folytatás

vasárnap már nehezebben, de azért korán keltünk. T-val elmentünk templomba, Dóri meg kért feladatokat, amit a távollétünkben folytathat.
ebédre értünk haza. ebéd után pedig jött a letisztázás. a gyerekszobából kipakoltunk minden nem oda való cuccot, az ott maradó dolgokat pedig rendszereztük, gyorsan kitakarítottunk, ágyat húztunk. a hálószobával folytattuk, onnan is kiraktunk minden lomot, szétszedtük az ágyat, kidobáltuk az ágy alá gyűjtött vackokat, visszapakoltuk azokat, amit csak itt tudunk tárolni. kitakarítottunk itt is, majd jött a horror. a mindenhonnan összegyűjtött dolgokat kellett szétválogatni. egyik része, használható, de nekünk már fölösleges dolgok, a számunkra is fontos dolgok, amik nem a helyükön voltak, de mostmár lett helyük, illetve a kidobásra ítélt cuccok. az ajtó előtt akkora szemétdombot halmoztunk föl, h ki se nagyon tudtunk lépni a lakásból. a szomszédok csak ámultak :)))
a szemetet is szét kellett válogatni szelektív és sima szemétre. ez a mániám :)
Dórival átválogattuk a gardrób teljes tartalmát, két zsák ruha ment a vöröskeresztnek, amit hétfőn be is raktunk a ruhagyűjtő konténerbe a nagybevásárlás alkalmával. végre áttekinthető a ruhásszekrény. kidobtunk jó pár cipőt is.
egy táska ruhát pedig félretettem a keresztlányomnak, hátha tudja használni.
este 11 körül még összeraktuk az új asztalt is.
hétfőn T. elment dolgozni, mi meg Dórival nekiültünk a nappaliban maradt néhány doboznak. ezen a reggelen már erős motivációra volt szükség, kicsit nehezen indultunk be.
kilomoltam a konyhát is. végre van munkapultom. vettünk praktikus rendszerezőket is, amibe gyorsan átcsoportosítottam a folyamatosan hányódó konyhai eszközöket.
közben mosni is kellett, mert a fürdőszobát kicsit elhanyagoltuk a felújítás miatt.
délután elkezdtük lehordani a szemetet, közben T. hazaért, telepakoltuk az autót is szelektív hulladékkal, amit a nagybevásárlás felé félúton leadtunk. a nagyáruházban már csak kóvályogtunk a fáradtságtól, de muszáj volt még ezt is besűríteni, mert ha itt vannak a gyerekek, akkor macerásabb. és hazaérve még el kellett pakolni a húsokat a fagyasztóba..
terveztünk filmnézős estét, vagy mozit, de sajnos nem fért bele most. kedden délelőtt még nekiestem a hűtő kitakarításának, illetve a konyha takarításának, amit nem is sikerült befejezni. délután pedig meglátogattam egy barátnőmet, aki babát vár és lassan megérkezik a kislánya. vittem Nekik egy adag lány ruhácskát, aminek nagyon örültek.
egyébként most pakoltam el csomó babás cuccot. fura volt bedobozolni. eladni nem fogjuk, mert kell még a családban és mi sem zártuk még le ezt a korszakot.
a karácsonyi dekoráció egy része is most került be a dobozba.
örülök, h végre van nálunk vmiféle rendszer, amit lehet kezelni, nem csak úgy vannak a dolgok a lakásban. így csak le kell vennem adott dobozt és nem kell öt helyen megnézni, amit keresek.
szerdán hajnalban T. kivitt az állomásra és Dórival hazavonatoztunk. alig vártam, h láthassam a kis manókat. a fiúk nagyon vigyorogtak, ölelgettek, Virág meg szívszaggatóan zokogott vagy öt percig a nyakamban (kijött a feszültség, anya végre visszajött).
én vmennyire feltöltődtem azzal, h mást csináltam, alkottam, rendet tettem. a külső rendezettség a lelkemnek is jót tett. persze iszonyúan elfáradtunk a temérdek munkában, de olyan jó látni az eredményt. és hallani a gyerekek reakcióját.
péntek estére T. is jött utánunk. szombaton tartottuk az ikrek második szülinapját. vasárnap átmentünk az én családomhoz, ahol végre teljes volt a létszám, minden tesóm hazajött :) itt is szülinapoztunk egyet, majd délutáni alvás után felkerekedtünk és hazajöttünk.
Ádi itthon körbejárta az egész lakást, mindent jól megvizsgált és boldogan kiáltott fel: "Anya, én pont ilyen lakást szerettem volna! köszönöm a rendet." hát majd megzabáltam. ez volt a legnagyobb dicséret :-)