úgy vagyok én az ősszel, mint Lorelai Gilmore az első hóeséssel. mindig elkapom a pillanatot, legalábbis úgy érzem :) emlékszem az előző évekre is. olyan jó érzéssel tölt el, amikor beköszönt. a sok meleg nap után jól esik a csípősebb reggel, a frissen begyújtott kémény füstje, a köd, az eső, a színes falevelek, az avar. jól esett belebújni a meleg kabátba és sétálni a hűvös esős időben. ilyenkor mindig fellelkesülök sütés terén is. jöhet a sütőtök, almakompót, narancsos süti, mézeskalács.. előkerült pár hete a termosz, ami midig tele van forró teával. és ma fahéjas csigát sütöttük családilag. nagyon élveztük, jó volt nézni a gyerkőcöket ahogy maszatoltak, kentek, tekertek, nyalakodtak.
jön a hideg, vackolós időszak. kellene sokat olvasni.
csak a szelet utálom, de azt nagyon. fáj tőle a fejem és nem szívesen megyünk ki.
egyébként hímzek, közben pedig Szívek szállodáját hallgatok/nézek, lakberendezek, szortírozok, szelektálok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése