berögződött

este az ülök az ágyban, és valami hiányérzetem van, valami furcsa. és akkor beugrott, h nem néztem meg a gyerekeket, akik már alszanak, akikhez minden este bemegyek betakargatni, megsimogatni őket. de most, h nincsenek itthon, nem kell kimásznom az ágyból és elsétálni a lakás másik végébe. hiányoznak. hiányoztak már a második naptól. első nap még jó volt spontán csavarogni, nem sietni haza a fürdetésre, de már másnap fura volt, h nincs a jól megszokott napirend.
aktívan pihentünk, az agyam kikapcsolt egy kicsit a gyerekezésből. alaposan elfáradtunk, hisz reggeltől estig melóztunk 4 napig. a munka eredménye látványos. sikerült jól kitalálni és kivitelezni a lakásátalakítást.

film

Dóri ma elhozta a Férjhez mész - mert azt mondtam című filmet. félig sikerült megnézni, akkor ébredtek föl az ikrek. jó kis lötyögős, szórakoztató film, pont a zombi agyamnak való. és van benne egy rész, amikor az Anya az anyaságról beszél. majd ide másolom.
egyébként is tele a winchester jobbnál jobb filmekkel, csak idő nincs rá. karácsonyra is kaptam dvd-t, sőt egy teljes sorozatot is. ha lenne egy üres napom, bambulnám a filmeket, pizzát rendelnék és ki se kelnék az ágyból. :))))

kifacsart citrom

az vagyok mostanában. délutánra már totál zombi vagyok, vonszolom magam, rossz a kedvem, ötlettelen vagyok.
mondjuk a héten három gyerekkel pörgök, mert Ádi beteg és jól elkaptam én is ezt a torok nyavalyát, pedig az előzőből se jöttem még ki teljesen. de ettől függetlenül nagyon rossz hatással van rám a tél. havat még nem igazán láttunk, minden sötét, szürke, hideg, fagyos, büdös. komolyan, elmegy az életkedvem. nyűgös vagyok és ez mindig a hétvégére tetőzik és mindig elcseszem a hangulatot és utálom már magam érte nagyon.
voltunk a múlt héten vásárolgatni, a ruhatáramat frissítettük. örültem is neki, de máskor sokkal jobban feldob az érzés, h új ruhák, menni bele a nagyvilágba és most ez sem volt meg annyira, mint vártam.
a gyerekek is épp érdekes szakaszba érkeztek. egyik percben ölelik egymást és órákig eljátszanak hármasban és ha be akarok állni, akkor felvilágosítanak, h Ők most JÁTSZANAK, a következő pillanatban meg ölik egymást, én meg üvöltök, mintha ezzel javítanék a helyzeten, pedig pont h rontok (ráadásul ilyen mintát adok, vááááááá) és még szarul is érzem magam tőle. iszonyat szemtelenednek méghozzá az ikrek is, hisz Ádi a példakép, Őt mindenben utánozni kell.
a tavasz még messze, más kapaszkodót kell találnom. most a rövid távú tervek között szerepel egy kis lakásszépítés, átrendezés, lomtalanítás és rendszerezés. addig a gyerekek telelnek pár napot a Nagyszülőknél, akiknek nem tudunk elég hálásak lenni, h mindig szívesen segítenek.
remélem a munka mellett szakítunk időt egy kis semmittevésre is, mert talán az segítene most. csak bambulni ki a fejemből.
túlpörögtem és most érzem a hatását, muszáj lassítani, mert ezt a tempót nem bírja a testem, se az agyam.

hancúrozós baleset

Ádi este villanyoltás után még úgy gondolta, h ugrándozik az ágyban. hiába kérte T. h feküdjön le, és úgy hallgassa a mesét. aztán jól lefejelte az ágy szélét és átharapta a száját frankón. jöttek ki, persze folyt a vér. viszonylag gyorsan sikerült elállítani a vérzést, de szerintem maradandó heg lesz a helyén (ami pici, de azért látszik).
Simon is állandóan tarzanosat játszik, ma is legalább négyszer esett le, egyszer majd' kitörte a nyakát. és nem tudok minden pillanatban odaérni és hiába beszélem rongyosra a számat, h "veszéééélyes!!!, ezmegez lesz a vége", nem érdekli őket. attól tartok, h saját kárukból se tanulnak egyelőre.

az elmúlt év

januárban 3 éves lett Ádi és egy évesek az ikrek. az ikrek ebben az évben indultak be igazán, hisz elkezdtek járni, kaja terén is ekkor kezdtek ügyesedni, júliusban befejeztünk a szopit, és hónapok óta a beszéddel is kacérkodnak, szóval elég sűrű fejlődési szakasz volt(van). no és elkezdték átaludni az éjszakákat, nem mellesleg.
márciusban eladtuk első és nagyrabecsült autónkat és vettünk egy 7 személyest, amit azóta is nagyon szeretünk. és ezt is tele bírom pakolni :))))
Ádi szobatiszta lett, méghozzá rögtön éjjel-nappalra, amiért nagyon büszkék vagyunk rá!
visszaköltöztek Barátnőmék, így újra többet tudtunk találkozni :)
március végén elköltöztek a szomszédaink, barátaink ezzel Ádi kissé elveszett lett játszópajtás nélkül és nekem is nehezültek a napok. :((((
szintén március végén-április elején -hosszú idő után- eljutottunk T-val kettesben kirándulni, méghozzá Párizsba. életemben először ültem repülőn :) szuper 5 nap volt, Párizst a szívembe zártam.
T. megvédte a doktori disszertációját!
májusban T. doktorrá avatták, ezzel lezárult egy igen stresszes időszaka, sikerült státuszt is kapni.
Ádi elhagyta a cumit!
júliusban Ádival hármasban voltunk gyülekezeti táborozni, ami nagyon jó töltekezés volt. július végén pedig Sógi és Sóga eljegyződtek nagy örömünkre. már várom, h közelebb lakjunk egymáshoz :)
júliusban újra erőt vettem magamon és elkezdtem gyakorolni a vezetést. sajnos a rossz idő, no meg a lustaság miatt (és h nincs hozzá elég önbizalmam) már egy ideje nem ültem volán mögé.
voltunk még nyaralni az ikrekkel is ,négyesben a Balatonon.
szeptemberben Ádi elkezdte az ovit! nagy változást hozott a napjainkba. az ikrekkel igazából azóta tudok érdemben foglalkozni. bizonyos szempontból nyugisabb, bizonyos szempontból meg jóval stresszesebb lett az élet nálunk.
végre rászántuk magunkat, h eljárjuk páros körre és nagyon tetszik.
októberben három év után elköltöztettem a blogot.
novemberben tesókáimmal buliztam négyesben. nem is tudom volt e már ilyen valaha. meg kell ismételni, amint lehet.
november végén újra eljutottunk Párizsban. sosem gondoltam volna, h egy évben kétszer is összejön. másodszorra is nagy szerelem és vágyom vissza. (csak egy kicsit melegebb időben :)))
ősszel sikerült többször is kirándulni a gyerekekkel, amit tavasszal folytatunk. már alig várom.
karácsonyra sikerült sok saját készítésű ajándékot csinálni (bár most hallottam, h az állítólag gáz...), sok dologgal haladtam, ami tervben volt és persze ugyanannyi el is maradt, de most nem frusztrált annyira, mint a korábbi években.
az évet E-kal zártuk, ami mostmár hagyomány :) persze, h mi lesz jövőre, azt még nem tudjuk.

hogy milyen volt 2008?! a fenti sorokat végigolvasva mozgalmas. csomó mindent el is felejtettünk már, vagy legalábbis azt, h ez is ebben az évben volt. jó volt, h ügyesedtek a gyerekek, egyre többet játszanak együtt, egyre önállóbbak. idén sikerült rendszeresebben eljárni a templomba, sokszor teljes létszámmal, ami különösen szuper dolog. többet mozdulunk ki kirándulós céllal is, ami óriási élmény még hetekig is.
jó, h ennyit segítenek a családjaink, mindig számíthatunk valakire.
jó, h a tavalyi kívánságaim nagy része beteljesült (például a gyerekek tényleg alszanak ötig :D ha én ezt tudom, akkor 7 órát írok oda..)
és rossz, h mindezek ellenére nem tudtam levetkőzni magamról a türelmetlen, veszekedős énemet, h sokszor nem tudok felnőttként viselkedni, pedig a családomnak erre van a legnagyobb szüksége. nagyonnagyon jó lenne ezen változtatni 2009-ben. ez a leghőbb kívánságom, mert ha ez sikerül, minden egyéb gond sokkal kezelhetőbb és könnyebb lesz. ha olyan a hozzáállásom, akkor úgy is fog sikerülni.
nincs semmi konkrét, nagyszabású tervem, lekattantam a nagyobb lakás kereséséről, a munkába állást még jegelem. egyelőre nagytakarítani akarok a fejemben, aztán majd kialakul minden.
békésebb új évet szeretnék.

leszedtük a fát, ezennel elbúcsúztunk az ünnepektől. véget ért a várakozás, készülődés, ünneplés időszaka. és hogy hogyan telt az Advent nálunk, milyen volt a Karácsony, az évbúcsúztatás 5 gyerekkel, az évkezdés szülinappal, azt majd igyekszem kiírni magamból.
sűrű év volt a 2008 nem mondom, h jó vagy rossz, mert volt benne ez is, az is. egy valamit tudok, másféle évet szeretnék. változást szeretnék, magamban, hozzáállásban, környezetemben.
túl fáradt vagyok most kifejteni, majd vmikor leírom.