túl a mélyponton

a múlt heti sztoriból még kimaradt, h T. is belázasodott csütörtök este, de reggelre jobban lett, így elment dolgozni. péntek estére viszont kidőlt és egész hétvégén nagyon ramatyul volt.
és h én se maradjak ki a jóból, vasárnap délre nekem is jött a hidegrázás, hőemelkedés, estére a láz. hétfőn jött a feketeleves, 39.4-re szökött föl a lázam, fájt mindenem. napközben sikerült valamennyire csillapítani, de 38.3 alá nem ment. estére úgy felment a lázam, h már mérni sem volt idő, mert hirtelen rámjött egy fura érzés, olyan "mindjárt elájulok". megrémültem, sírtam, közben irány a kád, hátha a hűtőfürdő használ. T-t megkértem, h maradjon mellettem, mert féltem, h tényleg elvesztem az eszméletem. persze a hűtőfürdő csak langyos fürdőig ment, nem bírtam tovább, az is nagyon hidegnek tűnt. aztán inkább vizes borogattam és aludtam reggelig.
reggel még mindig 38.5-re ébredtem, de délre már csak kis hőemelkedésem volt. Ádit elvitték a Nagyszülők, h tudjak pihenni, és Ádi is tudjon pörögni valakivel, mert Ő már majdnem teljesen gyógyult.
nagyon-nagyon régen voltam ilyen beteg, láz is csak alacsony volt évek óta. főiskolás koromban volt egy tüdőgyulladásom, amikor két hétig majd kipurcantam. no most ez a második helyezett.