kifacsart citrom

az vagyok mostanában. délutánra már totál zombi vagyok, vonszolom magam, rossz a kedvem, ötlettelen vagyok.
mondjuk a héten három gyerekkel pörgök, mert Ádi beteg és jól elkaptam én is ezt a torok nyavalyát, pedig az előzőből se jöttem még ki teljesen. de ettől függetlenül nagyon rossz hatással van rám a tél. havat még nem igazán láttunk, minden sötét, szürke, hideg, fagyos, büdös. komolyan, elmegy az életkedvem. nyűgös vagyok és ez mindig a hétvégére tetőzik és mindig elcseszem a hangulatot és utálom már magam érte nagyon.
voltunk a múlt héten vásárolgatni, a ruhatáramat frissítettük. örültem is neki, de máskor sokkal jobban feldob az érzés, h új ruhák, menni bele a nagyvilágba és most ez sem volt meg annyira, mint vártam.
a gyerekek is épp érdekes szakaszba érkeztek. egyik percben ölelik egymást és órákig eljátszanak hármasban és ha be akarok állni, akkor felvilágosítanak, h Ők most JÁTSZANAK, a következő pillanatban meg ölik egymást, én meg üvöltök, mintha ezzel javítanék a helyzeten, pedig pont h rontok (ráadásul ilyen mintát adok, vááááááá) és még szarul is érzem magam tőle. iszonyat szemtelenednek méghozzá az ikrek is, hisz Ádi a példakép, Őt mindenben utánozni kell.
a tavasz még messze, más kapaszkodót kell találnom. most a rövid távú tervek között szerepel egy kis lakásszépítés, átrendezés, lomtalanítás és rendszerezés. addig a gyerekek telelnek pár napot a Nagyszülőknél, akiknek nem tudunk elég hálásak lenni, h mindig szívesen segítenek.
remélem a munka mellett szakítunk időt egy kis semmittevésre is, mert talán az segítene most. csak bambulni ki a fejemből.
túlpörögtem és most érzem a hatását, muszáj lassítani, mert ezt a tempót nem bírja a testem, se az agyam.