alvótapasz

T-nak vettünk légzéskönnyítő tapaszt, hátha tényleg csökkenti a horkolást. Ádi egyik reggel meglátta rajta és kérdezte, h mire való. T. mondta, h ezzel könnyebben kap levegőt és jobban tud aludni.
másnap a délutáni alvásnál ment a szokásos cirkusz, h nem akar aludni. majd eszébe jutott a tapasz és hívta az apját. "Apa, hozzál olyan tapaszt az orromra, h tudjak aludni." :-)

túl a mélyponton

a múlt heti sztoriból még kimaradt, h T. is belázasodott csütörtök este, de reggelre jobban lett, így elment dolgozni. péntek estére viszont kidőlt és egész hétvégén nagyon ramatyul volt.
és h én se maradjak ki a jóból, vasárnap délre nekem is jött a hidegrázás, hőemelkedés, estére a láz. hétfőn jött a feketeleves, 39.4-re szökött föl a lázam, fájt mindenem. napközben sikerült valamennyire csillapítani, de 38.3 alá nem ment. estére úgy felment a lázam, h már mérni sem volt idő, mert hirtelen rámjött egy fura érzés, olyan "mindjárt elájulok". megrémültem, sírtam, közben irány a kád, hátha a hűtőfürdő használ. T-t megkértem, h maradjon mellettem, mert féltem, h tényleg elvesztem az eszméletem. persze a hűtőfürdő csak langyos fürdőig ment, nem bírtam tovább, az is nagyon hidegnek tűnt. aztán inkább vizes borogattam és aludtam reggelig.
reggel még mindig 38.5-re ébredtem, de délre már csak kis hőemelkedésem volt. Ádit elvitték a Nagyszülők, h tudjak pihenni, és Ádi is tudjon pörögni valakivel, mert Ő már majdnem teljesen gyógyult.
nagyon-nagyon régen voltam ilyen beteg, láz is csak alacsony volt évek óta. főiskolás koromban volt egy tüdőgyulladásom, amikor két hétig majd kipurcantam. no most ez a második helyezett.

betegszoba

fiúk ma is nagyon lázasak voltak. ment a vizes borogatás, meg a pátyolgatás. Virág meg nem bírta, h Ő már jobban van. délutánra újra belázasodott (pedig az antibiotikum szedés óta gyorsan javult)
még jó, h a fiúkat is most jött megnézni dokinéni. kaptak antibiot mindhárman, Virág újat, mert ez nem hat rendesen, hurrááá.
a nappaliban rendeztük be az ápolási központot, egy két méter szer két és fél méteres szivacson fetrengünk öten :) ami egyébként buli, kár, h közben beteg a család.

betegek

mostanra mind a három gyerek. Virág kezdte péntek este, hétvégén lázas volt, aztán hétfőn irány a doki, kapott gyógyszert, mára visszajött az étvágya és ugyanolyan huncut, mint szokott. erre tegnap este Ádi kezdett nyavalyogni, h semmi sem jó, itt fáj-ott fáj. lázmérés és nyertünk. egy újabb adag bacit. és persze éjjel Simon is fölsírt, forró volt a kis drága. ma még csak fetrengtünk, olvastunk, mesét néztünk, fotókat nézegettünk és közben próbáltam beléjük diktálni elegendő folyadékot.
11-re Ádinak 39 fokos láza lett. hűtőfürdő, ami helyett inkább vizes törölközős borogatást kért, majd beájult.
ma van három, egész embert követelő gyerekem, én meg próbálom tartani a frontot. a fiúk bújnának, Virág meg társaságot szeretne a játékhoz.
ebéd nincs, rendeltem pizzát és várom a délutánt.

szalma este

amolyan nőcis estét tartottam, mert T. haverokkal ünnepelt. elaltattam a gyerekeket, aztán leheveredtem a tv elé egy tábla csokival és indult a Gilmore girls maraton :)))3 rész után csináltam egy nagy tál pattogatott kukoricát is, aztán újabb 3 rész. vicces este volt.

szülinaposok

félek

mondogatja Simon mostanában minden erősebb, vagy hirtelen felhangzó zajra.
két hete otthon megijedt egy alacsonyabban szálló repülőtől (tényleg elég félelmetes hangja volt. mivel én épp Virággal voltam elfoglalva, megkértem Petit, a Simon keresztapját, h pátyolgassa már egy kicsit. ugrott is keresztapa nyakába, odabújt hozzá és 5 percig mozdulatlanul lapult. azóta többször is emlegette: félek..repcsi..Peti
fölöttünk felújítanak egy lakást és néha fúrnak. tegnap egész délelőtt a fenekemben voltak, és ha meghallották a fúrót, nagy bömbölésbe kezdtek és Apát hívogatták.
de már a centrifuga és a mosogatógép is félelmetes hangokat ad ki.
remélem hamar elmúlik ez a félős korszak, mert eddig nem volt gond, most vmiért irritálják a hangok.

bocsánatkérés

elég sokszor vesznek össze a gyerekeink. igyekszünk minden konfliktust úgy lezárni, h béküljenek ki a felet, kérjenek bocsánatot, simogassák, öleljék meg egymást, vagy adjanak puszit a harci sérülésre.
Virággal ülünk a kanapén. épp punnyad a lányom és közben a hajamat birizgálja (ez a mániája, h tekergeti a saját, vagy mások haját, és közben szopja az ujjait). egy idő után kezd fájni, mert önkéntelenül is húzza. én feljajdulok és erősebben rászólok, h hagyja abba, mert ez fáj nekem. erre alig hallhatóan motyog vmit többször is, de nekem csak pár perc múlva esik le, h azt mondta: bocsánat
miután rájöttem, össze-vissza puszilgattam, h milyen kis ügyes.

Ádi szöveg

múlt héten figyelmeztetésünk ellenére Ádi többször is leugrott magasról és egyszer kibicsaklott a bokája. nagyon sírt, én meg vigasztaltam, próbáltam lecsendesíteni, elterelni a figyelmét - gyorsan leültünk mesét olvasni..
aznap este odajön és azt mondja: Anya, mesélj már a fájós lábamnak!

folytatás

vasárnap már nehezebben, de azért korán keltünk. T-val elmentünk templomba, Dóri meg kért feladatokat, amit a távollétünkben folytathat.
ebédre értünk haza. ebéd után pedig jött a letisztázás. a gyerekszobából kipakoltunk minden nem oda való cuccot, az ott maradó dolgokat pedig rendszereztük, gyorsan kitakarítottunk, ágyat húztunk. a hálószobával folytattuk, onnan is kiraktunk minden lomot, szétszedtük az ágyat, kidobáltuk az ágy alá gyűjtött vackokat, visszapakoltuk azokat, amit csak itt tudunk tárolni. kitakarítottunk itt is, majd jött a horror. a mindenhonnan összegyűjtött dolgokat kellett szétválogatni. egyik része, használható, de nekünk már fölösleges dolgok, a számunkra is fontos dolgok, amik nem a helyükön voltak, de mostmár lett helyük, illetve a kidobásra ítélt cuccok. az ajtó előtt akkora szemétdombot halmoztunk föl, h ki se nagyon tudtunk lépni a lakásból. a szomszédok csak ámultak :)))
a szemetet is szét kellett válogatni szelektív és sima szemétre. ez a mániám :)
Dórival átválogattuk a gardrób teljes tartalmát, két zsák ruha ment a vöröskeresztnek, amit hétfőn be is raktunk a ruhagyűjtő konténerbe a nagybevásárlás alkalmával. végre áttekinthető a ruhásszekrény. kidobtunk jó pár cipőt is.
egy táska ruhát pedig félretettem a keresztlányomnak, hátha tudja használni.
este 11 körül még összeraktuk az új asztalt is.
hétfőn T. elment dolgozni, mi meg Dórival nekiültünk a nappaliban maradt néhány doboznak. ezen a reggelen már erős motivációra volt szükség, kicsit nehezen indultunk be.
kilomoltam a konyhát is. végre van munkapultom. vettünk praktikus rendszerezőket is, amibe gyorsan átcsoportosítottam a folyamatosan hányódó konyhai eszközöket.
közben mosni is kellett, mert a fürdőszobát kicsit elhanyagoltuk a felújítás miatt.
délután elkezdtük lehordani a szemetet, közben T. hazaért, telepakoltuk az autót is szelektív hulladékkal, amit a nagybevásárlás felé félúton leadtunk. a nagyáruházban már csak kóvályogtunk a fáradtságtól, de muszáj volt még ezt is besűríteni, mert ha itt vannak a gyerekek, akkor macerásabb. és hazaérve még el kellett pakolni a húsokat a fagyasztóba..
terveztünk filmnézős estét, vagy mozit, de sajnos nem fért bele most. kedden délelőtt még nekiestem a hűtő kitakarításának, illetve a konyha takarításának, amit nem is sikerült befejezni. délután pedig meglátogattam egy barátnőmet, aki babát vár és lassan megérkezik a kislánya. vittem Nekik egy adag lány ruhácskát, aminek nagyon örültek.
egyébként most pakoltam el csomó babás cuccot. fura volt bedobozolni. eladni nem fogjuk, mert kell még a családban és mi sem zártuk még le ezt a korszakot.
a karácsonyi dekoráció egy része is most került be a dobozba.
örülök, h végre van nálunk vmiféle rendszer, amit lehet kezelni, nem csak úgy vannak a dolgok a lakásban. így csak le kell vennem adott dobozt és nem kell öt helyen megnézni, amit keresek.
szerdán hajnalban T. kivitt az állomásra és Dórival hazavonatoztunk. alig vártam, h láthassam a kis manókat. a fiúk nagyon vigyorogtak, ölelgettek, Virág meg szívszaggatóan zokogott vagy öt percig a nyakamban (kijött a feszültség, anya végre visszajött).
én vmennyire feltöltődtem azzal, h mást csináltam, alkottam, rendet tettem. a külső rendezettség a lelkemnek is jót tett. persze iszonyúan elfáradtunk a temérdek munkában, de olyan jó látni az eredményt. és hallani a gyerekek reakcióját.
péntek estére T. is jött utánunk. szombaton tartottuk az ikrek második szülinapját. vasárnap átmentünk az én családomhoz, ahol végre teljes volt a létszám, minden tesóm hazajött :) itt is szülinapoztunk egyet, majd délutáni alvás után felkerekedtünk és hazajöttünk.
Ádi itthon körbejárta az egész lakást, mindent jól megvizsgált és boldogan kiáltott fel: "Anya, én pont ilyen lakást szerettem volna! köszönöm a rendet." hát majd megzabáltam. ez volt a legnagyobb dicséret :-)

lakásátalakítás és egyebek

most vettem észre, mennyi rendszeres olvasóm van, én meg így elhanyagolom az írást..
túl vagyunk egy lomtalanítós-lakásátrendezős-berendezős héten, ami nagyon fárasztó, ugyanakkor nagyon sikeres volt. ez a projekt nem jöhetett volna létre önfeláldozó családtagjaink nélkül, úgyh először is Nekik jár köszönet sokadszor is.
január 17-én a délutáni alvás alatt hirtelen úgy döntöttünk, h összepakolunk és hazamegyünk a szülőkhöz. körbetelefonáltuk a családot, h okés e a dolog. 2 óra múlva már az autóban ültünk. először egy szülinapozásra ugrottunk be, majd fél 10 körül ágyba dugtunk mindenkit. másnap T. visszajött Pestre melózni, én meg maradtam a gyerekekkel a szüleimnél. szerdán mentünk át T. szüleihez, és hagytuk végre fellélegezni P-t és Anyát :) a gyerekekben épp dúl a dackorszak, így elég kiborító műsort tudnak nyomni napokig. és én sem voltam épp a helyzet magaslatán. belefáradva nehéz higgadtan kezelni az ilyen zűrös időszakot.
névnapomon Anya és Ádi megleptek egy virágcsokorral és friss kürtős kaláccsal. tényleg meglepetés volt és nagyon megható.
csütörtökön délben felültem egy vonatra és visszajöttem Pestre. ezer éve nem vonatoztam. most kiélveztem a "hosszú" utat, filmet néztem, olvastam. T. várt az állomáson. elindultunk spontán bóklászni, leültünk kajálni, vásárolgattunk, nézelődtünk és nem izgultam azon, h időre haza kell érni. még moziba is be akartunk ülni, de a kinézett filmig sokat kellett volna várni és addigra nagyon fáradtak voltunk. vettünk egy halom gyönyörű fehérneműt. terveztem már egy ideje, h felújítom a ruhatáramat és most végre volt idő nyugodtan válogatni, próbálni.
az első este nagyon fura volt a lakás gyerekek, fürdetés, altatás nélkül. nekiültünk ötletelni, tervezgetni, teendőket összeírni. aludtunk rá egyet, majd másnap reggel folytattuk. engem nagyon korán kidobott az ágy. az első napokban hajnalban felébredtem és csak forgolódtam, képtelen voltam visszaaludni.
péntek délelőtt megcéloztuk az IKEA-t, beszereztük a kiválasztott bútorokat, kiegészítőket, bepréseltük a nem kevés dobozt és Dórit :))))) az autóba, majd hazajöttünk és rendeltünk egy gigapizzát. evés közben megterveztük a munka menetét és belecsaptunk a lecsóba. a mozdítandó bútorokat kipakoltuk, a tartalmat átvizsgáltuk, rendszereztük, elpakoltuk, átpakoltuk, kidobáltuk. T közben elment barkácsáruházba néhány szerszámért. a mosogató alatti szekrénybe találtunk egy jó tárolót, T. be is építette. éjjel egyig bírtuk, elég látványos résszel lettünk kész. persze a lakás nagy része bomba robbantotta övezetre hasonlított leginkább.
másnap korán kezdtünk, gyorsan bekaptuk a maradék pizzát és nekigyürkőztünk.a bútorokat átraktuk az új helyükre, T. pedig felfúrta a falra, nehogy a gyerekek magukra húzzák. aztán elvitt egy adag szemetet a hulladékgyűjtő udvarba. délben jöttek T-ék, ebédfőzés közben nekiálltunk székeket összeszerelni, ebéd után pedig a sokpolcos szekrényt. kész lett a mosogatógép beépítés is, amire 3 éve várok :D
helyére került az új cd tároló torony is, a cdink fele meg a kukában landolt. így járt egy csomó számítógép alkatrész is. volt olyan doboz, amit ki se nagyon nyitottunk az előző költözés óta, most attól is megszabadultunk. az ajtó előtt iszonyat mennyiségű szemét gyúlt óráról órára. délután kölcsönadtuk az autót, meg hűséges segítőnket Dórit. este jöttek vissza, akkor meg elmentünk mind vacsorázni a KFC-be és degeszre ettük magunkat, no meg szusszantunk egy kicsit. hazaérve még folytattuk, de éjfélkor kidőltünk.
most én is kidőlök, de holnap folytatom.