újabb vers

Tegnap kaptuk, és megint nagyon eltalált. 

Túrmezei Erzsébet:

A legnehezebb kérés

"Legyen meg a Te akaratod!“ 
Ha elkerülnek gondok, bánatok, 
könnyű kimondani. De ha nehéz 
órák jönnek, s az öröm ködbe vész? 
Ha a szív vérzik, a lélek zokog, 
ha éjszakának tűnnek nappalok, 
eltördelni mégis a mondatot, 
hogy "legyen meg a te akaratod!“? 
  
Inkább sikoltanék: "Atyám, ne, ne! 
Miért kell ennek így történnie? !“ 
Szívem keserű lázadásba jut, 
ha érthetetlen előtte az út. 
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket: 
"Én Istenem, hát ez a szeretet? !“ 
  
Aztán elcsitul: "Bocsáss meg, Atyám! 
Te szeretsz engem híven, igazán. 
Kínban vergődő szívvel is tudom: 
Te vezetsz engem a legjobb úton. 
Ellenemre is véghezviheted, 
de szívem attól nem lesz csendesebb. 
Taníts meg hát szívből kiáltani 
ne csak szájjal, de szívvel mondani: 
"Ahogy te akarod, ne ahogy én!- 
A békesség csak így lesz az enyém. 
  
Lehet az út tövises, meredek, 
amerre vezetsz, bátran mehetek. 
S mindennapi kérésem az marad: 
"Add, hogy csupán Téged kívánjalak!- 
  
"Legyen akaratod-, ha nap nevet. 
"Legyen akaratod-, ha éj temet. 
Legyen most és mindörökké! Igen! 
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem! 
Ha utam célját el is takarod: 
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!