Lenny

június 15-én elérkezett a koncert napja. sosem voltam igaz nagy koncerten, max. amolyan szórakozóhelyes 50 ember csápol bulikon voltam. ehhez képest most sem voltam besózva, nem hallgattuk előző napokban az albumait.
este vacsoráztatás és fürdetés közben gyorsan átöltöztem, egy kis smink és indulás. az előzenekar már játszott, mikor elfoglaltuk a helyünket. pár szám után szüneteltek, aztán jött egy másik előzenekar. az elég béna volt, úgyh unalmunkban néztük, hogyan telik meg a csarnok. az előzenekarok nem igazán hangoltak rá a koncert feelingre, annál inkább a színpad, miután lehúzták a lepleket a hangszerekről. volt idő gyönyörködni, mert utána még 30-40 percig állítgatták a hangtechnikát. aztán 9 óra 5-kor sötét lett és bekapcsolták a fényeket. engem már az is lenyűgözött, az utána következő show pedig...
még most is itt van előttem a kezdés. a zenekar tagjai még félhomályban elfoglalták a helyüket, elindult a zene, villogott minden, káprázott a szemem és Lenny elindult a lépcsőn a színpadra. a szöveg kezdetére ért a mikrofonhoz, majd pár sor után levette a napszemüvegét, a közönség meg robbant.
profin összeállított show-t láthattunk, tökéletes látvány, tökéletes hangosítás, tökéletes zene.
tartottam tőle, h az eddigi koncerteknél tapasztalt "ez bizony nem olyan, mint otthon a cd-n" hangzás lesz, ehelyett alig volt különbség, de az élő hang még néhány lapáttal rátesz az élményre.
a koncert első felében néhány ismertebb sláger és sok szám volt a legújabb albumról, a második részben pedig egymást követték a nagy slágerek.
a buli szépe lassan indult be, kicsit noszogatni kellett a közönséget, h tapsoljon, csápoljon, de aztán már ment az ugrálás, éneklés. fura volt ülve végignézni, végig járt a lábunk, de vmiért most nem volt meg bennem a késztetés, h lemenjek a dühöngőbe.
a koncert elején jókat vigyorogtam Lenny tánckultúráján és ámultam a számomra különc viselkedésén. igazi showman és nagyon szimpatikus sztár, aki annyira dobta az arcát, amennyire egy ekkora sztártól elvárnám. több mint két órás koncertet adtak, fél órás ráadással. (és nem tettek különbséget a hely és a nézőszám miatt. ezzel nem a vidéket akarom degradálni, de tényleg hihetetlen, h egy évvel a fővárosi koncert után igent mondtak a debreceni fellépésre és igazán színvonalas koncertet adtak. sőt! még meg is köszönték a közönségnek, h ebben a nehéz gazdasági helyzetben is költöttek arra, h meghallgassák. Ők pedig kitettek magukért.)
és hogy még fokozzam az ömlengést, nálam a csúcs az I'll Be Waiting volt, amit zongorán adott elő. Ezt be is teszem ide:





A Let Love Rule is nagyon ott volt a közönségénekeltetéssel és a zárószám (Are You Gonna Go My Way), igazi reszelős rock 'n' roll volt és úgy felpörgetett miket, h muszáj volt elmenni még kajálni egyet éjfél körül, mert aludni úgysem tudtunk volna :)
óóóó, tudnám még sorolni. végül csak annyi, h ha Lenny jön, akkor mi remény szerint újra megyünk.
Köszönjük Lenny!

XXX

A képet itt találtam. Nézelődjetek, nagyon jó képek!!!

Virág megállapítása

A filúk nem lánok. A lánok lánok. :))))

mi van a táskámban

húúú, nem is tudom, mikor kaptam ezt a "feladatot". sokszor eszembe jutott, de sosem volt hozzá kedvem. de amikor legutóbb étteremben voltunk és zsebkendő helyett egy kisgatyát sikerült előhúznom, eldöntöttem, h csak azért is megírom. nagyon kellett röhögnöm az éttermes sztorin. jellemző, h a táskám tartalmának fele a gyerekekhez kötődik. persze sosincs időm rendesen kiselejtezni a táskát, így ha sietünk, csak kidobom, amit épp nem oda illőnek találok, de csak felületesen :)

szóval két táskát használok rendszeresen. télen a hátizsákomat, nyáron egy válltáskát.
táska kiborít, lásuk: tárca, ami tartalmazza a személyes iratokat, mindenféle vevőkártya, bérlet, jegyek, fényképek. telefon, kulcsok, zsebkendő, rágó, szőlőzsír, napszemüveg tokban, piperés táska, amit nemrég találtam egy turiban és azóta jön velem mindenhová (amíg nem volt, a táska alján kószált a szemceruza, szemöldökcsipesz, kistükör, fésű, körömcsipesz. most kiegészítettem néhány sminkes cuccal, fülbevalókkal és Virág csatjaival :))
van még itt toll, mp3 lejátszó, Budapest zsebtérkép, kiskanál, szívószál, hátha szükség lesz rá :)
nem szokott benne lenni, de most itt lapul egy idei calzedonia katalógus. ha nem hordhatok bikinit, legalább a nyálamat csorgatom :)

(a hátizsákban pedig jegyzetfüzet, tavalyi zsebnaptár, gyerekek orvosi kiskönyvei, kézkrém, körömlakk.)

és hogy miért volt nálam egy kisgatya?? május 25-én elkezdtük a szobatisztaság projektet másodszor is :) de erről majd egy újabb bejegyzésben írok.

Ádi

Simon

Virág

adrenalin

izomlázam van, de rendesen. pedig nem voltam lent mostanában a konditeremben. mindezt "passzív sportolással" sikerült elérni. S. többször felajánlotta már, h elvisz egy körre a motorjával (böhöm nagy dög, ezer köbcentis sportmotor). érdekelt is, meg féltem is, mint állat. na tegnap mégis rávett, úgyh bukó, dzseki fel, és indulás. már az első száz méteren feltettem magamnak a kérdést, h elment e az eszem és reménykedtem, h fönt maradok a motoron. feszítettem minden izmomat, és nem bírtam megszólalni sem egy ideig. öt perc után azért kezdtem megszokni azt a furcsa libegést.(egyénként elég érzékeny vagyok a labilis mozgásokra. pl. a vidámpark nekem mindig is "büntetés" volt, mert az is tele van ilyen furán mozgó gépekkel)
a gyorsítás, a fékezés és a kanyarodás viszont tényleg félelmetes. kanyarnál minden porcikám tiltakozott a bedőlés ellen, ezért állandóan ellentartottam, de a végére már kezdtem bízni, h nem fogunk felborulni. állítólag alig dőlt a gép, én meg úgy éreztem, h mindjárt leér a térdünk :)))) és a sebességet is rosszul érzékeltem. 80 körül mentünk leggyorsabban, én azt kb. 110-120-nak éreztem.
örültem mikor megérkeztünk, ugyanakkor iszonyat izgalmas is volt, dolgozott az adrenalin.
aztán T. is elment egy körre. mikor visszaértek, Ő is hasonlóképpen nyilatkozott. ők azért gyorsultak egyet, brrrrr.
hazafelé az autóban is a közös élményről beszélgettünk :)