elszakadás

ilyen még nem volt, egyik gyereknél sem. Ádinál azért volt talán könnyű, mert tudtam, hogy szeretnénk majd tesót, és mikor kiderült, hogy jön(nek), akkor azonnal abbahagytuk az ikrek biztonsága érdekében. az ikrekkel másfél évet húztunk le, Virágot a végén már nem is igazán érdekelte, bezzeg Simon. de Ő is gyorsan felfogta, hogy ennyi volt. és még mindig tudtam az eszemmel, hogy szeretnénk majd egy negyedik gyerkőcöt is. és egyébként is elfáradt a szervezetem.
és most Lukáccsal, aki lassan 2 éves és emiatt sokszor megkaptam, hogy ez már túlzás, engedtem a külső nyomásnak. először nyár végén volt távol egy hetet Nagyiéknál, de ahogy visszajött, vissza is zökkentünk a szokásokhoz. nyilván nehezítette a leszokást az igény szerinti etetés is, amit egyedül Lulunál csináltam és marha kényelmes volt.
nehéz elszakadni, mert azt gondolom ez volt az utolsó. sokszor azt is nehezen vettem, hogy repülnek a hónapok, hogy a kis illatos babacsomag olyan hirtelen kisgyerek lett.
jött az őszi szünet, újra Nagyizott egy hetet a legkisebb és én még akkor sem döntöttem, hogy mi lesz utána. aztán erőt vettem magamon, és küzdöttünk pár napot. mostanra egészen elfogadta, néha félálomban mondogatja, de már az is alig-alig fordul elő.
nekem ez nem megy ilyen gyorsan és könnyen. majd feldolgozom, lezárom, de most még hullámzó a lelkem.