mérlegen

nem, nem a szülés utáni súlyomról szeretnék értekezni :)

az elmúlt évről jutott eszembe pár gondolat. bár túl sok időm nem volt elcsöndesedve végiggondolni, de ami rögtön eszembe jutott azt "elteszem", megosztom.

szilveszter éjjel körülbelül 23.55-kor, már félálomban voltam, amikor bevillant, hogy évekkel ezelőtt, kedves szomszédainkkal búcsúztattuk az évet és bedobtunk egy körkérdést: mi volt a legjobb, illetve a legrosszabb idén. lehet, hogy közhelyesnek hangzik a kérdés, mégis jó és hasznos is visszanézni szerintem.

nos, nekem az első gondolatom az volt, hogy nem jót, vagy rosszat keresek benne, egyszerűen csak hálás vagyok. sok-sok megoldandó feladaton, próbán vagyunk túl és örömteli dolgokban is bőven volt részünk. jó látni, hogy hogyan változtunk, változtak a dolgaink ezek hatására.

nem tudok elég hálás lenni a sok segítségért családjainknak, akik a kritikus időszakokban szó nélkül igyekeztek helyt állni.

nagyon büszke vagyok Tomira, aki rengeteg melója mellett, derűsen állt mellettem a sok nyavalyában, viselte a terhesség nyűgjeit és szórakoztatta a gyerekeket, vagy küzdött a házimunkával.

tavaly szilveszterkor nem is sejtettük, hogy idén karácsonyra már hatan leszünk :) 

olyan messze van már a tavalyi január, vagy a tavasz, amikor még dolgoztam, az ikrek még ovisok voltak és még sorolhatnám. sok változást történt nálunk. nem is tudom, volt e olyan év, amikor ennyiféle napirendem volt. kialakult a munka melletti rendszer, aztán volt a szünidei, később jött a kórház és utána a fekvős időszak és most újra kisbabás hétköznapok vannak, amit nagyon élvezek. igyekszem nem rágörcsölni a tennivalókra, igény szerint megy minden :) persze fejben néha túltervezek, de aztán apránként minden megvalósul, ami nem, az meg majd legközelebb.

idén például kimaradt a karácsonyi lakásdekorálás,  még az ajándékokat sem tudtam becsomagolni (csak ajándéktáskába dobáltam be) és a nagytakarítás is kimerült a porszívózásban. sütöttem néhány apró sütit, de semmi extra. nem volt különösebb ünnepi menü, de így is finomakat ettünk.

Anya segítségével az utolsó pillanatban mégis lettek eladható portékák a karácsonyi vásárra, ami elsősorban azért volt fontos, mert az ikrek hihetetlenül lelkesek voltak (ez volt az első vásáruk).

idén is eljutottunk az iskola adventi koncertjére. Lukács addig Nagyapával bulizott :)

Nagyi jóvoltából (aki vigyázott Lukácsra) megleptük a gyerekeket egyik délután és Tomival kettesben mentünk értük, majd sétáltunk egyet a kivilágított Andrássyn, ami már hagyományosnak mondható nálunk. és utána beültünk vacsizni a mekibe ötösben. 

az utóbbi hónapokban sehová nem tudtunk ötösben elmenni, így nagy élmény volt mindannyiónknak. a gyerekekből meg csak dőltek az élménybeszámolók.

minden este sikerült leülni adventezni, együtt énekelgetni. idén már kánonnal is próbálkoztunk :) olyan jó, hogy rengeteg éneket ismernek a gyerekek. és különösen jó érzés volt, hogy Ádám csillogó szemmel és nagy vigyorral  nyugtázta a szokásos adventi házikókat a falon. jó, hogy vannak saját hagyományaink és hogy fontosnak tartják a gyerekek.

a fenyőhöz oda se jutottam, mire kettőt pislogtam, összerakták és feldíszítették.

rendhagyó karácsony volt azért is, mert sehová nem mentünk, mi fogadtunk mindenkit, hogy ne kelljen Lukácsot rángatni ide-oda. A szünetben szinte nem is volt olyan nap, hogy ne jött volna valaki.

a téli szünet előtt kicsit aggódtam, hogy mivel töltjük majd a két hét szabit, mennyire pörögnek túl a gyerekek, de tegnap megállapítottuk, hogy nagyon jó volt. persze voltak súrlódások, de a nagyok végre nem vernek ki az ágyból hajnalok hajnalán (Lukácsnak meg elég, ha az ágyban megetetem :)) szóval sokáig aludtunk, aki nem, az játszott a nappaliban. 

a gyerekek három napra elmentek nagyizni, mi meg hármasban szusszantunk. hát fura volt kis családnak lenni. túl nagy volt a csönd :D szerintem Lukácsnak is feltűnt..

jajj, biztosan sok mindent lehetne még leírni, a lényeg, hogy nagy ajándék, hogy így értékelhetem a mögöttünk álló évet.