húsztíz

kellene már egy rendes összefoglaló az elmúlt évünkről, ami elég pörgősre sikeredett, újfent. ehhez képest sikerült összesen 20 bejegyzést írni :( annyira lusta vagyok rendesen vezetni a blogot, pedig megérné. és páran még várják is, h adjak vmi életjelet.
január elsején Ádi máris egy évvel idősebb lett.
január végén az ikrek is, ám Virágnak sikerült a kórházban ünnepelnie a 3. szülinapját, mert kijött nála a krupp.
közben a mosógépünk úgy döntött, h nincs kedve egy újabb dolgos évhez, inkább felmondott.
és január közepén akadtam rá arra a lakáshirdetésre is, ami alaposan felforgatta az életünket a következő hónapokban :) február elején aláírtuk az adás-vételit és elindítottuk a hitelkérelmet.
a tesóim találtak melóhelyet.
elkezdtem az ikrek beszoktatását az oviba. és hosszú idő után először szusszantam kicsit. 5 év babázás-gyerekezés után minden nap volt pár órám szabadon, csendben.
kapóra jött a lakás eladás, mert legalább volt motiváció rendbetenni a lakást. a tavaszt lakáshirdetések frissítésével, ingatlanosok elhajtásával, rendrakással töltöttük, aminek április végére lett meg a gyümölcse, sikerült eladni a lakást.
közben 30 éves lettem :)
májusban bejelentettem a munkahelyemen, hogy visszamennék az új tanévtől (na ezt a döntést jól megbántam így utólag, de mostmár evvan)
június végén nekiálltunk dobozba rakni a lakást. első nap a gyerekekkel együtt pakoltuk el a játékok egy részét, aztán rá kellett jönnünk, hogy még mindig nem olyan nagyok, hogy megértsék, hogy most kizárólag bepakolás a feladat és nem a ki-bepakolás. így aztán a gyerekek elmentek nagyizni, én meg reggeltől ájulásig pakoltam. egy-két napig nagyon lelkesen, utána egyre kimerültebben. őrületes meló volt, de sikerült. július 2-án visszajöttek a gyerekek, hogy aludjunk egy utolsót a régi lakásban, aztán másnap jött a teherautó, amit Nagyiékkal megnéztek és aztán elmentek játszóterezni, meg fagyizni. tizenegy férfiember segített a költöztetős fickónak lepakolni, ami egy óra alatt sikerült is (előző nap sok-sok dobozt áthordott Tomi, Apósom és Sógorom). délben már mind a 19-en (ha jól számoltam) az új lakásban tolongtunk és jött a megérdemelt hatalmas adag chilis bab és a giga méretű fazék töltött káposzta, amit Anya hozott.
tényleg igazi csapatmunka volt, mindenki talált magának feladatot. ezúton is nagyon hálásak vagyunk a családjainknak, beleértve a leendő családtagokat is :), az Öcsém haverjainak, akik első szóra jöttek, és nem utolsó sorban templomi barátunknak, aki ránk áldozta egy fél napját, és hozott rengeteg dobozt, és szerzett teherautót.
azt most nem ecsetelném, mekkora káosz egy berendezett lakásba (merthogy így vettük meg) egy másik lakás tartalmát begyömöszölni, de így fél év távlatából megszépült, még az is, hogy a pár hónapos gyönyörűséges étkezőasztalunkon hatalmas karcolás éktelenkedett, amit elég gyorsan sikerült észrevennem és majdnem fel is robbantam miatta (ezt muszáj volt leírnom, kiírnom, bár már beletörődtem).
a gyerekek az első percben beleszerettek az új lakásba, ami számukra egy katedrálisnak felel meg a maga 3.8 méteres belmagasságával és a tágas terekkel.
a költözés után Anya még itt maradt, h segítsen a kipakolásban, takarításban (sajnos a lakás teljes kitakarítására nem igazán jutott idő, mert az albérlők csütörtökön költöztek ki, mi pedig szombaton költöztünk át).
a költözést a július 12-én kezdődő gyülekezeti táborban próbáltuk kipihenni, ami újfent nagyon jó volt. találkoztunk rég nem látott ismerősökkel, a délelőtti csoportos beszélgetések nagyon jók voltak, idén a gyerekek már mind a tábori oviban voltak, sőt szerepeltek is :) és Ádi végre bemerészkedett a medencébe és megszerette a vizet.
a tábor után visszajöttünk Pestre berendezkedni, de kiderült, h a házban gázszivárgás miatt a szolgáltató kikapcsolta a gázt, így se melegvíz, se főzés (pedig hogy örülünk, hogy újra gáztűzhelyünk lesz..) miután kiderült, hogy legjobb esetben is 2 hét, mire megcsinálják, leköltöztünk a gyerekekkel a nagyszülőkhöz.
a társasházba másfél hét után visszakapcsolták a gázt, de kiderült, hogy pár lakásban - többek között a miénkben is - nem szabályos a kémény bekötés, így ráhúztunk még egy hónapot. a gyerekek nagyon élvezték a nagyizást, a kertet. Ádi és Simon meg is tanultak két keréken biciklizni.
augusztus 2-án indultunk a másik gyülekezeti táborba ( pesti gyülekezettel, ahová járunk). velük most voltunk először és rögtön munkatársként, nem csak résztvevőként. délelőttönként a kisovis csoportban foglalkoztunk a gyerekekkel. ja, és ugyanaz volt a helyszín, mint júliusban, így mi már hazamentünk, sőt ötödik éve megyünk oda nyaralni és a gyerekek minden évben nagyon várják, hogy mehessünk.
aztán vészesen közeledni kezdett az aug. 26., az első munkanap. egyébként olyan jól kizártam a dolgot az elmémből, hogy 25-én délután jutott eszembe, hogy hoppá, holnap meló.
szeptemberben megint új szituációval kerültünk szembe, mind az ötőnknek oda kell érnünk a megfelelő intézménybe időre. eddig még mindig sikerült :)
Ádi nagycsoportos lett és szerdánként reggel már a leendő iskolája tornatermébe megyünk tornafoglalkozásra. ezenkívül elkezdte az úszás tanulást is (heti egyszer járunk egy közeli iskolába), az oviban pedig lecserélte a néptáncot sakk szakkörre :)
a tejfogait is lecserélte, egészen pontosan ötöt :)
munkába állásom óta minden hónapban egy hetet beteg voltam. látszik, h itthon voltam, nem vagyok megedződve az iskolai bacikkal és vírusokkal szemben.
november közepén Tomival elutaztunk pihenni egy wellness hotelbe, ami egy erdő közepén van. nagyon szép volt a hely és jó volt a szállás is. de azt senki sem mondta, h az ember fáradtabban jön haza egy ilyen pancsikolós hétvégéről, mint ahogy odament :))) jó volt kicsit kizökkenni a hétköznapokból.

még néhány fontosabb momentum:

tavaly végre rendesen bekapcsolódtunk a gyülekezet életébe. már nem csak az arcok ismerősök, sokakat személyesen is sikerült megismerni, már nem kívülállóként bújunk meg a hátsó padban. a gyerekek is élvezik a vasárnapi gyerekórákat, amit néha mi is tartunk a nyári tábor óta, ahol megkértek minket, hogy év közben is vállaljunk néhány alkalmat.

a gyerekek idén nagy hangoskönyv rajongók lettek, esténként az esti közös mese után még hallgathatnak hangos meséket. annyira tetszik nekik, hogy képesek végighallgatni egy másfél órás történetet is, majd jönnek, h "Anya vége van, rakjunk be másikat!" :-) így aztán újabban csak pénteken és szombaton engedjük, mert hétköznap muszáj időben elaludni.
a könyvekről még: Ádival már komolyabb meséket is olvasunk, pl: a Narnia krónikáiból Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényt, a Ruminit, és most épp a Pán Pétert. nagyon élvezi ezeket a kalandos történeteket.

tavaly többször is eljutottunk színházba, amit jó lenne megtartani, mert bár több szervezés, mint egy mozi, vagy egy vacsora, de nagyon megéri.

Idén is izgalmas évnek nézünk elébe. Ádi szeptembertől iskolás lesz, nyáron esküvő lesz a szűk családban, hugicám diplomázni fog, meg egy titok, amire még sokat kell várni, de egyszer majd elmondom.

a melóról nem írtam most részletesebben, majd azt is megteszem egyszer, bár nem véletlenül kerülöm a témát. majd kifejtem.