piacoltunk

már reggel indul a nyavalygás a "mit együnk ma?" témában. nálunk ez elég sokszor gond, mert elég össze-vissza ízlése van a csapatnak, kevés a közös kedvenc.
Virág lerajzolta a bevásárló listát és reggeli után útnak indultunk, kivételesen mind a hatan és megcéloztuk a közeli piacot. évek óta itt élünk, de még mindig nem vált szokássá sajnos.
a kinti termelői piac nagyon szimpi, a bentit nem szeretem, nem bírom megszokni, sem a közönséget, sem az árusokat. kint a vásárlók is egész másak, kicsit, külföldi piac érzésem volt, mint pl. Párizsban. egyébként volt jó néhány külföldi is, akik látszólag nem először jártak itt, talán itt élnek és rendszeresen innen szerzik be az alapanyagokat.
többször is körbementünk, még levendulát is vettünk, csak úgy :) gyönyörű virágok vannak, kár, hogy ritkán veszünk, valahogy eltűnt ez a szokás, pedig gyerekkoromban Bodnárkával minden reggel árultuk a piacon az általa nevelt és csokrokba kötött virágokat. és mindig villámgyorsan elkapkodták.

itthon nekiugrottunk a főzésnek. készült tojásos lecsó, a gyerekeknek krumplipüré. majd benyomtuk a fél dinnyét. ebéd után eldőltünk. nem szokásom, de engem is elnyomott az álom. a gyerekek meg ott ragadtak az Egri csillagok film előtt.
délután folytattuk a főzőshowt. készült kacsatepertő és kacsazsír. házi májkrém. és ráadásnak egy gyors meggyes-mákos lepény, amit Virággal közösen sütöttünk. hát ez mese finom lett. melegen elfogyott a fele :)

a délutáni sziesztáról meg eszembe jutott, hogy a nagyszüleimnél ez benne van a napirendben. amolyan mediterrán életstílus, ami nem csak az olaszoknál létezik. korán kelnek (ami tök jó lehet, be kellene vezetnem, hogy a család előtt kelek én is, csak nem vagyok olyan típus), délben ebédelnek és 3-ig alvás, pihenés a hűs szobában, majd estig munka a kertben. így ment ez minden nyaralásnál és így megy ma is.