már megint kishitű voltam

történt ugyanis, hogy öcsikémék nálunk tavaszoltak és P. kitalálta, hogy felteszi a netre a biciklimet, amit egy ideje szeretnék eladni, mert kihasználatlan (sajnos a váz mégsem az én magasságomhoz való, s bár nagyon szerettem, gyönyörű, meg minden, de be kellett látnom, hogy nem fogom használni)
közben már vettem egy másikat is, így az amsterdam ott lógott a plafonon. én meg lusta voltam rászánni magam, hogy meghirdetem.
P. gyorsan lefotózta, megírta a hirdetést és másnap délután már hívtak is, hogy szeretnék megnézni, kipróbálni. A lány nálam 10 centivel magasabb, tehát Neki már kényelmes. és meg is vette. hát én csak ámultam, hogy 24 óra sem telt el és volt bringa, nincs bringa. örülök, hogy talált egy új tulajt és nem szomorkodom, mert van ám nekem egy csúcsszuper kis puch biciklim. és alig várom, hogy Lukács ülhessen gyerekülésben, mert akkor végre mehetnénk hatan biciklizni :)