begubóznék

már 5-kor felébresztettek, előbb Simon, majd Virág kéredzkedett át az ágyunkba. ők persze képesek még visszaaludni, vagy csak úgy pocolni, de én nem, mert elkezd kattogni az agyam, h mi is legyen ma, meg egyáltalán decemberben. mert eljött az év utolsó hónapja és ilyenkor különösen pörögnek odabent a fogaskerekek és nem hagynak aludni, mert cikáznak az ötletek, parázok, h nem lesz kész semmi, nem fog tetszeni az ajándék és egyéb hiábavaló marhaságok, amik csak arra jók, h az ember december eső hétvégéjére karácsonyi agybajt kapjon.
tegnap az volt a hír, h már az elmúlt hétvégén is óriási volt a roham a bevásárlóközpontokban. persze ez is kicsapta a biztosítékot, mert utálom a tömeget és mégis mennem kell beszerezni még ezt-azt.

egyébként a hétvégén elutaztunk, így elmaradtam az adventi díszítéssel, a lakás romokban, a koszorút is tegnap csaptam össze vacsora előtt, mert épp kipattant egy kreatív szikra a fejecskémből és ezeket a szikrákat mostanság illik megbecsülni, mert számuk erősen megcsappant. mondhatni alkotói válságban szenvedtem tegnap és persze jóóóóóól belemerültem az önsajnálat tengerébe. de majd MA.. ha-ha-ha

úgy érzem magam, mint egy elemlámpa, amiben épp lemerülni készül az elem. nyűgös, fáradt, ötlettelen vagyok. vmi hülye depiszerű érzés. de lehet, h csak a hétvége utózöngéi. pénteken ugyanis elrontottam a gyomrom, és egész hétvégén csak kínlódtam, belázasodtam, alig tudtam enni, a nagy családi bulin sem tudtam önmagam lenni - ezt sajnálom a legjobban, mert nagyon vártam.