megy ez, csak akarni kell

ma végre levettük az oldalkerekeket Ádi biciklijéről. már tervezzük egy ideje, és júniusban pont aznap lett lázas beteg, amikor este le akartunk menni gyakorolni. azóta meg kissé sűrű az életünk.
szóval kimentünk az utcára, elmondtam pár jótanácsot, h mire figyeljen. persze pont kifogtunk egy döcögős járdarészt, amin felbosszantotta magát, de miután kimentünk a sima útra, elindította a biciklit és csak hajtotta-hajtotta, mint aki évek óta tudja ezt, csak eddig titkolta :) megállásnál ügyesen lassított, kontrázott és letette a lábát. a kanyarodásnál kicsit imbolygott, de egy kör után azzal se volt gond. utána Apával bicikliztek egy órát és rém büszke volt magára :)))) olyan aranyos volt, amikor először elindult és rám nézett azzal az arckifejezéssel, h "jéééé, én tudok biciklizni"

és a hét elején mutatta, h az alsó két metszője mozog.

és annyit változott az utóbbi egy hónapban, sokkal könnyebb szót érteni vele. Simi gyorsan át is vette a harcos szerepet, mert Ő meg erősen feszegeti a határokat és ezzel együtt az idegszálainkat. :)

és múlt hétvégén átköltöztünk az új lakásba, de erről most nem bírok írni, mert hosszú én meg fáradt. holnap indulunk a gyülekezeti táborba és egy hétre teljesen kikapcsolódunk és remélem h sikerül feltöltődni.