2014. június 5., csütörtök

rejtélyes betegség

sokféle betegséggel találkoztunk már, amióta gyerekeket nevelünk, a négy gyerek rákényszerített, hogy kiműveljem magam gyermekgyógyászatból, de úgy látszik van még mit tanulni. Ádi tavalyi hasfájós kálváriája után most Simon tartogatott némi fejtörést számunkra. a legrosszabb, amikor tanácstalanul nézünk egymásra, mi szülők, hogy vajon kamu a betegség, vagy vegyük komolyan.
vasárnap este Simon sűrűbben járt vécére, és megemlítette, mintha kicsit csípne. volt már ilyen, gondoltam várjuk ki, mi lesz éjszaka. nem volt kimászkálás, elküldtem suliba. fél óra múlva hívtak, hogy menjek érte, mert percenként jár ki. itthon csináltam egy kamillás zsurlófüves ülőfürdőt, délután még egyet és mondhatni, megszűntek a panaszok. orvoshoz nem mentünk, mondván, ha segít az ülőfürdő, akkor minek fussunk még köröket vizeletvizsgálattal. a biztonság kedvéért keddre még itthon tartottam. nagyon jól érezte magát itthon. és néha megkérdezte, hogy holnap már menni kell iskolába??
szerda reggel állnak az ajtóban, táska a háton, erre újra elkezdi, hogy pisilni kell, majd egy perc múlva újra és újra és újra. hát kiborultam, hogy akkor most mi vaaan? aki fel van fázva, az nem alussza végig az éjszakát és előző nap nem megy összesen 5x pisilni.
másodpercek alatt újratervezés. még jó, hogy van egy rugalmas férjem, aki elvitte a többieket suliba, majd közölte, hogy akkor itthonról dolgozik, én meg leszaladtam Simonnal dokihoz. dokinéni csak mosolygott, majd írt egy beutalót vizeletvizsgálatra.
érdekes módon, szerdán sem volt semmi gond, ha éppen nem kellett elindulni valahová, akkor rögtön jött az inger. pl. amikor elindultunk az eredményekért, kiléptünk a liftből és visszaszaladt a másodikra, hogy megy haza pisilni. majd az utcán nekiállt visítani, hogy bepisileeeeek. persze az eredmény negatív, mily meglepő.
aztán elmentünk együtt az év végi műsorra, ahová nem akart beállni az osztálytársak közé. (lehet, hogy ez volt a háttérben??)
ma reggel bepróbálkozott, majd felvette a táskát és elment iskolába. azt hiszem nagyon év vége van és elfáradt. nem szokott ő ilyet. csak olyan nehéz, hogy ilyenkor mi a jó reakció. nyilván komolyan veszem, aztán kiderült, hogy átvertek.
egyébként, amíg elvittem reggel a mintát vizsgálatra, kiporszívózta a két nagy szobát (teljesen saját ötlet volt) és alig várta, hogy hazaérjek és örüljek. na hát ilyen az én kicsi fiam. :) dolgozott a lelkiismeret furdancs?!
egyébként is lebukott, mikor megkérdeztem, hogy menjünk e fagyizni, vagy nem tudja visszatartani addig. no akkor próbált komoly arccal válaszolni, de egy óvatlan pillanatban kicsit mosolyra húzódott a szája széle :D


Nincsenek megjegyzések: