mozi

Pénteken úgy döntöttünk, hogy fél nap szabira megyünk. Amíg a gyerekek suliban, oviban, addig mi mászkáltunk kicsit, majd ebéd után beültünk egy filmre a Művészbe. Rajtunk kívül egy idősebb házaspár és két idős pesti hölgy volt a teremben. A hölgyek valószínűleg barátnők lehettek. Nem tudom hány évesek lehettek, de úgy gondolom mindketten 70 felett. Sajnos nem mindig szimpatizálok a pesti idős  korosztállyal, de ezek a hölgyek első pillanatban szimpatikusak lettek. Az öltözékük harmonikus volt, szolid smink, ápolt frizura. A film végén mögöttünk jöttek ki. Fél füllel hallottam, ahogy summázzák a filmet. "Nagyon izgi volt, pedig mi tudtuk a végét." Hát majdnem felkacagtam. Annyira tüneményesek voltak. Majd elviccelődtek, hogy hogy jönnek le a lépcsőn, ahol nincs korlát, ellenben van egy kötél, amivel a folyosót zárják le a vetítés előtt. Egyikük szellemesen megjegyezte: "Majd ezen ereszkedem le."
Valósággal irigyeltem őket. Olyan frissek, fiatalosak voltak. Bár én is így.. ha egyszer megöregszem. Nem káráltak, nem hangoskodtak, nem panaszkodtak. Valamiféle méltóság és derű sugárzott róluk.

Egyébként a film az 1980-as Wimbledoni döntőről szólt, Borg/McEnroe címmel. Nagyon tetszett. Ritkán jutunk el moziba, de akkor nagyrészt telitalálatos filmeket találunk. Legutóbb nyáron néztünk egy zseniális olasz filmet, Teljesen idegenek címmel. Azóta már sok-sok rokonukkal, ismerősünkkel megnézettük :)