kreatív

október végén kaptam ezt a díjat barátnőmtől. kellemes meglepetés volt, mert nem igazán tartom magam kreatívnak. próbálkozok dolgokkal, de általában csak belekapok dolgokba, aztán csak gyűjtöm a sok alapanyagot és nem valósítom meg a terveimet. persze ráfoghatom a krónikus időhiányra is..
az elismerést ezúton is köszönöm és próbálom továbbadni, méghozzá olyanoknak, akiknél még nem láttam (de lehet, h csak elkerülte a figyelmemet) sok olyan embernek is tudnám adni, akik már kaptak, de nem akarok ping-pongozni, ezért felsorolásba sem kezdek.
első kiszemeltem elegantekaffeebohne
irigylem a fantáziádat és a kézügyességedet. egyszerűen zseniálisak a rajzaid és a fotóid!!!
díjaznám még Dolce vita-t és Mennyei Mignon-t, akik szenvedéllyel bánnak az ízekkel, alapanyagokkal, színekkel. a tálalás pedig lenyűgöző!

édes álom

a készülődés mellett jól esne néha csak úgy elmenni nézelődni, venni ezt-azt. aztán bekuporodni a kanapé sarkába egy puha, meleg takaróval, egy halom nasival, forró teával, egy jó könyvvel és a távirányítóval és élvezni a semmittevést.

tele tervekkel

miért nem lehet minden nap olyasmi, mint a mai. játszottunk is, haladtam is, negyed egykor ügyesen elaludtak, nem másztak ki az ágyból, nem hisztiztek hosszasan, hanem szép nyugodtan elszundikáltak.
belekezdtem a nappali kitakarításába, remélem mihamarabb pontot tehetek a végére és akkor már csak a háló és a konyha.
dekorálni is kellene, de nem vagyok hajlandó emiatt idegrohamot kapni, h nem lettünk kész december elsejére, pont.
hétfő este kitettem a szokásos ajtódíszt és kicsit elszomorodtam, h a másik ajtón már nem lóg ott a miénkhez hasonló, amit együtt vettünk E-val.
készíteni szeretnék új díszeket, mézeskalácsot, vmi apróságot az óvónéniknek, dadusnak az oviba. halom ajándék vár még arra, h elkészítsem őket.

vettem egy jó kis karácsonyi cd-t, hátha inspirál :) az autóban is azt hallgattuk hazafelé, és olyan jó hangulatot varázsol. ma délelőtt pedig egy barátunktól kapott cd került a kezembe, amin esküvőre való filmzenék vannak összeválogatva. tisztára feldobott. a zene tényleg gyógyít és energiával tölt fel.

félig borzalmas nap

volt a tegnapi. sok dolog alakult úgy, ami csak húzott lefelé, mint egy örvény. sikerült ugyan elintézni dolgokat (rengeteg szelektív hulladék leadása, bevásárlás), de séta közben Virág úgy bealudt, h itthon se lehetett felébreszteni. mindez délelőtt 11-kor. persze rögtön beidegeltem magam, h így borul a nap. Simont próbáltam letenni időben, de akkora hisztit rendezett, h felébresztette Virágot, így fél egykor a kicsi lány már túl volt a pihenőn. Simi végül kidőlt az ölemben. én meg csak dúltam-fultam még egy ideig. aztán játszottunk Virággal, főztem egy levest, majd felébredt Simon és játszottunk együtt és már haza is értek a nagyfiúk. T. felajánlotta, h járjak egyet, de pont belekezdtem egy gofri megkavarásába, és készültem az esti adventi szeánszra, úgyh elhalasztottam. talán majd ma.
szóval mire hazajöttek a fiúk, én is lenyugodtam és végül jó kis esténk lett.
így leírva nem is tűnik vészesnek. kár, h könnyen kizökkenek és nem bírok tízig számolni, venni egy nagy levegőt és újrakezdeni a napot.

begubóznék

már 5-kor felébresztettek, előbb Simon, majd Virág kéredzkedett át az ágyunkba. ők persze képesek még visszaaludni, vagy csak úgy pocolni, de én nem, mert elkezd kattogni az agyam, h mi is legyen ma, meg egyáltalán decemberben. mert eljött az év utolsó hónapja és ilyenkor különösen pörögnek odabent a fogaskerekek és nem hagynak aludni, mert cikáznak az ötletek, parázok, h nem lesz kész semmi, nem fog tetszeni az ajándék és egyéb hiábavaló marhaságok, amik csak arra jók, h az ember december eső hétvégéjére karácsonyi agybajt kapjon.
tegnap az volt a hír, h már az elmúlt hétvégén is óriási volt a roham a bevásárlóközpontokban. persze ez is kicsapta a biztosítékot, mert utálom a tömeget és mégis mennem kell beszerezni még ezt-azt.

egyébként a hétvégén elutaztunk, így elmaradtam az adventi díszítéssel, a lakás romokban, a koszorút is tegnap csaptam össze vacsora előtt, mert épp kipattant egy kreatív szikra a fejecskémből és ezeket a szikrákat mostanság illik megbecsülni, mert számuk erősen megcsappant. mondhatni alkotói válságban szenvedtem tegnap és persze jóóóóóól belemerültem az önsajnálat tengerébe. de majd MA.. ha-ha-ha

úgy érzem magam, mint egy elemlámpa, amiben épp lemerülni készül az elem. nyűgös, fáradt, ötlettelen vagyok. vmi hülye depiszerű érzés. de lehet, h csak a hétvége utózöngéi. pénteken ugyanis elrontottam a gyomrom, és egész hétvégén csak kínlódtam, belázasodtam, alig tudtam enni, a nagy családi bulin sem tudtam önmagam lenni - ezt sajnálom a legjobban, mert nagyon vártam.

gyerekek

ikrek kezdenek beszélni. már egy hónapja próbálgatják utánunk mondani a szavakat. Virág múlt héten mondta először, h Csimon :) Ádit meg most épp Námának hívja. a hétvégén meg Petit nevezte el Tepe-nek.
sokat mondogatja még, h alma, mert rákapott az almalére, a vizet szinte nem is akarja meginni. kedvenc állata most épp a maci, ami mamma-nak hív, a cica visszaszorul a második helyre :) brumma a motor vagy autó. ja, és a csepa. eltartott egy ideig, mire rájöttem, h kecsapot kér :))
Simon kedvenc szavai: inni, enni, pumpi (krumpli), rizs, bubi (buborék). nagyon szereti a k betűs szavakat: kaki=kaka, kaka=kakas vagy kacsa, kakka=sapka, kavik=kavics, koki=csoki, ebéd, udi=rudi, kecs=keksz.

nyűgösen

nem megy nekem ez a folyamatos blogolás. ha épp van szabad 1-2 órám napközben, akkor inkább olvasgatok a neten másokat, este meg már zombi vagyok.
mostanában rémesen könnyen elfáradok, pedig két hete még fényesre suvickoltam a lakás nagy részét. megfogadtam, h novemberben pontot teszek a karácsonyi nagytakarításra, h az advent ne a portörlésről, ablakpucolásról és társairól szóljon. fürdőszoba totál kicsinosítva, rengeteg dolgot kidobáltam, végre. sajnos megrögzött gyűjtögető vagyok, nehezemre esik lomtalanítani, de muszáj. a gyerekszoba is csillog-villog. ablakok, függönyök rendben. még a konyha és a háló vár rám, meg a beépített szekrény. de ezekre elfogyott a lendület. sokszor járok úgy, h egész nap csak lézengek, nem haladok semmivel, minden nyűg, mert fáradt vagyok.

fotók

jelentem frissítettem a diavetítőt a medveotthonos képekkel, a tesós buliról is tettem föl a bejegyzéshez és most ide is teszek párat a legújabb kedvencekből.

Christmas all around

vasárnap elsétáltunk a KIKA-ba, ahol már javában dúl a karácsonyi dekorációk árusítása. a gyerekek hol sikongatva, hol tátott szájjal csodálták a sok csillogó díszt. persze az ikrekkel ilyen helyre beszabadulni elég veszélyes mutatvány, de nem is akartunk belemélyedni, csak beleszippantottunk a hangulatba.
a héten az IKEA-ban is hasonló élményben volt részem. de ma, amikor betértünk a közeli abc-be és szembetaláltuk magunkat egy feldíszített fenyőfával, azt már egy kissé túlzásnak tartom.
szívem szerint elővenném a télapós, karácsonyos mesekönyveket, de még egy teljes hónap van decemberig és addigra tuti megunnák a témát a gyerkőcök.
mindenesetre holnap megejtjük a karácsonyi ajándékok beszerzését a gyerekeknek.
egyébként nagyon szeretem az ünnepre készülődős időszakot. novemberben még tele vagyok tervekkel, ötletekkel és nem érdekel, h kupi van, aztán december elsején átkattan az agyam és idegbeteg leszek, h semmi nem lesz kész időben. persze tudom, h túl sokat tervezek és nem ettől lesz ünnep az ünnep.
elkezdtem egy könyvet is - Karácsonyi várakozás

boldog szülinapot :)

az ikrek húsz évesek lettek ma. Isten éltessen Peti és Dóri!

csendes percek

egyszer már elkezdtük olvasgatni azt a gyerekbibliát, amit még nekünk olvastak a szüleink. érdekelte Ádit, de félbemaradt. pár hete rátaláltam egy most megjelent könyvre, amit nagyon jónak találtam, T-val megbeszéltük, h megvehetnénk a gyerekeknek.
a páros körön pedig több házaspártól is hallottuk, ki hogyan adja át a gyerekének a hitbeli dolgokat. innen jött az ötlet a csendes percekre, amikor minden nap pár perc erejéig - lévén, h a gyerekeink még sokkal tovább nem képesek egy helyben ülni - leülünk, énekelünk, elolvasunk egy bibliai történetet, megbeszéljük, szóba kerülnek az aznapi történések, majd imádkozunk. Simon már a második alkalommal összekulcsolta kis kezeit, amikor látta, h imádkozni fogunk. igyekszünk minden nap időt szakítani egy kis közös csendességre. hiszem, h sokat fog javítani a hangulatunkon, ami a hajszolt tempó miatt sokszor feszült és ez nem csak nekünk, felnőtteknek rossz, de a gyerekekre is kihat. illetve nem árt, ha már ilyen kicsi korban is tudják, h van miért hálát adnunk, van kitől segítséget kérnünk, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretnénk.

hosszúhétvége

csütörtökön túlélésre játszottam. két és fél-három órás alvás után kissé zombi voltam. a gyerekek persze kiválasztották a legjobb napot az 5 órás keléshez. igyekeztünk minimálisra csökkenteni a pörgést, ami három kisgyerek mellett enyhén kivitelezhetetlen, de azért megpróbáltuk. pénteken se volt különösebb program, a délelőtti takarítást leszámítva. illetve nekiálltam kimosni egy brutál adag ágyneműt, mindent, amit találtam. lassan jön a függönymosás és az ablakpucolás is, illetve a nagy konyhatakarítás és a lakás lomtalanítása így az ünnepek előtt, ami egyre jobban közeledik. jövő héten már november. durva, hogy elrohant ez az év. ma már az órát is átállítottuk.
tegnap pedig felkerekedtünk és kirándultunk egyet a veresegyházi Medveotthonba. a gyerekeink egyszerűen odavannak az állatokért, úgyh a legjobb program, amit szervezhetünk az vmilyen vadasparki látogatás. gyönyörű idő volt, friss levegő, szép környék és mindhárom gyereknek sikerült macit etetni. volt még ugrálóvár, kisvonat, kakasos nyalóka :)
hazafelé még sétáltunk egyet a fóti katolikus templom környékén. a templom lenyűgözően szép. a Notre-Dame-ot juttatta eszembe. legközelebb belülről is megnézem.

tesós nap

hónapokkal ezelőtt találtam ki, - talán amikor nyáron elmentünk Dórival és Petivel a gyógyfürdőbe és Titi sajnos nem volt otthon- h szervezhetnénk itt Pesten egy tesós napot négyesben. nos az egész nap még nem jött össze, de amikor T. hazaért Ádival az oviból, akkor el tudtunk indulni. mászkáltunk, kajáltunk, aztán elmentünk egy felkapott szórakozóhelyre, ahol koktéloztunk, meghallgattunk egy koncertet és táncoltunk 3 órát. és a végén megkoronáztunk egy háromnegyed órás hazasétálással az Oktogontól :-) így legalább beszélgetni is tudtunk.
szívesen megismételném néha, mert olyan keveset vagyunk együtt mind a négyen. ha hazamegyünk, vki mindig hiányzik. szinte csak karácsonykor van együtt az egész család.
nagyon jó dolog ám, ha az embernek sok tesója van. most is jóban vagyunk mind, de remélem ez ezek után csak még jobb lesz és mindig számíthatunk majd egymásra. most Ők segítenek rengeteget Nekünk, remélem én is viszonozhatom majd Nekik.

hol is kezdjem

kimaradt majd' két hét krónikája. sajnálnám, ha nem írnék le pár mozzanatot, mert igen tanulságos, szórakoztató, olykor bosszantó volt.
a szememmel egy napot feküdtem, éjszakára beletettem az antibiotikumos kenőcsöt és másnap reggelre elmúlt a szúró fájdalom, csak homályos látás maradt még pár napig, de a pihenés és az ilyen-olyan kencék tényleg hatásosnak bizonyultak. olyannyira, h csütörtök este már moziba is eljutottunk, miután Titi eljött segíteni napközben, majd beugrott Dóri is és itt maradtak éjszakára, minket meg elküldtek kikapcsolódni. ilyen is régen volt, akciófilmet néztünk. felkavaró hanghatások és képek, de a műfajt tekintve nem volt rossz. de azért legközelebb inkább romantikus limonádét, vagy filmdrámát néznék meg (a vígjátékokból mostanában elegem lett.)
péntek estére is szerveztünk segítséget, mert következett az októberi páros kör alkalma. Titi vállalta, h megfürdetik és lefektetik a gyerkőcöket, amiért utólag is hálás köszönetünk.
vártam az alkalmat, a találkozást az egy hónappal ezelőtt megismert emberekkel, az előadást, a beszélgetéseket. nagyon jól éreztük magunkat, rengeteg dolog vált világossá számomra, és a kiscsoportos beszélgetésen hallott példák is nagyon elgondolkodtatóak voltak, h miben kellene változtatnunk itthon. hazafelé az autóban nagyon jót beszélgettünk.
szombat reggel hazautaztunk meglátogatni a családjainkat. rövid volt a hétvége, de jókat mulattunk. vasárnap Peti is jött velünk vissza, nagyon örültem, h eltölthetünk együtt pár napot.

kötőhártya sérülése és szaruhártya horzsolódása

ez van nekem most. tegnap délben Simon olyan szerencsétlenül kapott a szemembe, h körmével megkarcolta a szememet. pár percig nem is bírtam kinyitni. aztán bíztam benne, h negyed óra alatt rendbe jövök. ehhez képest öt percenként erősen szúródott a szemem, vörösre dörzsöltem kínomban. éjjelre beborogattam és jót aludtam. mivel nem mozgattam, nem is fájt. persze reggel megint alig bírtam kinyitni, úgyh T. itthon maradt mára segíteni. reggel mind az öten felkerekedtünk, engem kitettek a kórháznál, Ádit meg elvitték oviba. a betegfelvételnél nagyon rendesek voltak, mert felszóltak a szemészetre, h fogadjanak minél előbb. gyorsan sorra is kerültem, kaptam cseppet, gélt, kenőcsöt és reménykedem, h hétvégére rendbe jövök. a bal szememet lekötötték, estig rajta kell hagyni. mennyivel másabb így a világ. és mennyire természetesnek vesszük a látást. csak akkor tűnik fel, ha vmi gáz van. de akkor nagyon kellemetlen.
az egyetlen gyógymód, ha alszom. nem elég csukva tartani mindkét szememet, mert akaratlanul is mozgatom és akkor ezt a pici nyílt sebet dörzsölöm és nem tud gyógyulni. úgyh fekszem és hangoskönyvet hallgatok, közben el-elszunyókálok.
egyébként azzal vígasztalt a dokinéni, h nagyon sok anyukával előfordul. de tudja, h borzasztóan fáj.
mindenesetre a kis családom jó gyógymód, T. rengeteget segít, a gyerkőcök meg együttéreznek, jönnek simogatni, megpuszilni.

tavasz Párizsban

szombat este, érkezés után metróra szálltunk és azt hittük, Afrikában landoltunk. tudtam én, h sok a fekete, de hogy ennyire. fura érzés, mikor fehér emberként kisebbségbe kerülsz.
első nap zsongott a fejem a francia nyelvet hallva, aztán szépen lassan hozzászoktam. de azért egész úton elég elveszettnek éreztem magam, mert nemigen beszélek nyelveket. angolul elég jól értek, de beszélni nem merek, meg nem is igen tudok. (megfogadtam, h amint óvodások lesznek a gyerekek, bele kell vágnom újra az angol tanulásba, mert marha ciki a dolog.)
egyébként meg sokan állítják, h a franciák bizony nem kommunikálnak angolul. pedig de. legalábbis a fővárosban. igaz, h baromira hadarnak, de nem zárkóznak el. T viszont nagyon ügyesen beszél franciául :)
a közlekedés marha frankó. vettünk 5 napos bérletet, amit korlátlanul használhattunk. metróval és hévvel (RER) mentünk mindenhová, ami a leggyorsabb, csak közben nem lehet várost nézni.
a reptérről pikk-pakk eljutottunk a hotelbe, ahol közölték, h vmi gubanc van, ezért menjünk már át egy másik - ugyanolyan színvonalú - hotelbe, egy éjszakára. sűrű elnézéskérés és ígéret, h nagyon szép szobát kapunk. átbattyogtunk a másik hotelbe, elfoglaltuk a szobát, zuhi, aztán irány kajálni, mert már majd éhen haltunk. és rögtön megállapítottuk, h a recepciósok nagyon jófejek és viccesek.
mivel éhesen az ember nem tud gondolkodni és nem szívesen kockáztat, maradtunk a mekinél. a franciáknál kicsit mást jelent a gyorsétterem, mint itthon. marha ráérősen szolgálnak ki..
kis pihenő után útnak indultunk, h sétáljunk a Szajna parton, meg a "Margitszigeten". a szigetre végül nem mentünk le, csak a hídról néztük. a napot a kivilágított Notre-Dame-mal zártuk. este bezuhantunk az ágyba és reggel 9 előtt tértem magamhoz :)
gyorsan elcsíptük a reggelit, aztán pakolás és át az első hotelbe.
a reggelihez még annyit, h már a második napon sem volt vicces, amit a franciák reggelinek hívnak. úgy értem, minden áldott nap édeset enni nem vmi jó. croissan, vaj, lekvár, kockasajt, narancslé - a felvágottat nem ismerik - és mindennap ugyanez.
azért a reggeli után sikerült még bevásárolni egy pékségben. naná, h édes péksüteményeket :))) vettünk egy érdekes arab sütit, ami nagyon hasonlított a csöröge fánkhoz, ami nagy kedvencem.
délelőtt elindultunk Versailles-ba. a RER-t keresve útbaigazítást kért tőlünk három angol túrista, akikkel a nap folyamán többször is összefutottunk és ismerősként üdvözöltük egymást :) az eső csak esett és esett és sajnos nem állt el. hideg volt és se esernyőnk, se sál, se kesztyű. még jó, h volt sapkám, a kapucnit meg odaadtam T-nak.
a kastélyhoz érve óriási sor állt a pénztárnál, kb. egy órát álltunk sorban a zuhogó esőben, közben tízóraiztunk egyet. először a kastélyt jártuk körbe, reménykedve, h mire kijövünk, csendesedik az eső, és tudunk bóklászni a gyönyörű kertben, de sajnos az idő nem volt kegyes hozzánk ezen a napon (csak aznap esett folyamatosan). mire végigsétáltunk a kastélyon, alaposan elfáradtunk, ezért (és a szűnni nem akaró eső miatt) kisbuszba szálltunk és mentünk egy kört a kastélykertben. amit kertnek nevezni azért kissé vicces, tekintve, h akkora, mint egy város.
Párizsba visszavonatozva leszálltunk az Eiffel toronynál. úgy voltunk vele, h ide külön nem biztos, h eljönnénk. persze kilóméteres sor a felvonóknál és nyirkos, hideg idő, úgyh nem mentünk fel (bár én nem is ragaszkodtam hozzá, mert erős tériszonyom van). barangoltunk még egy kicsit a metróhoz vezető utcákon, aztán visszamentünk a szállásra ejtőzni. este meg lementünk egy közeli térre, az Omnibus Café-ba, amit napközben néztünk ki. hangulatos kis hely volt jó zenével és naggyon tuti tonhalas szendviccsel.
hétfőn regeli után elindultunk az újabb városnéző körutunkra. először a Notre-Dame-hoz mentünk. most végre nappal is megnézhettük. körbejártunk kívül-belül. elüldögéltem volna ott egy fél napot is, vmelyik padsorban. a látvány lenyűgöző, a képek sajnos nem tudják visszaadni. a toronyba is szerettünk volna felmenni, de a kígyózó sor elvette a kedvünket. elég hűvös volt, nem volt kedvünk órákat fagyoskodni. helyette beültünk egy szendvicsezőbe, ahol nagggggyon gyusztusos bagetteket árultak mindenféle hideg illetve meleg finomsággal töltve (ettünk currys csirkéset, tonhalasat, marhahúsosat, baconöset). nagyon hangulatos hely volt és az egyik legjobb kaja, amit Párizsban ettünk. meg is állapítottuk, h a franciák nagyon értenek a kenyérsütéshez.
tele hassal újra nyakunkba vettük a várost. rengeteget gyalogoltunk, h ne csak nevezetességeket lássunk, hanem a város hangulatába is belepillantsunk. séta közben tapasztaltunk pár számunkra meglepő dolgot. például a gyalogosok zöld lámpája villogás nélkül vált át pirosra, úgyh érhet meglepetés a zebra közepén.. vagy a parkolás, ami úgy néz ki, h az autók állnak egymás mögött, érintve egymás lökhárítóját (nem sikerült megfejtenünk, h hogyan állnak ki, ha mennének vhová. esti sétánkon tűnt fel, h a lakások ablakain nincs függöny, így bárki beleláthat mások szobájába, életébe. nekem ez elég bizarr, de én megrögzött függönyhúzogató vagyok. sétánkat folytatva elmentünk a Diadalívhez, ami élőben sokkal szebb és valóban hatalmas. majd sétáltunk a Champs-Élysées-n. nem mondhatnám, h klausztrofóbiám lett volna. betértünk néhány ruhaüzletbe nézelődni. majd a Louvre felé vettük az irányt. a múzeum előtt beültünk egy közeli vendéglőbe, mert már nagyon fáradtak és éhesek voltunk. nem volt puccos hely, mégis hangulatos. görög tulajok üzemeltették, és az egyik asztalnál ott ült pár jól öltözött középkorú és idősebb úr, kissé keresztapás volt :) T. bárányt evett, én pizzát. nagyon finom volt és degeszre ettük magunkat. ebéd után azon poénkodtunk, h ide még visszajövünk.
no és jött a Louvre. kívülről nem is tűnt olyan vészesnek. ha tudom, h mi vár bent, lehet, h meggondolom, h akarom e. gigantikus. és a fele számomra érdektelen, miután nem vagyok nagy rajongója a festészetnek.(Mona Lisa mellett például elrobogtunk. nem volt kedvünk a tömegjelenethez.) viszont az ókori, egyiptomi, óceániai részleg nagyon szuper, úgyh végülis nem bántam meg, mert tényleg elképesztő dolgokat láttunk. de elég szemét dolog, h a fél világot összehordták maguknak és büszkén mutogatják is... pár órát töltöttünk ott, de szerintem 2 nap is kevés lenne bejárni. totál kész voltunk a végére. ha jól emlékszem, ezután hazamentünk és punnyadtunk. T. másnap korán reggel indult a konferenciára. én is felkeltem vele, h együtt reggelizzünk, aztán visszamentem a szobába és visszabújtam az ágyba. olyan nagyratörő terveim voltak, mint egész nap lazítani, filmet nézni, olvasni, aludni. naggggyon szuper volt. nem mentem sehová, csak magamra húztam a takarót és bambultam, nassoltam. megnéztem két kedvenc romantikus limonádé filmemet és Tony Parsonst olvastam. persze délután alig vártam, h hazaérjen T. és sétáljunk egyet. eléggé fáradt volt, de azért jártunk egyet a környéken, megnéztük az esti fényeiben pompázó Moulin Rouge-t. közben belebotlottunk egy csapat magyar gimis osztálykirándulóba :-) majd a változatosság kedvéért beültünk a vasárnap már kipróbált Omnibus Café-ba, csak most rendes főételt ettünk. sajnos másodjára elég tömeg volt és emiatt a felszolgálás is kritizálható, de erre kár betűt pazarolni. a kaja mindenesetre finom volt. vacsora után is sétáltunk egy kicsit, aztán hazamentünk, megterveztük a következő napot és filmet néztünk.
reggeli után kijelentkeztünk a szobából és leadtuk a csomagokat a recepción, majd elindultunk csavarogni, hisz volt még egy fél napunk. felmentünk a művész negyedbe, aminek fantasztikus hangulata van. megnéztük a Sacré Coeur-t. a párizsi látkép csodaszép innen. aztán vettünk mindenféle apróságot a családnak és bemetróztunk a központba. a gyerekeknek ruhát vettünk ajándékba - Ádi inget, Simon kötött mellényt, Virág pedig egy gyönyörűséges ruhácskát kapott.
sétáltunk a Jardin Des Tuileries-ben, ami egy hatalmas park a Szajna partján, a Place de la Concorde térről pedig belátni az egész Champs Élysées-n, egészen a Diadalívig.
szerdára nagyon sok kilométert tettünk a lábunkba, úgyh alaposan el voltunk fáradva. no meg az idő se volt kegyes, úgyh visszamentünk a hotelbe és üldögéltünk kicsit a hallban, majd elindultunk a reptérre, ahová nagyon hamar kiértünk, így volt idő még egy filmre a terminálban. úgy elbambultunk, h majdnem lekéstük a becsekkolást :)
jó volt ez a pár nap kettesben, rengeteg dolgot belesűrítettünk és testben elfáradva, de feltöltődve élményekkel jöttünk haza. alig vártam, h megölelgethessem a gyerkőcöket.
akárhányszor és bármikor visszamennék Párizsba, mert nagyon tetszett. még akkor is, ha borzasztóan zsúfolt, és a nyelvet is meg kell szokni.
képek

Párizs másodszor

a jó dolgunkat... mondhatná bárki. ha minden jól alakul, akkor november végén - ebben az évben már másodszor - Párizsba utazunk. T. unokatesója és felesége mennek és szóltak, h ha tudunk, akkor tartsunk Velük. lett repülőjegy olcsón, már csak szállást kell találni.
nem kellett kétszer mondani. tavasszal nem voltam nagyon bezsongva attól, h Párizs. akkor inkább azért vártam, h végre szusszanhatunk kettesben. az a pár nap nagyon jól sikerült. sosem gondoltam volna, h ilyen hamar eljutunk újra. mert amikor hazajöttünk én mondtam, h bármikor visszamennék, annyi mindent szerettem volna még megnézni. rengeteg dolgot sűrítettünk abba a pár napba, de egy hónap is kevés lenne rá szerintem. én kimennék egy évre is. izgalmas lenne egy idegen országban a gyerekekkel.

fotók

raktam fel párat a mai képekből. és igyekszem rendszeresíteni a a képes beszámolókat is.

köszönet

a héten többször szorultunk családunk, barátaink segítségére, amiért itt is hálás köszönetem! sikerült elintéznem a tüdőszűrőt, amit halogatok egy ideje. péntek délután pedig megejtettük a már igen sürgőssé vált nagybevásárlást. T húgom befestette a hajamat. sőt, még a fagyasztót is leolvasztottam, h újra feltölthessük mindenféle finomsággal.

piknik

annyira gyönyörű idő volt az utóbbi napokban, h bűn lett volna kihagyni egy jó kis kirándulást. régóta készülünk a Budakeszi Vadasparkba, ma végre el is mentünk. leszámítva, h kicsit nyögvenyelősen indult az erdei séta, nagyon jó kis délután volt. kicsit szűkre szabtuk az időt, mert a délutáni alvás után indultunk, de elég is volt az a másfél óra. a gyerekek állatmániások, úgyh volt nagy öröm - a gólyák és az őzek aratták a legnagyobb sikert. vittünk uzsonnát, plédet, meleg teát és egy rövid piknik után körbejártuk a parkot. Ádi motorral, ikrek hol két lábon, hol kendőben jöttek. záróráig maradtunk, majd a sötétedő erdőn át vezető úton sétáltunk vissza az autóhoz. gyönyörű a hely és tiszta a levegő. jól el is fáradtunk a sok oxigéntől.
és eléggé kiábrándító az a sok gagyi bazár, ami a vadaspark bejáratánál van... sok konfliktustól kímélné meg a kirándulást, ha nem lenne. de tudom, h az üzlet, az üzlet.

Welcome

hát akkor itt folytatnám. már motoszkált bennem a váltás ötlete. ma jött egy impulzus hozzá. beleszerettem egy sablonba. sokat bütykölni nincs időm. no meg a tudás is hiányzik. így ezt módosítottuk picit (vagyis T., akinek köszönet érte!)
nem lesz meghívós (egyelőre), mert úgysem olvasnak sokan szerintem. de azért érdekelne, h ki olvas (már azokon kívül, akiket tudok és reagálnak is néha).