2009. február 3., kedd

bocsánatkérés

elég sokszor vesznek össze a gyerekeink. igyekszünk minden konfliktust úgy lezárni, h béküljenek ki a felet, kérjenek bocsánatot, simogassák, öleljék meg egymást, vagy adjanak puszit a harci sérülésre.
Virággal ülünk a kanapén. épp punnyad a lányom és közben a hajamat birizgálja (ez a mániája, h tekergeti a saját, vagy mások haját, és közben szopja az ujjait). egy idő után kezd fájni, mert önkéntelenül is húzza. én feljajdulok és erősebben rászólok, h hagyja abba, mert ez fáj nekem. erre alig hallhatóan motyog vmit többször is, de nekem csak pár perc múlva esik le, h azt mondta: bocsánat
miután rájöttem, össze-vissza puszilgattam, h milyen kis ügyes.

Nincsenek megjegyzések: