becenevek

míg el nem felejtem. a nagyokét is összegyűjtöttem annak idején. íme: Lukibob, Prüntyögi uraság, Kuku, Tündértünemény

nem mellesleg teljesen beindult a mozgás. pörög-forog, négykézlábra állt, kutyázik, kúszik, négykézláb rakja a térdeit, néhányszor a kezét is próbálta, de egyelőre orra esik. bizony vége a nyugis hónapoknak :)

piacoltunk

már reggel indul a nyavalygás a "mit együnk ma?" témában. nálunk ez elég sokszor gond, mert elég össze-vissza ízlése van a csapatnak, kevés a közös kedvenc.
Virág lerajzolta a bevásárló listát és reggeli után útnak indultunk, kivételesen mind a hatan és megcéloztuk a közeli piacot. évek óta itt élünk, de még mindig nem vált szokássá sajnos.
a kinti termelői piac nagyon szimpi, a bentit nem szeretem, nem bírom megszokni, sem a közönséget, sem az árusokat. kint a vásárlók is egész másak, kicsit, külföldi piac érzésem volt, mint pl. Párizsban. egyébként volt jó néhány külföldi is, akik látszólag nem először jártak itt, talán itt élnek és rendszeresen innen szerzik be az alapanyagokat.
többször is körbementünk, még levendulát is vettünk, csak úgy :) gyönyörű virágok vannak, kár, hogy ritkán veszünk, valahogy eltűnt ez a szokás, pedig gyerekkoromban Bodnárkával minden reggel árultuk a piacon az általa nevelt és csokrokba kötött virágokat. és mindig villámgyorsan elkapkodták.

itthon nekiugrottunk a főzésnek. készült tojásos lecsó, a gyerekeknek krumplipüré. majd benyomtuk a fél dinnyét. ebéd után eldőltünk. nem szokásom, de engem is elnyomott az álom. a gyerekek meg ott ragadtak az Egri csillagok film előtt.
délután folytattuk a főzőshowt. készült kacsatepertő és kacsazsír. házi májkrém. és ráadásnak egy gyors meggyes-mákos lepény, amit Virággal közösen sütöttünk. hát ez mese finom lett. melegen elfogyott a fele :)

a délutáni sziesztáról meg eszembe jutott, hogy a nagyszüleimnél ez benne van a napirendben. amolyan mediterrán életstílus, ami nem csak az olaszoknál létezik. korán kelnek (ami tök jó lehet, be kellene vezetnem, hogy a család előtt kelek én is, csak nem vagyok olyan típus), délben ebédelnek és 3-ig alvás, pihenés a hűs szobában, majd estig munka a kertben. így ment ez minden nyaralásnál és így megy ma is.

jó nekünk itt

számtalanszor hálát adtam már azért, hogy a Fasor közösségéhez tartozhatunk, immár több fronton is. első otthonunkhoz ez a templom volt a legközelebb, így el-eljárogattunk vasárnaponként. majd elköltöztünk más kerületbe, és igen ritkán jöttünk be. elkezdtük érezni a lelki töltekezés hiányát, és első gyerekünknek is szerettünk volna közösséget (amit én magam is pici koromtól megkaptam, hisz szüleimmel már akkor jártam ifibe :) és pont akkor indult el a gyülekezeti óvoda is, amikor Ádi ovis korba lépett. felvették, majd az ikrek is itt kezdhették meg az ovis éveket.
fél év után rájöttünk, hogy a napi bejárás és hazabuszozás nem tartható hosszú távon, jött a kertes ház gondolata, ami erősen kísértésbe ejtett, de végül meghiúsult, így nemhogy elhagytuk volna a Fasort, hanem sikerült szinte a tövébe költöznünk.
Ádi átballaghatott egy ismerős közegbe, az iskolába, ahol már otthonosan mozgott, ahol rengeteg ismerős volt. közben én is idekerültem munkatársnak, így sikerült sok-sok családdal megismerkedni, megbarátkozni.

mostanában jókat mosolygok azon, hogy az iskola környékén szinte folyamatosan köszöngetünk, hisz mindenki jó ismerős, mint egy kis falu. a gyerekek néha már unják is, hogy folyton leállok beszélgetni, mert mindenki megszólít pár mondat erejéig. jó látni a pár éve tanított ovisokat, akkori elsősöket. többen mind a mai napig odaszaladnak, ha találkozunk az udvaron.

vasárnap évzáró volt. maratoni hosszú, mégis élveztem, mert olyan volt, mint egy nagy családi összejövetel. az énekkar éneke, a ballagók műsora, a kitüntetett diákok büszkesége, meghatottsága, az igazgatói beszéd.
mindig megerősödik az érzés bennem, hogy jó helyen vannak a gyerekeink. olyan pedagógusok tanítják és nevelik őket, akikkel közös az értékrendünk. azt tapasztalom, hogy az egyéniségüknek megfelelően terelgetik őket. szerintem ez nagy ajándék.

jó volt vasárnap, összemosolyogni szülőkkel, örülni mások örömének (büszke szülőpárénak, az elpityeredő győztes kislányénak), kuncogva átvenni Virág helyett a bizit tanítónénitől.

tudom, hogy burokban vagyunk, tudom, hogy nem ez az általános. de jó lenne, hogy több ilyen hely lenne.

este jó

Lukács mostanában esténként pörög a leginkább. bemegyünk a nagyágyba, körberakom a paplanokat az ágy szélein, ő pedig az arénában pörög-forog és sikongat, magyaráz, berreg. mi meg röhögünk. a műsor zseniális. aztán a nagyok bejönnek még egy esti puszira, körbepuszilgatják a legkisebbet legalább háromszor, majd felemlegetjük, hogy amikor még a pociban volt, akkor is kapott ám, a hasamra.
jajj, hogy örültek a nagy hírnek, hogy várták az első pillanattól, kristálytiszták ma is az emlékeim.

nincs elég puszi, amit adhatunk. nem csak a legkisebbnek, a többieknek is. vicces, bújós, ölelgetős család a miénk. leginkább azt élvezem, hogy a naaagy 9 éves is tartja még eme szokást. meglát az iskolaudvaron, odaszalad, megölel, közli, hogy "puszi anya", majd szalad vissza focizni. élvezem amíg lehet, remélem minél tovább.

holnaptól nyári szünet

vagyis ma délutántól. a gyerekek ma már tényleg alig tudták összeszedni magukat reggel, nem csodálom. még jó, hogy jött egy kis lehűlés.
holnaptól átrendeződik kicsit a napirend. igazándiból egy valamit nem szeretnék, a látványos unatkozást. vannak ötletek, hogy miket kreatívkodjunk, jó lenne mindig beütemezni egy kis olvasást, írást, szeretném, ha főzőcskéznénk közösen és a házimunkából is kivehetnék a részüket, különösen a nappali rendbetételével, ahol jól összegyűlt a mindenféle rajz, mütyűrtenger.

most egy ideig nem akarok uzsis dobozt, palackot, tolltartót, tesizsákot, iskolaköpenyt látni :)

Ádi ping-pong táborral indít, remélem jól leköti az energiáit és végre kedvére sportolhat nem csak 1-1 órát.

lesz több tábor is, gyerekek külön-külön és együtt, családilag is megyünk táborozni megismerkedésünk helyszínére :) 17 év után újra szárszózunk. a gyerekek jókat kuncogtak, mikor meséltük, hogy megmutatjuk a nevezetes helyeket.

székenalvós

ez lenne most a túrórudi csomagolásomon. tegnap este derült égből jött egy ijesztő jelenet, Lukács kakilt és volt benne egy kis vér. 10 perc múlva újra, akkor jóval nagyobb mennyiség. T. épp nem volt itthon. telefon, kapkodás, nem bírtam gondolkodni, sorrendet felállítani, hjajj.
T. hazajött, én próbáltam összepakolni a legszükségesebbeket. kerestük, melyik az ügyeletes kórház. a három naggyal muszáj T-nak itthon maradni, én nem vezetek egyedül, marad a taxi, amit nagyon utálok, főleg este, egyedül. ambulancia, sebészet, uh. vastagbélgyulladásnak látszik. de mitől???? a másik tipp, hogy túl sok tejterméket ettem és allergiás lett rá.
végül az éjszaka Lukácsnak nyugodtan telt, nekem borzasztóan. iszonyat fáztam a légkonditó., először egy textilpelussal, majd a kistakaróval próbáltam takarózni, mert Lukács kapott egy másikat is. és egyszerűen nem teltek a percek, órák, de ez a legkevesebb. nem lázasodott be, így délelőtt hazaengedtek. jöhet egy székletvizsgálat, ha az negatív, akkor gasztroenterológia. egyébként nagyon kedves és profi orvosokkal találkoztunk.

és ráadásnak még Ádiban is találtunk egy kullancsot délután.

kertünk

idén másodszor vonultunk ki testületileg a Kertembe.
vasárnap a templomból vettük az irányt egyenesen a liget felé, mivel ebédünk nem volt és T. hirtelen ötlettől vezérelve kérdezte, hogy mi lenne ha. menjünk, naná! jött velünk J&G is.
mindenki élvezte, gyönyörű idő, kerti sütögetés illatok, nagyon finom kaja, üldögélés, vigyorgás.

tegnap én találtam ki, hogy menjünk el a gyerekekért, hozzuk haza a motyót és irány. gyorsan bedobozoltam a hűtőben lévő epret, Lukács almapüréjét.bedobtam egy solo-t. a gyerekek görkorira/rollerre pattantak apával. én kivételesen babakocsival, mert abba pakoltunk a motyót. még egy rajzolótábla is jött bónuszban. negyed óra múlva már ott ücsörögtünk.
fagyi, limonádé, sör, kinek mi. cézár sali, almapüré. társas, bohóckodás. jajj, de jó nekünk. Lukács még szunyókált is egy kicsit, kár, hogy bömbölve ébredt, ezért én leléptem hamarabb.

Virág fotója:

félálomban

ma reggel 6.50-kor ébredtünk. nem szólt az ébresztő egyikünknél sem, vagy szólt :D
nem nagyon paráztattuk magunkat, elkezdtem kipakolni a hűtőből a szokásos reggelihez és tízórai készítéshez való dolgokat. egyszer csak azt érzem, hogy valami ráesett a lábamra és nagyon fáj. hát egy jó nehéz tányérunk, élével rá az egyik érre, meg ínra a nagylábujjamnál. király. 2 perc múlva újra megnézem, az ér totál felpúposodva, bedagadva. király. alig bírok lépni. hihetetlenül lúzer vagyok.

ismét(lés)

majdnem írtam egy posztot a hordozásról, hogy mennyire élvezem. mert ma is olyan jó volt, hogy mentünk egy kört a kerületben, gyönyörű napsütésben, voltunk postán, boltban, turiban, piacon. elaludt, felébredt, nézegetett, elaludt :)
szóval gyanús volt, mintha.. ezért rákerestem és két hete írtam erről. de akár mindennap le tudnám írni :)

rejtélyes betegség

sokféle betegséggel találkoztunk már, amióta gyerekeket nevelünk, a négy gyerek rákényszerített, hogy kiműveljem magam gyermekgyógyászatból, de úgy látszik van még mit tanulni. Ádi tavalyi hasfájós kálváriája után most Simon tartogatott némi fejtörést számunkra. a legrosszabb, amikor tanácstalanul nézünk egymásra, mi szülők, hogy vajon kamu a betegség, vagy vegyük komolyan.
vasárnap este Simon sűrűbben járt vécére, és megemlítette, mintha kicsit csípne. volt már ilyen, gondoltam várjuk ki, mi lesz éjszaka. nem volt kimászkálás, elküldtem suliba. fél óra múlva hívtak, hogy menjek érte, mert percenként jár ki. itthon csináltam egy kamillás zsurlófüves ülőfürdőt, délután még egyet és mondhatni, megszűntek a panaszok. orvoshoz nem mentünk, mondván, ha segít az ülőfürdő, akkor minek fussunk még köröket vizeletvizsgálattal. a biztonság kedvéért keddre még itthon tartottam. nagyon jól érezte magát itthon. és néha megkérdezte, hogy holnap már menni kell iskolába??
szerda reggel állnak az ajtóban, táska a háton, erre újra elkezdi, hogy pisilni kell, majd egy perc múlva újra és újra és újra. hát kiborultam, hogy akkor most mi vaaan? aki fel van fázva, az nem alussza végig az éjszakát és előző nap nem megy összesen 5x pisilni.
másodpercek alatt újratervezés. még jó, hogy van egy rugalmas férjem, aki elvitte a többieket suliba, majd közölte, hogy akkor itthonról dolgozik, én meg leszaladtam Simonnal dokihoz. dokinéni csak mosolygott, majd írt egy beutalót vizeletvizsgálatra.
érdekes módon, szerdán sem volt semmi gond, ha éppen nem kellett elindulni valahová, akkor rögtön jött az inger. pl. amikor elindultunk az eredményekért, kiléptünk a liftből és visszaszaladt a másodikra, hogy megy haza pisilni. majd az utcán nekiállt visítani, hogy bepisileeeeek. persze az eredmény negatív, mily meglepő.
aztán elmentünk együtt az év végi műsorra, ahová nem akart beállni az osztálytársak közé. (lehet, hogy ez volt a háttérben??)
ma reggel bepróbálkozott, majd felvette a táskát és elment iskolába. azt hiszem nagyon év vége van és elfáradt. nem szokott ő ilyet. csak olyan nehéz, hogy ilyenkor mi a jó reakció. nyilván komolyan veszem, aztán kiderült, hogy átvertek.
egyébként, amíg elvittem reggel a mintát vizsgálatra, kiporszívózta a két nagy szobát (teljesen saját ötlet volt) és alig várta, hogy hazaérjek és örüljek. na hát ilyen az én kicsi fiam. :) dolgozott a lelkiismeret furdancs?!
egyébként is lebukott, mikor megkérdeztem, hogy menjünk e fagyizni, vagy nem tudja visszatartani addig. no akkor próbált komoly arccal válaszolni, de egy óvatlan pillanatban kicsit mosolyra húzódott a szája széle :D

szabadultunk

az úgy volt, hogy karácsonyra kaptunk a tesóimtól egy kupont egy játékra. direkt ilyen ajándékot vettek, hogy mozduljunk ki a gyerekek mellől. még arra is odafigyeltek, hogy közel legyen és beleférjen a két etetés közti időszakba.
a múlt héten váltottuk be. öten mentünk, Ádit is vittük, amitől nagyon-nagyon boldog volt, hisz ez egy igazi felnőttes esti program volt.
zseniálisan jó program, nagyon jól szórakoztunk. mondtam is utána a tesóimnak, hogy igazán telitalálat volt ez az ajándék. majd kapnak ők is :D

többet nem árulok el róla. mi 48 perc alatt kijutottunk, így teljes volt az öröm.