rutin

Lulu nagyizik. Tegnap kettesben vonatoztak egyet. Van pár napom. Hirtelen tele lesz a fejem, hogy ezt is kellene, meg azt is kellene, sok-sok lemaradás, halogatott dolog, ja, hogy pihenni is kellene?! az valahogy mindig a sor vége, attól mindig lelkiismeret furdalásom lesz. Persze pihenek, csak nem feltétlenül úgy, hogy közben fel is töltődöm, inkább elbénázom az időt, mert nincs szoros napirend, ami rákényszerít, hogy ne ússzam el. 

Szilveszterkor pár napot szusszanhattunk. Akkor igenis rákényszerítettem magam, hogy ne takarítsak, ne főzzek, ne pakolásszak, csak dőljek el és élvezzem a semmittevést. Erre nekem jobb esetben kell egy nap, addigra valamelyest átáll az agyam. De persze ott motoszkál, hogy annyira nem kell belelazulni, mert holnap után jönnek vissza és nagyon nehéz lesz felvenni a fonalat és felpörgetni magam 120-ra.

Most nincs teljes lazulás, mert a nagyokkal délután a megszokott menetrend van, zongora, suli után maradék lecke, olvasás, vacsi, de mégis más, hisz egyel kevesebben vagyunk és ráadásul Lulu pont abban a korszakában van még, hogy majd' egy egész felnőtt társaságot igényel.

Azért jót mosolyogtam ma reggel magamon. szépen elpakoltam mindent, kést az asztalról, nehogy megkaparintsa a legkisebb, visszazártam a spray kupak biztonsági zárját, bezártam a nagyok szobaajtóit és még sorolhatnám. igen, a rutin :) de legalább biztonságban vagyok :D