nem vagyok önmagam

az óraállítás előtt kicsattantam a boldogságtól és tettre kész voltam. aztán jött a 3 hét betegeskedés. az arcüregem végül egyik napról a másikra rendbe jött (rejtély..), de továbbra is olyan furán fáradt és erőtlen vagyok. csütörtökön elkezdett fájni a bal karom, ami pénteken is tovább fokozódott. közben szédülés, 42-es pulzus. hááááát megijedtem. hívtam Tomit, hogy ha tud, jöjjön és vigyen be a háziorvoshoz, mert képtelen vagyok elmenni. EKG, aztán irány a cardiológia, ott újabb EKG, szív UH. semmi. tegnap labor, 2 hét múlva Holter vizsgálat.
közben a lábaim is elkezdtek fájni, nehezednek. most kihívásnak érzem a házimunkát is. nagyon rossz érzés, hogy nem tudok annyit tenni, amennyit szeretnék, amennyit kellene.

koncerten

szülinapomra a három tesóm meglepett egy kétszemélyes Budapest Bár koncertjeggyel. tényleg nagyon meglepődtem, magamtól eszemben sem lett volna ilyen hosszú programot kitalálni, hiszen Lukács még 3 óránként eszik. izgultam is, már napokkal a koncert előtt. utoljára a szülés előtti napon voltunk ilyen hosszú programon kettesben. ráadásul Lukács egyszer sem evett még cumisüvegből. a biztonság kedvéért azért fejtem tejet, hátha szükség lenne rá. etetés után bepattantunk az autóba és simán odaértünk az A38 hajóra, ahol egyébként még sosem jártunk.
fura, hogy mennyire ki lehet zökkenni az ilyen programokból, olyan fura volt, nekem nem könnyű kiengedni :) ha elmegyünk valahová 1-2 órára mindig vacsizni megyünk, mert így van lehetőségünk nyugodtan beszélgetni.
a koncert nagyon jó volt, a végére én alaposan elfáradtam. Lukács pedig egész jól viselte. Tesóm szerint az elején nyűglődött, de meg lehetett nyugtatni és végül jól el is aludt. hazaérkezésünk után is ráhúzott még egy háromnegyed órát.
hálás vagyok, hogy Titi bevállalta a fektetést és Lukácsot és hogy ilyen ajándékot találtak ki, hogy fontos nekik, hogy néha ki tudjunk mozdulni.
ráadásul délután is volt egy programunk, ahol Dóriék vállalták a három nagy felügyeletét, ezért is külön köszönet :)

mondtam már, hogy király családom van?! :D

Te rajzolsz én varrok

elkészült a nyertes pályamű, a 3D-s mérges légy kapitány Virágnak és a szorgos hangya Simonnak. tegnap csöngetett a postás egy nagy borítékkal. az ikrek külön örültek, hogy a boríték az ő nevükre lett címezve.
íme a boldog tulajdonosok :)

már megint kishitű voltam

történt ugyanis, hogy öcsikémék nálunk tavaszoltak és P. kitalálta, hogy felteszi a netre a biciklimet, amit egy ideje szeretnék eladni, mert kihasználatlan (sajnos a váz mégsem az én magasságomhoz való, s bár nagyon szerettem, gyönyörű, meg minden, de be kellett látnom, hogy nem fogom használni)
közben már vettem egy másikat is, így az amsterdam ott lógott a plafonon. én meg lusta voltam rászánni magam, hogy meghirdetem.
P. gyorsan lefotózta, megírta a hirdetést és másnap délután már hívtak is, hogy szeretnék megnézni, kipróbálni. A lány nálam 10 centivel magasabb, tehát Neki már kényelmes. és meg is vette. hát én csak ámultam, hogy 24 óra sem telt el és volt bringa, nincs bringa. örülök, hogy talált egy új tulajt és nem szomorkodom, mert van ám nekem egy csúcsszuper kis puch biciklim. és alig várom, hogy Lukács ülhessen gyerekülésben, mert akkor végre mehetnénk hatan biciklizni :)

mit csináljunk?

sikerült jó sokat vekengeni hétfőn, hogy milyen program lenne jó mindenki számára. sajnos az időjárás közbeszólt, így máris kevesebb lehetőségen tudtunk agyalni. kinti program szóba sem jöhetett, mert Lukács kicsit megfázott, a többieket meg megelőzés céljából nem vittük volna ki hosszabb időre, mert a héten osztálykirándulások sora van, kár lenne lemaradni. egyébként meg utálom a tömeget, és a kedvelt helyeken valószínűleg kint volt fél Budapest.

itthon ülni kizárt, mert bekattanunk a pörgéstől. Ádi persze rögtön jött a gokart pályával, de kiderült, hogy Simonnak még nem jó, így nagy morgások közepette elvetettük. falmászás? kalandpálya? elevenpark? áááááá, de nehéz mindenkinek kedvezni, és még mi is élvezzük. 

ekkor villant be, hogy egy ideje szeretnénk kipróbáltatni a gyerekekkel a bowlingot. gyors pályafoglalás. van gyerekpálya is. szupeeeer. 

hát mindig ilyen program kellene. egytől egyig élvezte mindenki. mi T-val felváltva játszottunk. a gyerekek gyorsan belejöttek. Lukács vigyorgott, egyáltalán nem ijedt meg a zajtól, amiért külön hálás lehetek. aztán úgy döntöttünk, hogy ott is ebédelünk. mire lejárt a pályabérlet, elkészült a kaja. jót ettünk, kellemesen elfáradtunk a végére. itthon moziztak még egyet. 

nem gondoltam volna, hogy ilyen jó nap kerekedik belőle :)

idézet

szerkesztettem a profilt. bevillant ez a régi idézet, ami mindig nagy kedvencem volt, a főiskolán az ágyam fölötti falon lógott. a vörösbort leszámítva teljesen rám illik. gőzöm sincs hol találtam, de azonnal eltettem magamnak.

panasz és hála

panasz - nem indult jól a napom. bedurrant a bal arcom, ami eddig tünetmentes volt. fog- és állkapocs fájdalom és egyéb nyalánkságok. két hete küzdök a másik oldallal, de az nem volt ennyire heves.
most mindent bevetettem, hogy legalább javuljon. egyre inkább úgy néz ki, hogy a műtét sem oldotta meg :(

hála - eszembe jutott reggel, hogy egy éve teszteltem pozitívat és hatalmas öröm volt, hogy újabb ajándékot kapunk. és immár 4 és fél hónapos kispasi lett :)
és persze nem csak Lukácsért, hanem az egész családomért, társamért, gyerekeinkért, nagyszüleinkért, szüleinkért és testvéreinkért, akikre mindig támaszkodhatom és akiken keresztül vagyok az, aki :)

tündér tünemény

így hívom. keveset írok róla, hogy mennyire élvezem. ránézünk és már mosolyog. mostanában már "beszélget" is velünk, rengeteget sikongat. kiegyensúlyozott, boldog baba és felvidítja a körülötte lévőket is.

szokták kérdezni, "hogy bírod?!" olyan hülye arckifejezéssel, szinte sajnálkozva. én meg csak mosolygok és a válasz "élvezem!" több feladat, persze, de nem annyival, mint ahogy sokan gondolják. és nagyon sokat kapok.

kis gombóckám, nagyon élvezi a nagy családot. amikor hazaérnek a többiek, rögtön pörög ő is. a három nagy pedig szeretgeti, ölbe veszi, hurcolássza. pedig már alig bírják el. igazi kis hurkagyurka.

úgy örülök, hogy így fogadták a tesók. az elejétől kezdve örültek, várták. még emlékszem, mikor elmondtuk a hírt, és emlékszem, mikor először meglátták a kórházban.

olyan jó, hogy vannak nekünk. négy kis bújós cica :)