este jó

Lukács mostanában esténként pörög a leginkább. bemegyünk a nagyágyba, körberakom a paplanokat az ágy szélein, ő pedig az arénában pörög-forog és sikongat, magyaráz, berreg. mi meg röhögünk. a műsor zseniális. aztán a nagyok bejönnek még egy esti puszira, körbepuszilgatják a legkisebbet legalább háromszor, majd felemlegetjük, hogy amikor még a pociban volt, akkor is kapott ám, a hasamra.
jajj, hogy örültek a nagy hírnek, hogy várták az első pillanattól, kristálytiszták ma is az emlékeim.

nincs elég puszi, amit adhatunk. nem csak a legkisebbnek, a többieknek is. vicces, bújós, ölelgetős család a miénk. leginkább azt élvezem, hogy a naaagy 9 éves is tartja még eme szokást. meglát az iskolaudvaron, odaszalad, megölel, közli, hogy "puszi anya", majd szalad vissza focizni. élvezem amíg lehet, remélem minél tovább.