünk kajálni, vásárolgattunk, nézelődtünk és nem izgultam azon, h időre haza kell érni. még moziba is be akartunk ülni, de a kinézett filmig sokat kellett volna várni és addigra nagyon fáradtak voltunk. vettünk egy halom gyönyörű fehérneműt. terveztem már egy ideje, h felújítom a ruhatáramat és most végre volt idő nyugodtan válogatni, próbálni.
az első este nagyon fura volt a lakás gyerekek, fürdetés, altatás nélkül. nekiültünk ötletelni, tervezgetni, teendőket összeírni. aludtunk rá egyet, majd másnap reggel folytattuk. engem nagyon korán kidobott az ágy. az első napokban hajnalban felébredtem és csak forgolódtam, képtelen voltam visszaaludni.
péntek délelőtt megcéloztuk az IKEA-t, beszereztük a kiválasztott bútorokat, kiegészítőket, bepréseltük a nem kevés dobozt és Dórit :))))) az autóba, majd hazajöttünk és rendeltünk egy gigapizzát. evés közben megterveztük a munka menetét és belecsaptunk a lecsóba. a mozdítandó bútorokat kipakoltuk, a tartalmat átvizsgáltuk, rendszereztük, elpakoltuk, átpakoltuk, kidobáltuk. T közben elment barkácsáruházba néhány szerszámért. a mosogató alatti szekrénybe találtunk egy jó tárolót, T. be is építette. éjjel egyig bírtuk, elég látványos résszel lettünk kész. persze a lakás nagy része bomba robbantotta övezetre hasonlított leginkább.
másnap korán kezdtünk, gyorsan bekaptuk a maradék pizzát és nekigyürkőztünk.a bútorokat átraktuk az új helyükre, T. pedig felfúrta a falra, nehogy a gyerekek magukra húzzák. aztán elvitt egy adag szemetet a hulladékgyűjtő udvarba. délben jöttek T-ék, ebédfőzés közben nekiálltunk székeket összeszerelni, ebéd után pedig a sokpolcos szekrényt. kész lett a mosogatógép beépítés is, amire 3 éve várok :D
helyére került az új cd tároló torony is, a cdink fele meg a kukában landolt. így járt egy csomó számítógép alkatrész is. volt olyan doboz, amit ki se nagyon nyitottunk az előző költözés óta, most attól is megszabadultunk. az ajtó előtt iszonyat mennyiségű szemét gyúlt óráról órára. délután kölcsönadtuk az autót, meg hűséges segítőnket Dórit. este jöttek vissza, akkor meg elmentünk mind vacsorázni a KFC-be és degeszre ettük magunkat, no meg szusszantunk egy kicsit. hazaérve még folytattuk, de éjfélkor kidőltünk.
most én is kidőlök, de holnap folytatom.

berögződött

este az ülök az ágyban, és valami hiányérzetem van, valami furcsa. és akkor beugrott, h nem néztem meg a gyerekeket, akik már alszanak, akikhez minden este bemegyek betakargatni, megsimogatni őket. de most, h nincsenek itthon, nem kell kimásznom az ágyból és elsétálni a lakás másik végébe. hiányoznak. hiányoztak már a második naptól. első nap még jó volt spontán csavarogni, nem sietni haza a fürdetésre, de már másnap fura volt, h nincs a jól megszokott napirend.
aktívan pihentünk, az agyam kikapcsolt egy kicsit a gyerekezésből. alaposan elfáradtunk, hisz reggeltől estig melóztunk 4 napig. a munka eredménye látványos. sikerült jól kitalálni és kivitelezni a lakásátalakítást.

film

Dóri ma elhozta a Férjhez mész - mert azt mondtam című filmet. félig sikerült megnézni, akkor ébredtek föl az ikrek. jó kis lötyögős, szórakoztató film, pont a zombi agyamnak való. és van benne egy rész, amikor az Anya az anyaságról beszél. majd ide másolom.
egyébként is tele a winchester jobbnál jobb filmekkel, csak idő nincs rá. karácsonyra is kaptam dvd-t, sőt egy teljes sorozatot is. ha lenne egy üres napom, bambulnám a filmeket, pizzát rendelnék és ki se kelnék az ágyból. :))))

kifacsart citrom

az vagyok mostanában. délutánra már totál zombi vagyok, vonszolom magam, rossz a kedvem, ötlettelen vagyok.
mondjuk a héten három gyerekkel pörgök, mert Ádi beteg és jól elkaptam én is ezt a torok nyavalyát, pedig az előzőből se jöttem még ki teljesen. de ettől függetlenül nagyon rossz hatással van rám a tél. havat még nem igazán láttunk, minden sötét, szürke, hideg, fagyos, büdös. komolyan, elmegy az életkedvem. nyűgös vagyok és ez mindig a hétvégére tetőzik és mindig elcseszem a hangulatot és utálom már magam érte nagyon.
voltunk a múlt héten vásárolgatni, a ruhatáramat frissítettük. örültem is neki, de máskor sokkal jobban feldob az érzés, h új ruhák, menni bele a nagyvilágba és most ez sem volt meg annyira, mint vártam.
a gyerekek is épp érdekes szakaszba érkeztek. egyik percben ölelik egymást és órákig eljátszanak hármasban és ha be akarok állni, akkor felvilágosítanak, h Ők most JÁTSZANAK, a következő pillanatban meg ölik egymást, én meg üvöltök, mintha ezzel javítanék a helyzeten, pedig pont h rontok (ráadásul ilyen mintát adok, vááááááá) és még szarul is érzem magam tőle. iszonyat szemtelenednek méghozzá az ikrek is, hisz Ádi a példakép, Őt mindenben utánozni kell.
a tavasz még messze, más kapaszkodót kell találnom. most a rövid távú tervek között szerepel egy kis lakásszépítés, átrendezés, lomtalanítás és rendszerezés. addig a gyerekek telelnek pár napot a Nagyszülőknél, akiknek nem tudunk elég hálásak lenni, h mindig szívesen segítenek.
remélem a munka mellett szakítunk időt egy kis semmittevésre is, mert talán az segítene most. csak bambulni ki a fejemből.
túlpörögtem és most érzem a hatását, muszáj lassítani, mert ezt a tempót nem bírja a testem, se az agyam.

hancúrozós baleset

Ádi este villanyoltás után még úgy gondolta, h ugrándozik az ágyban. hiába kérte T. h feküdjön le, és úgy hallgassa a mesét. aztán jól lefejelte az ágy szélét és átharapta a száját frankón. jöttek ki, persze folyt a vér. viszonylag gyorsan sikerült elállítani a vérzést, de szerintem maradandó heg lesz a helyén (ami pici, de azért látszik).
Simon is állandóan tarzanosat játszik, ma is legalább négyszer esett le, egyszer majd' kitörte a nyakát. és nem tudok minden pillanatban odaérni és hiába beszélem rongyosra a számat, h "veszéééélyes!!!, ezmegez lesz a vége", nem érdekli őket. attól tartok, h saját kárukból se tanulnak egyelőre.

az elmúlt év

januárban 3 éves lett Ádi és egy évesek az ikrek. az ikrek ebben az évben indultak be igazán, hisz elkezdtek járni, kaja terén is ekkor kezdtek ügyesedni, júliusban befejeztünk a szopit, és hónapok óta a beszéddel is kacérkodnak, szóval elég sűrű fejlődési szakasz volt(van). no és elkezdték átaludni az éjszakákat, nem mellesleg.
márciusban eladtuk első és nagyrabecsült autónkat és vettünk egy 7 személyest, amit azóta is nagyon szeretünk. és ezt is tele bírom pakolni :))))
Ádi szobatiszta lett, méghozzá rögtön éjjel-nappalra, amiért nagyon büszkék vagyunk rá!
visszaköltöztek Barátnőmék, így újra többet tudtunk találkozni :)
március végén elköltöztek a szomszédaink, barátaink ezzel Ádi kissé elveszett lett játszópajtás nélkül és nekem is nehezültek a napok. :((((
szintén március végén-április elején -hosszú idő után- eljutottunk T-val kettesben kirándulni, méghozzá Párizsba. életemben először ültem repülőn :) szuper 5 nap volt, Párizst a szívembe zártam.
T. megvédte a doktori disszertációját!
májusban T. doktorrá avatták, ezzel lezárult egy igen stresszes időszaka, sikerült státuszt is kapni.
Ádi elhagyta a cumit!
júliusban Ádival hármasban voltunk gyülekezeti táborozni, ami nagyon jó töltekezés volt. július végén pedig Sógi és Sóga eljegyződtek nagy örömünkre. már várom, h közelebb lakjunk egymáshoz :)
júliusban újra erőt vettem magamon és elkezdtem gyakorolni a vezetést. sajnos a rossz idő, no meg a lustaság miatt (és h nincs hozzá elég önbizalmam) már egy ideje nem ültem volán mögé.
voltunk még nyaralni az ikrekkel is ,négyesben a Balatonon.
szeptemberben Ádi elkezdte az ovit! nagy változást hozott a napjainkba. az ikrekkel igazából azóta tudok érdemben foglalkozni. bizonyos szempontból nyugisabb, bizonyos szempontból meg jóval stresszesebb lett az élet nálunk.
végre rászántuk magunkat, h eljárjuk páros körre és nagyon tetszik.
októberben három év után elköltöztettem a blogot.
novemberben tesókáimmal buliztam négyesben. nem is tudom volt e már ilyen valaha. meg kell ismételni, amint lehet.
november végén újra eljutottunk Párizsban. sosem gondoltam volna, h egy évben kétszer is összejön. másodszorra is nagy szerelem és vágyom vissza. (csak egy kicsit melegebb időben :)))
ősszel sikerült többször is kirándulni a gyerekekkel, amit tavasszal folytatunk. már alig várom.
karácsonyra sikerült sok saját készítésű ajándékot csinálni (bár most hallottam, h az állítólag gáz...), sok dologgal haladtam, ami tervben volt és persze ugyanannyi el is maradt, de most nem frusztrált annyira, mint a korábbi években.
az évet E-kal zártuk, ami mostmár hagyomány :) persze, h mi lesz jövőre, azt még nem tudjuk.

hogy milyen volt 2008?! a fenti sorokat végigolvasva mozgalmas. csomó mindent el is felejtettünk már, vagy legalábbis azt, h ez is ebben az évben volt. jó volt, h ügyesedtek a gyerekek, egyre többet játszanak együtt, egyre önállóbbak. idén sikerült rendszeresebben eljárni a templomba, sokszor teljes létszámmal, ami különösen szuper dolog. többet mozdulunk ki kirándulós céllal is, ami óriási élmény még hetekig is.
jó, h ennyit segítenek a családjaink, mindig számíthatunk valakire.
jó, h a tavalyi kívánságaim nagy része beteljesült (például a gyerekek tényleg alszanak ötig :D ha én ezt tudom, akkor 7 órát írok oda..)
és rossz, h mindezek ellenére nem tudtam levetkőzni magamról a türelmetlen, veszekedős énemet, h sokszor nem tudok felnőttként viselkedni, pedig a családomnak erre van a legnagyobb szüksége. nagyonnagyon jó lenne ezen változtatni 2009-ben. ez a leghőbb kívánságom, mert ha ez sikerül, minden egyéb gond sokkal kezelhetőbb és könnyebb lesz. ha olyan a hozzáállásom, akkor úgy is fog sikerülni.
nincs semmi konkrét, nagyszabású tervem, lekattantam a nagyobb lakás kereséséről, a munkába állást még jegelem. egyelőre nagytakarítani akarok a fejemben, aztán majd kialakul minden.
békésebb új évet szeretnék.

leszedtük a fát, ezennel elbúcsúztunk az ünnepektől. véget ért a várakozás, készülődés, ünneplés időszaka. és hogy hogyan telt az Advent nálunk, milyen volt a Karácsony, az évbúcsúztatás 5 gyerekkel, az évkezdés szülinappal, azt majd igyekszem kiírni magamból.
sűrű év volt a 2008 nem mondom, h jó vagy rossz, mert volt benne ez is, az is. egy valamit tudok, másféle évet szeretnék. változást szeretnék, magamban, hozzáállásban, környezetemben.
túl fáradt vagyok most kifejteni, majd vmikor leírom.