nyűgös

lemerített a múlt hét, az iskolakezdés összes gyönyörűségével. maradt még erre a hétre is, fel kellett fognom, h erősen korlátozottak a lehetőségeim :(
ma már komolyan irigykedtem azokra a járókelőkre, akik tudnak normál tempóban, esetleg kissé sietve menni. no és a futás, hát az most elérhetetlennek tűnik. lassan fogadom el, h lelassultam..

Virág három nap után okozott egy kis ijedtséget. csütörtök hajnalban T. végülis bevitte a Bethesdába, mert annyira fájt a hasa, h kezdtem pánikolni egy esetleges vakbélgyulladás miatt. hál' Istennek nem találtak semmit, de a hét második felében itthon maradt velem.

ma újra teljes létszámban vonultunk fel a suliban. még a hétkezdő áhítatra is vissza tudtam menni és nagyon jó volt, úgyh beépítem a heti programba :)

úgy látszik, h a gyerekeknek már jól esik a suli, a rendszer az életükben. nyár végére kicsit elfáradtak a nagy szabadságban.

Simon ugyanolyan lelkes, mint augusztus elején. közben persze volt egy átmeneti megingás, amikoris közölte, h sem iskolás, sem óvodás nem óhajt lenni :D
most roppant lelkiismeretes, várja az újabb és újabb feladatokat. és izgatottan várja, h menjünk el megnézni a vívó szakosztályt, mert szeretne járni. megbeszéltük, h ha úgy dönt, h szívesen csinálná, akkor egy évet végig kell csinálni. kíváncsi vagyok tényleg bejön-e neki.

Virág túl precíz, így a feladatvégzés tempóján még van mit gyorsítani. egyébként nagyon jól érzi magát a suliban, sokkal pörgősebb a gyerekek között, mint az oviban. remélem barátkozósabb lesz, mert eddig elég jól elvolt egyedül is. és így, h a következő tesó is fiú, jó lenne ha találna egy barátnőt.

Ádám már olyan nagyfiú. de azért még bújós is. most a szakkörök számán gondolkodik, alig tud választani, annyi félét sportolna :) csak a kötelességek, feladatok megjegyzése okoz némi problémát. kissé figyelmetlen lett mostanában, mondhatni rettentő szórakozott, néha flegma is, szóval kezd kamaszodni.