Christmas all around

vasárnap elsétáltunk a KIKA-ba, ahol már javában dúl a karácsonyi dekorációk árusítása. a gyerekek hol sikongatva, hol tátott szájjal csodálták a sok csillogó díszt. persze az ikrekkel ilyen helyre beszabadulni elég veszélyes mutatvány, de nem is akartunk belemélyedni, csak beleszippantottunk a hangulatba.
a héten az IKEA-ban is hasonló élményben volt részem. de ma, amikor betértünk a közeli abc-be és szembetaláltuk magunkat egy feldíszített fenyőfával, azt már egy kissé túlzásnak tartom.
szívem szerint elővenném a télapós, karácsonyos mesekönyveket, de még egy teljes hónap van decemberig és addigra tuti megunnák a témát a gyerkőcök.
mindenesetre holnap megejtjük a karácsonyi ajándékok beszerzését a gyerekeknek.
egyébként nagyon szeretem az ünnepre készülődős időszakot. novemberben még tele vagyok tervekkel, ötletekkel és nem érdekel, h kupi van, aztán december elsején átkattan az agyam és idegbeteg leszek, h semmi nem lesz kész időben. persze tudom, h túl sokat tervezek és nem ettől lesz ünnep az ünnep.
elkezdtem egy könyvet is - Karácsonyi várakozás

boldog szülinapot :)

az ikrek húsz évesek lettek ma. Isten éltessen Peti és Dóri!

csendes percek

egyszer már elkezdtük olvasgatni azt a gyerekbibliát, amit még nekünk olvastak a szüleink. érdekelte Ádit, de félbemaradt. pár hete rátaláltam egy most megjelent könyvre, amit nagyon jónak találtam, T-val megbeszéltük, h megvehetnénk a gyerekeknek.
a páros körön pedig több házaspártól is hallottuk, ki hogyan adja át a gyerekének a hitbeli dolgokat. innen jött az ötlet a csendes percekre, amikor minden nap pár perc erejéig - lévén, h a gyerekeink még sokkal tovább nem képesek egy helyben ülni - leülünk, énekelünk, elolvasunk egy bibliai történetet, megbeszéljük, szóba kerülnek az aznapi történések, majd imádkozunk. Simon már a második alkalommal összekulcsolta kis kezeit, amikor látta, h imádkozni fogunk. igyekszünk minden nap időt szakítani egy kis közös csendességre. hiszem, h sokat fog javítani a hangulatunkon, ami a hajszolt tempó miatt sokszor feszült és ez nem csak nekünk, felnőtteknek rossz, de a gyerekekre is kihat. illetve nem árt, ha már ilyen kicsi korban is tudják, h van miért hálát adnunk, van kitől segítséget kérnünk, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretnénk.

hosszúhétvége

csütörtökön túlélésre játszottam. két és fél-három órás alvás után kissé zombi voltam. a gyerekek persze kiválasztották a legjobb napot az 5 órás keléshez. igyekeztünk minimálisra csökkenteni a pörgést, ami három kisgyerek mellett enyhén kivitelezhetetlen, de azért megpróbáltuk. pénteken se volt különösebb program, a délelőtti takarítást leszámítva. illetve nekiálltam kimosni egy brutál adag ágyneműt, mindent, amit találtam. lassan jön a függönymosás és az ablakpucolás is, illetve a nagy konyhatakarítás és a lakás lomtalanítása így az ünnepek előtt, ami egyre jobban közeledik. jövő héten már november. durva, hogy elrohant ez az év. ma már az órát is átállítottuk.
tegnap pedig felkerekedtünk és kirándultunk egyet a veresegyházi Medveotthonba. a gyerekeink egyszerűen odavannak az állatokért, úgyh a legjobb program, amit szervezhetünk az vmilyen vadasparki látogatás. gyönyörű idő volt, friss levegő, szép környék és mindhárom gyereknek sikerült macit etetni. volt még ugrálóvár, kisvonat, kakasos nyalóka :)
hazafelé még sétáltunk egyet a fóti katolikus templom környékén. a templom lenyűgözően szép. a Notre-Dame-ot juttatta eszembe. legközelebb belülről is megnézem.

tesós nap

hónapokkal ezelőtt találtam ki, - talán amikor nyáron elmentünk Dórival és Petivel a gyógyfürdőbe és Titi sajnos nem volt otthon- h szervezhetnénk itt Pesten egy tesós napot négyesben. nos az egész nap még nem jött össze, de amikor T. hazaért Ádival az oviból, akkor el tudtunk indulni. mászkáltunk, kajáltunk, aztán elmentünk egy felkapott szórakozóhelyre, ahol koktéloztunk, meghallgattunk egy koncertet és táncoltunk 3 órát. és a végén megkoronáztunk egy háromnegyed órás hazasétálással az Oktogontól :-) így legalább beszélgetni is tudtunk.
szívesen megismételném néha, mert olyan keveset vagyunk együtt mind a négyen. ha hazamegyünk, vki mindig hiányzik. szinte csak karácsonykor van együtt az egész család.
nagyon jó dolog ám, ha az embernek sok tesója van. most is jóban vagyunk mind, de remélem ez ezek után csak még jobb lesz és mindig számíthatunk majd egymásra. most Ők segítenek rengeteget Nekünk, remélem én is viszonozhatom majd Nekik.

hol is kezdjem

kimaradt majd' két hét krónikája. sajnálnám, ha nem írnék le pár mozzanatot, mert igen tanulságos, szórakoztató, olykor bosszantó volt.
a szememmel egy napot feküdtem, éjszakára beletettem az antibiotikumos kenőcsöt és másnap reggelre elmúlt a szúró fájdalom, csak homályos látás maradt még pár napig, de a pihenés és az ilyen-olyan kencék tényleg hatásosnak bizonyultak. olyannyira, h csütörtök este már moziba is eljutottunk, miután Titi eljött segíteni napközben, majd beugrott Dóri is és itt maradtak éjszakára, minket meg elküldtek kikapcsolódni. ilyen is régen volt, akciófilmet néztünk. felkavaró hanghatások és képek, de a műfajt tekintve nem volt rossz. de azért legközelebb inkább romantikus limonádét, vagy filmdrámát néznék meg (a vígjátékokból mostanában elegem lett.)
péntek estére is szerveztünk segítséget, mert következett az októberi páros kör alkalma. Titi vállalta, h megfürdetik és lefektetik a gyerkőcöket, amiért utólag is hálás köszönetünk.
vártam az alkalmat, a találkozást az egy hónappal ezelőtt megismert emberekkel, az előadást, a beszélgetéseket. nagyon jól éreztük magunkat, rengeteg dolog vált világossá számomra, és a kiscsoportos beszélgetésen hallott példák is nagyon elgondolkodtatóak voltak, h miben kellene változtatnunk itthon. hazafelé az autóban nagyon jót beszélgettünk.
szombat reggel hazautaztunk meglátogatni a családjainkat. rövid volt a hétvége, de jókat mulattunk. vasárnap Peti is jött velünk vissza, nagyon örültem, h eltölthetünk együtt pár napot.

kötőhártya sérülése és szaruhártya horzsolódása

ez van nekem most. tegnap délben Simon olyan szerencsétlenül kapott a szemembe, h körmével megkarcolta a szememet. pár percig nem is bírtam kinyitni. aztán bíztam benne, h negyed óra alatt rendbe jövök. ehhez képest öt percenként erősen szúródott a szemem, vörösre dörzsöltem kínomban. éjjelre beborogattam és jót aludtam. mivel nem mozgattam, nem is fájt. persze reggel megint alig bírtam kinyitni, úgyh T. itthon maradt mára segíteni. reggel mind az öten felkerekedtünk, engem kitettek a kórháznál, Ádit meg elvitték oviba. a betegfelvételnél nagyon rendesek voltak, mert felszóltak a szemészetre, h fogadjanak minél előbb. gyorsan sorra is kerültem, kaptam cseppet, gélt, kenőcsöt és reménykedem, h hétvégére rendbe jövök. a bal szememet lekötötték, estig rajta kell hagyni. mennyivel másabb így a világ. és mennyire természetesnek vesszük a látást. csak akkor tűnik fel, ha vmi gáz van. de akkor nagyon kellemetlen.
az egyetlen gyógymód, ha alszom. nem elég csukva tartani mindkét szememet, mert akaratlanul is mozgatom és akkor ezt a pici nyílt sebet dörzsölöm és nem tud gyógyulni. úgyh fekszem és hangoskönyvet hallgatok, közben el-elszunyókálok.
egyébként azzal vígasztalt a dokinéni, h nagyon sok anyukával előfordul. de tudja, h borzasztóan fáj.
mindenesetre a kis családom jó gyógymód, T. rengeteget segít, a gyerkőcök meg együttéreznek, jönnek simogatni, megpuszilni.