hála 4

tegnap olyan későn jutottam volna az íráshoz, hogy inkább halasztottam, de ötletem volt, hogy mit írnék.
hálás vagyok a sütés-főzés lehetőségéért. ami azért is vicces, mert egy jó ideje inkább nyűgnek éltem meg. bár még nem írtam, de január 2. óta félállásban dolgozom (ezt majd egy külön posztban megírom), viszont a három nagyobb gyerekünk hazajár enni, így folyamatos stressz volt, hogy mikor és mit főzzek, hogy legyen mit az asztalra tenni nap mint nap. a mindennapos főzés egyetlen pozitívuma az volt, hogy így én is ettem rendesen, mert ha csak magamra kellett volna főzni, akkor tuti hagyom  az egészet.
egyébként nem a tevékenység esett nehezemre, hanem a kitalálás, bevásárlás. a fejem tele volt ötletekkel, de legtöbbször a hosszabb elkészítést igénylő dolgokat szerettem volna főzni, amire meg nem volt időm. ebből fakadóan mindig frusztrált ez a téma.
most viszont annyi mindenre jut idő, akár Luluval, akár T-val. tegnap pedig épp Ádámmal készítettünk csodás túrós batyukat (ez volt a házi feladat :D, mármint a főzés)

és ha már evés. az külön ajándék, hogy a család naponta háromszor ül le együtt enni, ami eddig csak este sikerült, illetve hétvégén.