2015. május 18., hétfő

váratlan fordulat

ma délután végre fogtam magunkat, kismotor be a babakocsiba és irány a régi kedvenc játszóterünk, (amit állítólag felújítás miatt egy időre lezártak a közelmúltban).
sajnos most sokkal inkább nehezemre esik az efféle időtöltés, mint régen a három kicsi mellett, mert most rengeteg időt rabol el és sajnos nem végzi el más helyettem a napi rutinfeladatokat, míg én kedvemre homokozok :D
és most még inkább érzem, mekkora áldás volt a régi otthonunk hatalmas, zárt belső kertje, összeszokott társasággal. nem mondanám, hogy a belvárosi játszótereken annyira otthonosan érzem magam. fúúúú, de sznob lett ez a mondat :) nem sznob vagyok, csak kevésbé nyitott az ilyen szituációkban.
de visszakanyarodva a témához, elmentünk és felfedeztük. nem azért írok többes számot, mert kismamakörben ez a bejáratott, hanem mert tényleg, együtt. édesen homokozott, bár még zavarja, hogy ráragad a kezére. de egész belefeledkezik néha, majd körülnéz és kiabálja, hogy anya. és nem vesz észre, pedig ott vagyok pár méterre.
annyira kellemes volt az idő is, normális gyerekek, anyukák, nagymamák voltak, hogy gondoltam elszaladunk a nagyokért és visszajövünk együtt. úgyis olyan ritkán tudnak suli után pörögni, mert mindig az a fránya lecke... így is lett, visszajöttünk. apa is csatlakozott. fiúk elmentek focizni, Virág bóklászott, mi meg Lukács két oldalán beszélgettünk. konkrétan fél méterre mindkettőnktől megbillent, apa utánakapott, de kicsúszott a kis keze és hanyatt esett a betonra, kopp. nem esett magasról, de valahogy olyan szerencsétlenül történt az egész. felállítottam és rögtön láttam, hogy nem bír megállni a lábán, majd visítva megáll, elindul, mint egy erősen ittas személy. huhh, megállt bennem az ütő. 3 perc alatt összekaptuk a csapatot és irány hazafelé, közben hívtam a rendelőt és a dokinénit, de nem vette fel senki. végül irány az ügyeletes sebészet. G és J hipersebességgel száguldottak át, amikor riasztottuk őket, hogy jönni kéne vigyázni a nagyokra.
kivártuk a sorunkat, néha mutogatta a fejét, nem engedte, hogy simogassam a tarkóját amin éreztem egy pici puklit. a rendelőben is kóválygott, de már jóval enyhébben. röntgen. nincs semmi komoly baj. agyrázkódás. jöhettünk haza.

egyszerűen fél másodperc alatt rendeződik át minden. ki gondolta volna, hogy így alakul az esténk. nagyon hálás vagyok, hogy ennyivel megúsztuk.

Nincsenek megjegyzések: