egy dolgon nem változtatnék

ma is hozzámennék. mai önmagammal sokminden máshogy lenne. más lenne a helyszín, talán a ruha, a csokor, a torta. lenne hangulatos dekoráció. van, akit szívesebben meghívnék, másokat meg egyáltalán nem. külön lezavarnánk a polgárit, mert az számunkra csak egy plusz muszáj dolog.
esküvőre készül a család, ezért gondolkodtam el, hogy ha most szerveznénk, a miénk milyen lenne. 20 évesen, szinte gyerek fejjel nem voltak igazán szilárd elképzelések. nem is baj. úgy is szép és jó volt.

voltak nehéz időszakok, de együtt csináltuk végig, rengeteget tanultunk, fejlődtünk, fejlődünk. és nem vagyunk egyedül, ha elakadunk, van segítség. és ez biztonság.
ma sem várnék tovább, hogy felnőttebb legyek. egymáshoz csiszolódni nem kevés munka. visszaolvasva a blogban megdöbbentem, hogy milyen voltam pár éve. nem lehetett könnyű mellettem élni. változtattam, tudatosan. az önsajnálat durva kelepce. a panaszkodástól sem nekem, sem a környezetemnek nem lesz könnyebb. egyedül a maximalizmust nehéz legyűrni, de igyekszem. és ebben segítenek a gyerekek. mellettük egyszerűen nem lehet, mert idői és fizikai határai vannak a feladatok elvégzésének. meg kell tanulni elengedni és legfőbbképp improvizálni. rugalmasság, ez az egyik kulcs. és s humor. ezeket is tanulom, Tőle.

július 22. margójára