dzsungel

olyan volt a hét, mintha egy sűrű dzsungelből kellett volna kijutni. sok megoldandó feladat, jelenlét, észben tartás. én meg csak kaszaboltam a tennivalókat egy bozótvágóval. és tegnap eldőltem délután. sosem alszom napközben, az alvásidő egyenlő az én-idővel, vagy a háztartási feladatokkal. tegnap viszont tudatos döntést kellett hoznom, mert hátra volt még egy szülői és utána rohantunk a színházba. nem így terveztük előre. a szülői értekezletek valahogy mindig rosszkor vannak. de odaértünk, ott voltunk mindenhol.
és persze ez volt a farsang hete, plusz másik szülői hét elején, plusz bevállaltam egy próba munkát, amit szintén a héten készítettem el. és mivel napközben, Lulu mellett esélytelen komolyabb munkába belefogni, maradtak az éjszakák.

de nagy öröm, hogy a sok dolog ellenére ott lehettem a baba-mamán, kész lett a jelmez, amikorra terveztem és nem utolsó nap reggel vittem be a suliba. Simon rendkívül hálás volt és ezért minden percet megért. majd gyorsan kiszámolta, hogy hány darab jelmez elkészítése vár még rám a következő években, majd megnyugtatott, hogy ezt már igazán kibírom :D mondjuk nem panaszkodom, mert én szoktattam rá őket és még élvezem is a folyamatot, csak ne lennék ilyen utolsó pillanatos ember.